Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miskolc–Bánréve–Ózd-
vasútvonal
Miskolc Tiszai pályaudvar
A Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal útvonala
Vonalszám: 92
Hossz: 58 km
Nyomtávolság: 1435 mm
Feszültség: Kazincbarcikáig
25 kV 50 Hz ~
Maximális sebesség: 100 / 80 km/h
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal témájú médiaállományokat.
80 Budapest felé, 89 Tiszaújváros felé
0 Miskolc-Tiszai pályaudvar
80 Sátoraljaújhely felé
2 Miskolc-Gömöri pályaudvar
4 Miskolc-Repülőtér
6 Szirmabesenyő mh.
9 Sajókeresztúr mh.
10 ÉMV iparvágány
11 Sajóecseg
94 Tornanádaska felé
16 Sajószentpéter-Piactér mh.
17 Sajószentpéter
18 Borsodchem iparvágány
20 Berente mh.
23 Kazincbarcika alsó mh.
25 Kazincbarcika
95 Rudabánya felé
28 Sajókaza mh.
30 Vadna mh.
Sajó
34 Dubicsány mh.
Putnok-kitérő mh. (?)
87 Eger felé (egykori deltával)
39 Putnok
Szénbánya rakodó iparvágány
serényfalvai téglagyár
44 Pogonyipuszta mh.
46 Bánréve, Bánréve-Rozsnyó-vonal és
Bánréve-Fülek-vonal  Szlovákia felé
48 Bánrévei Vízmű mh.
Sajó
50 Sajónémeti mh.
51 Center alsó mh.
53 Center
55 Ózd alsó mh. (Sajóvárkony)
Hangony-patak
Ózd külső
58 Ózd
Arló
Gusztáv-akna
Borsodnádasd

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekvő Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal a MÁV 92-es számú, Sajószentpéterig kétvágányú és Kazincbarcikáig villamosított, tovább egyvágányú, nem villamosított vasútvonala.

Története[szerkesztés]

A mellékvonali jellegűnek épített vasútvonalat a MÁV építette két szakaszban. A Miskolc és Bánréve közötti, a Sajó völgyében futó 45,5 km hosszú első szakaszt 1871. június 13-án nyitották meg.[1] A felépítményt 23,6 kg/fm tömegű, „e” jelű vassínekből építették.

A mai vasút elődjét Bánrévétől, mint MÁV mellékvonalat, a Rimamurányvölgyi Vasmű építette saját kivitelezésben, 1000 mm nyomtávolságú vasútvonalként. A Bánréve és Ózd közötti 11 km-es vonalszakaszt 1872. november 1-jén adták át a forgalomnak.[2] A felépítményt a Rimamurányvölgyi Vasműben gyártott 14 kg/fm tömegű sínekből fektették. A Sajó felett 15 nyílású, 84 m hosszú faszerkezetű hidat, a Hangony-patak felett öt nyílású, 24,75 m hosszú, ugyancsak faszerkezetű hidat építettek. A mellékvonalat Ózd és Nádasd (mai nevén Borsodnádasd) között egy 16 km hosszú iparvágánnyal egészítették ki, amelyet 1873. március 10-én helyeztek üzembe.

A keskeny nyomtávolságú BánréveÓzd vasútvonalat az első világháború alatt elsőrangúsították. 1914-1919 között erősítették meg a felépítményt, egyben normál nyomtávolságúra építették át. Ózd és Borsodnádasd között a nyomtávolság maradt 1000 mm, így ez a vonalrész különálló iparvasútként üzemelt tovább.

Közelmúlt[szerkesztés]

A vasútvonalat 1983-ban villamosították Kazincbarcikáig. A villamosítás ellenére a vonal biztosítóberendezései elavultak, a vonatforgalmat alakjelzők szabályozzák, sok útátjáró biztosítása teljes sorompóval történik. 1997-ben Miskolctól Bánrévéig 54 kilós sínekkel építették át a vágányzatot, azóta 100 km/h az engedélyezett sebesség. Bánréve és Ózd között használt sínek beépítése után emelték 40-ről 80-km/h-ra a pályasebességet.

Forgalom[szerkesztés]

Az ütemes menetrendben közlekedő személyvonatokat Kazincbarcikáig 2015 óta BDVmot motorvonatok továbbítják, korábban MÁV V43-as villanymozdonyok közlekedtek. Kazincbarcika és Ózd között pedig Bzmot motorvonatok közlekednek. A 2010-2011 évi menetrend bevezetéséig InterPici vonatok is közlekedtek. Szirmabesenyőn csak a Tornanádaska felé,[3] Sajókeresztúrban pedig csak a Kazincbarcika felé közlekedő vonatok állnak meg.[4] Bánrévénél a deltavágány megszűnt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar Vasúttörténet 1. kötet, 199. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 9635523122)
  2. Magyar Vasúttörténet 1. kötet, 200. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 9635523122)
  3. Miskolc-Tornanádaska vasúti menetrend
  4. Miskolc-Bánréve-Ózd vasúti menetrend