Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal
Sümeg vasútállomás
A Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal útvonala
Vonalszám:26
Vonal:Balatonszentgyörgy–Tapolca-Ukk
Hossz:35 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:Balatonszentgyörgy és Keszthely
között 25 kV 50 Hz ~
Üzemeltető:MÁV Magyar Államvasutak Zrt.
Maximális sebesség:50-80 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal témájú médiaállományokat.
30 Székesfehérvár felé
0 Balatonszentgyörgy
1 30 (Nagykanizsa) - Gyékényes felé
Zala folyó
3 régi Zalaszentgrót–Balatonszentgyörgy-vasútvonal
Zalaszentgrót felé
4 Fenékpuszta mh. (megszűnt)
10 Keszthely
12 Alsógyenes mh.
14 Gyenesdiás mh.
16 Vonyarcvashegy
18 Balatonszentmihály mh. (megszűnt)
20 Balatongyörök mh.
22 Becehegy mh.
25 Balatonederics
27 Nemesvita mh. (megszűnt)
31 Raposka mh.
29 Székesfehérvár felé
35 Tapolca
5 Lesencetomaj
6 Lesenceistvánd
9 Uzsabánya alsó
iparvágány az uzsai kőbányák felé
11 Uzsa
16 Sümegi Bazaltbánya
20 Sümeg
22 Nyírlak (megszűnt)
25 Zalagyömörő
26 Gógánfa
25 (Zalaegerszeg) - Bajánsenye felé
28 Ukk
25 (Boba) - Celldömölk felé

A Balaton nyugati részén fekvő Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal[1] a MÁV 26-os számú vonala.[2] Régebben a Balatonszentgyörgy–Tapolca részt 30b-nek számozták. Az egyvágányú vasútvonal Keszthelyig fővonalnak minősül, illetve eddig van villamosítva. A villamosítás ellenére elavultak a biztosítóberendezések.

Története[szerkesztés]

A Keszthelyvidéki HÉV társaság által épített vasútvonal a Déli Vasúttársaság Buda(pest)–NagykanizsaCsáktornya vasútvonalának a (jelenleg a MÁV 30-as számú Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonala) Balatonszentgyörgy állomásától indult. A Balaton akkori legnagyobb városáig, Keszthelyig tartó 9,7 km hosszú vonalat 1888. szeptember 27-én nyitották meg.[3] A vasútvonal felépítményét 20 kg/fm tömegű, „n” jelű sínekből építették, a legnagyobb, 50 m hosszú hídja a Zala folyó felett épült.

A társaság később, 1902-ben megkezdte a vonal bővítését. A Tapolcáig történő hosszabbítást 1903. július 7-én adták át a forgalomnak,[4] így a vasútvonal hossza 35 km-re növekedett. A második vonalszakasz felépítményét már 23,6 kg/fm tömegű „i” jelű sínekből építették, a régi szakaszon a felépítményt talpfa sűrítéssel megerősítették. Az újabb szakaszon 10 tonna, a régin 9 tonna tengelyterhelést engedélyeztek. A társaság vasútvonalát a Déli Vasút üzemeltette.

A vasút Tapolcán csatlakozott az 1891-ben átadott Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonalhoz. 1909-ben pedig elkészült a MÁV észak-balatoni vasútja, amely szintén Tapolcáig tartott.

Közelmúlt[szerkesztés]

A vasútvonalon 1990-ben készült el a felsővezeték Balatonszentgyörgy és Keszthely állomások között. Az elmúlt időszakban megszűnt a forgalom a vonalhoz csatlakozó egykori Zalaszentgrót–Balatonszentgyörgy-vasútvonalon Balatonszentgyörgy és Türje között, valamint Nemesvita megállóhelyet is bezárták.

Jövő[szerkesztés]

Tervezik a vasútvonalat tovább villamosítani Tapolca állomásig a Balatoni Körvasútnak nevezett koncepcióban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.mav-start.hu/res/2013-2014__evi_menetrend_jav1207_1.pdf
  2. Archivált másolat. [2013. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 17.)
  3. Magyar Vasúttörténet 2. kötet, 85. és 238. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-313-0)
  4. Magyar Vasúttörténet 4. kötet, 166. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-314-9)

További információk[szerkesztés]