Balatonszentgyörgy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balatonszentgyörgy
Balatonszentgyörgy vasútállomás
Balatonszentgyörgy vasútállomás
Balatonszentgyörgy címere
Balatonszentgyörgy címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Marcali
Jogállás község
Polgármester Farkas László Nándor (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 8710
Körzethívószám 85
Népesség
Teljes népesség 1584 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 65,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 23,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balatonszentgyörgy (Magyarország)
Balatonszentgyörgy
Balatonszentgyörgy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 41′ 27″, k. h. 17° 17′ 43″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 27″, k. h. 17° 17′ 43″
Balatonszentgyörgy (Somogy megye)
Balatonszentgyörgy
Balatonszentgyörgy
Pozíció Somogy megye térképén
Balatonszentgyörgy weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonszentgyörgy témájú médiaállományokat.

Balatonszentgyörgy község Somogy megyében, a Marcali járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Balatonszentgyörgy a Balaton délnyugati csücskénél fekszik, a Zala folyó és a 7. sz. főközlekedési út között, a Kis-Balaton Természetvédelmi Terület határában. A község a déli Balaton-part és Somogy megye kapuja. Aki a Budapest-nagykanizsai főút felől érkezik hozzánk gépkocsival, a Somosi dombtető gyönyörű panorámája fogadja. Elérhető távolságban ott csillog a Balaton víztükre; kicsit lejjebb a völgyben már Balatonszentgyörgy látható, a házak közül kiemelkedő római katolikus templomával.

A település a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal mellett található. Innen indul a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk- és a Somogyszob–Balatonszentgyörgy-vasútvonal is.

Története[szerkesztés]

Római és népvándorlás kori leltek is bizonyítják, hogy Balatonszentgyörgy és Fenékpuszta között ősi, balatoni átkelőhely volt. Területükön az első ismert helységnév a Besenyő, a honfoglalás utáni időből. Nevét a letelepített besenyőkről kapta. Még a 14. században is ezen a néven említik. Ez a helység a vasútállomás és az Egry József utca nyugati része közötti kisebb kiemelkedő háton volt. Bizonyságát az 1969-ben megtalált – csatornázás alkalmával átvágott – 15-16. századból származó lakóház és szemétgödör maradványok adták.

Szentgyörgy S. Georg módon írva szerepel a 16. századi térképen. Névadó templomával először 1298-ban került oklevélre. A templom a mai temetőben állt. A 15. században Mentő-Szentgyörgy és Sárköz-Szentgyörgy alakban fordul elő. A település 1403-ban Gordovai Fanchi László birtoka, de 1454-ben a Szentgyörgyi családnak is ott volt földesúri joga. 1480-ban Szentgyörggyel határos Berény, Bottyán, Keszi, Oszlár és Ságfalu. Feltételezett helyük Keszi a falutól délkeletre, Oszlár keletre (Balatonújlak közelében), Ság délkeletre Kéthely irányában.

Az 1550. évi adólajstrom bizonyítja a kettős település létezését, amely szerint Egyházas-Szentgyörgy Pető Mihály tulajdona, Sárközi-Szentgyörgy pedig közös Kereszturi Imrével. Valószínű, hogy Sárközi-Szentgyörgy azonos a volt Besenyővel. A Szentegyházi dűlőben a volt Bari majortól keletre állt a 12-16. századi Bar falu. A Battyán birtok ékelődött be Szentgyörgy és Bar közé. 1566-ban ért ide a török veszedelem: mindkét Szentgyörgy és Battyán elpusztult. A lakosság a Balaton nádasába, a Diás-szigetre menekült. A török világ után 1699-ben – a vörsi plébánián található névsor szerint – Balatonszentgyörgyön 8 birtokkal (jobbágytelekkel) rendelkező család élt.

Balatonszentgyörgy mai nevével 1722-ben alakult községgé. Addig Balatonberény pusztájaként szerepelt. E terület urai 1726-ban a Festeticsek lettek. A 18. század közepén az 1742-ben Bél Mátyás által említett vörsi rév Battyánpusztára került, majd 1823-ban végleg Balatonszentgyörgyre helyezték. 1839-ben Festetics László megépítette a Balaton hídját, illetve a Csillagvárat. A 19. század elejétől halász céh is működött Balatonszentgyörgyön. Az 1848-as szabadságharc a falut nem érintette. A kolerajárvány 1855-ben érte el a községet. 1858-ban kezdték a vasútállomás építését, és 1861-ben fejezték be. A vasútállomás neve: „Keszthely külső pályaudvar” volt. 1886-1887-ben épült meg a vasúti szárnyvonal. 1893-ban a somogyszobi, 1895-ben pedig a zalavölgyi vasúti pálya épül meg, s ezzel vált Balatonszentgyörgy a századfordulóra vasúti csomóponttá.

A lakosság száma ekkor már 1162-re növekedett, a házak száma 116 volt.

Ez időben kapott a község orvost. A létbizonytalanság elől 22-en mentek el szerencsét próbálni Amerikába. 1904-ben az iskolát két tantermesre bővítették, és második tanítót is fogadtak a 133 gyerek mellé. 1903-ban új téglagyár épült a fáskemence szomszédságába. Az I. világháborúban 33 szentgyörgyi vesztette életét. 1919-ben Tanácsköztársaság idején a vezetők változásán kívül semmi sem történt a faluban. Bukása után a vezetőknek bántódása nem esett. 1922-ben a Nagyatádi Szabó-féle földreform folytán kétszer 19 hold szántóföldet, 45 hold rétet és 19 hold házhelyet osztottak ki a földínség csillapítására. Az Új utcában, amelyet akkor „Proletár utcának” csúfoltak (ma Egry József utca) azonnal hozzáláttak a juttatottak közös segítséggel, kis házaik építéséhez. 1925-ben új harangot vett, 1927–1928-ban új templomot építtetett a falu lakossága; főleg közadakozásból, gyűjtésből.

1932-ben a község lakossága 1440 fő. A házak száma 223.

A II. világháború idején a front közeledtével német csapatokat szállásoltak el a faluban. Német páncélvonat a vasútállomáson, német hadikórház a battyánpusztai kastélyban és német temető 116 halottal az állomás mögött. Mellette nehéz tüzérségi állások fokozták a bizonytalanságot. A visszavonuló egységek felrobbantották a vasútállomáson a síneket és a Zala-hidakat. Balatonszentgyörgyön 1945. március 30-án – nagypénteken – ért véget a II. világháború. Balatonszentgyörgy vesztesége 47 fő volt, emlékművük a hősök és polgári áldozatok nevével a templomkertben áll.

1948-ban villanyt kapott a falu.

1950. október 22-én alakult meg a Községi Tanács. Még ebben az évben megépítették a Kultúrházat. 1951-ben a Festetics kastélyban nádüzem kezdte meg működését, Földműves Szövetkezet is alakult. 1952-ben körzeti iskolát hoztak létre. 1956-ban létesült az ERDÉRT telep. Az 1956-os évben más említésre méltó esemény nem történt.

Mezőgazdasági termelőszövetkezet a forradalom idején 1959-ben Csillagvár néven alakult, majd 1962-től a mai napig battyánpusztai székhellyel, Dél-Balaton névvel működik. 1959-ben a Csillagvárnál az Idegenforgalmi Hivatal a végvári vitézek emlékére múzeumot rendezett be. 1960-ban megépült a Csillagvár utca. 1964-től az új orvosi rendelőben körorvos majd fogorvos kezdte meg működését. 1966-ban – Balatonberény, Hollád, Tikos, Vörs községekkel – Községi Tanács alakult a községben. 1968-ban új, modern téglagyár építését kezdték meg. 1972-ben társadalmi összefogással óvodát hoztak létre.

Az 1976-1977-es évektől van vezetékes ivóvíz, 1989-től gázvezeték, 1991-től kábeltévé, 1992. február 3-tól helyi műsorszolgáltatás működik a községben. 1996. őszén megkezdődött a csatornahálózat kiépítése. A teljes közművesítés 1999-re fejeződött be. A képviselő-testület 1998-ban a község északkeleti részén Bodon néven új utcát alakított ki. A következő években az önkormányzat beruházási és felújítási tevékenysége révén tovább gazdagodtak és szépültek a község közterületei, középületei. Megépült az új Mise úti csomópont, a Keszthely felé vezető kerékpárút, a temetőkben bővült a ravatalozó, javultak a parkolási lehetőségek és a falu korszerű közvilágítást kapott. Battyánpusztán futballpálya létesült. A Művelődési Ház teljes rekonstrukciójával a közösségi színtér is megújult.

A helyi közszolgáltatásokban az informatikai eszközök alkalmazása egyre jobban elterjedt. A község belterülete fokozatosan bővül, megindulnak a Csillagvár utcától keletre egy új lakóterület kialakításának előkészületei. A külföldiek ingatlan vásárlásai következtében ma már 40-50 – főként német anyanyelvű – család lakik hosszabb-rövidebb ideig a faluban.

A település fejlődésében új szakaszt nyitott az M7-es autópálya továbbépítése, de legalább ennyire fontos az itt élők nyugalma érdekében a 76-os út elkerülő szakaszának tervezett magvalósítása. Az önkormányzat számára a legnagyobb kihívást ebben a ciklusban az általános iskola bővítése és felújítása jelenti. A tervek szerint – sikeres pályázat esetén – 2009-ben kezdődhetnek a munkálatok.

A köztársaság kikiáltását és a szabad választásokat követően 1990. október 10-én tartotta alakuló ülését a 10 tagú képviselő-testület. Ezt követően jött létre Balatonszentgyörgy, Hollád, Tikos, Vörs községek körjegyzősége Balatonszentgyörgy székhellyel. A körjegyzőségből 1992. január 1-jén vált ki a település, így 1993. december 31-ig polgármesteri hivatal működött a faluban. A következő évben Balatonszentgyörgy székhellyel Balatonszentgyörgy és Tikos községek körjegyzősége alakult meg. A napi kihívások napjainkra még szükségesebbé tették a körültekintőbb gazdálkodást, így 2007. január 1. óta ismét Balatonszentgyörgy, Hollád, Tikos, Vörs községek körjegyzősége működik Balatonszentgyörgy székhellyel. Az önkormányzat a szomszédos településekkel közösen tartja fenn az általános iskolát, a falugondnoki és a gyermekjóléti szolgálatot. Statisztikai besorolása és a körzetközponti feladatok Marcalihoz kapcsolják a települést. Tagja a Délnyugat-balatoni és Kis-balatoni kistérségi társulásoknak is.

A község fejlődő település, közösségi szolgáltatásai révén a környező falvak mikroközpontja. Idegenforgalmi szempontból is látogatott, mely főként a Csillagvárra, a Talpasházra, a Kis-Balatonra irányul. A falu és a környező települések lakosainak munkalehetőséget biztosít a vasút, a posta, a Mg. Szövetkezet, a téglagyár, a szolgáltatások, valamint a bővülő közép- és kisvállalkozások.

Jelenleg a község állandó lakosa 1685 fő, a lakóházak száma 647.

Balatonszentgyörgy közigazgatási területe 2380 ha. A község külterületének egy része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park körzetéhez tartozik. A védett terület nagysága 659 ha. A Balaton tóból 359 ha terül el Balatonszentgyörgyön, továbbá a Zala folyó torkolata 4797 m²-rel.

Battyánpuszta[szerkesztés]

Balatonszentgyörgytől alig 1,5 km távolságra fekszik Battyánpuszta, mely közigazgatásilag Balatonszentgyörgy település része. Battyán-puszta eredetileg falu volt. Első ízben egy határjáró oklevélben 1261-ben említik, - mint önálló középkori falut: Bar, Vörs, Tikos és Főnyed neve mellett. (Ennek az írásos említésnek, 2011-ben emlékkövet állítottak a battyánpusztai harangláb közelében) Az 1400-as években már kettős településként jegyzik a fennmaradt írásos emlékek. „Alsóbathyan”, amely valószínűleg a rév mellett volt megtalálható, és a tőle északra álló „Felső sive Uj Bottyan”. Ez utóbbi nagyjából a mai település területén állt. A hely jelentőségét a rév adta. A Bottyan-Fenék-pusztai rév hidalta át hajdanán a Balaton itteni, egész Kiskomáromig húzódó öblét.(Kis Balaton) Ez volt a legrövidebb átjáró Somogyból Zalába, Keszthely felé. Battyánpuszta és Fenékpuszta lakói révészek, hajósok, halászok voltak. A török harcok első századában még létezett a két falu. Marcali(1566.) és Kéthely(1588.) elestével azonban elnéptelenedett a környék. A Balaton déli partját ettől kezdve a török uralta. A túloldal magyar végvárakból állt. (Kiskomárom, Fenék, Keszthely, Szigliget, Tihany) 1692-ben az új földesúrnak Festetics Pálnak már csak kaszálói, rétjei maradtak a korábbi két faluból. A kuruc idők után ismét betelepítik a falut, a régi Alsó-Battyánt. A neves utazó Bél Mátyás 1730-ban „halászoktól, hajósoktól népes falu”-ként említi írásában. 1754-ben már állt a Szallér-háznak nevezett uradalmi kocsma (révcsárda) is. (Ez az épület napjainkban már nem látható.) Battyánpuszta lakói a 18. század végén a következő családok voltak: Bajnok, Csiszó, Gyótsi, Késér, Lakos, Majer, Takáts, Tamás és Zsinka. 1824-ben tizennégy házból 121 lélekből álló falu a század közepére megint elnéptelenedett. Az ok, a balatoni vízszabályozási munkálataival magyarázható. 1839-ben töltés-út és híd létesült a rév helyén. A Felső-Battyán területén, a 18. század végén, a Festeticsek urasági majort hoztak létre. Ennek emeletes, barokk magtára a Granárium, a korábban balatonszentgyörgyi temetőben állt, és a török időkben elpusztult templom köveiből épült. A XIX. században a major, a Festeticsek szentgyörgyi uradalmának lett része. Eleinte csak a "gazda" lakott itt, megfelelő számú cselédséggel. Az itt álló épületek elnevezései: gazdalak, cselédlak, birkáslak, kovácsműhely, magtár, ököristálló, lóistálló, lábaspajta, szekérszín, félszer, szénáspajta, kocsma stb. Festetics Tasziló az 1800-as évek végén Sváb Sándor gazdatisztnek adta hosszúlejáratú bérbe - itteni birtokát, aki 1891-ben urasági lakot, a ma is meglévő eklektikus stílusú, "L" alaprajzú, földszintes, tornyos kastélyt építette, melyhez ősfás park is tartozik. A battyánpusztai kastélyt és a hozzá kapcsolódó uradalmi épületeket 1945-ben államosították. Itt működött a Balatoni Nádgazdasági Vállalat, illetve a Dunántúli Nádgazdaság battyánpusztai telephelye, melyben az építkezéseknél használt nádszövetet és nádpadlót gyártották.

Források[szerkesztés]

  • Somogyi Néplap. 1958. október 8. Battyán-puszta és Vak Bottyán (Móricz Béla a TIT tagjának írása)
  • Keszthelyi Televízió
  • Sági Károly-Zákonyi Ferenc: Balaton. Panoráma Útikönyvek 1989. (ISBN 963 243 266 5)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Csillagvár – a Festetics család vadászháza
  • Tájház, állandó kiállításai a paraszti enteriőr-kiállítás és a „somogyi gyermekvilág”. Nyitva: május 1-jétől szeptember 30-ig, 9.00-től 17.00 óráig (Hétfő szünnap!)
  • Római katolikus templom

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Balatonszentgyörgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonszentgyörgy témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]