Pécs–Bátaszék-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pécs–Bátaszék-vasútvonal
Pécs vasútállomás
Pécs vasútállomás
A Pécs–Bátaszék-vasútvonal útvonala
Vonalszám:64
Vonal:64
Hossz:68 km
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:MÁV Magyar Államvasutak Zrt.
Maximális sebesség:50 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Pécs–Bátaszék-vasútvonal témájú médiaállományokat.
BSicon eABZg+r.svg egykori Pécs–Harkány-vonal Harkány felé / 40 Pusztaszabolcs felé
BSicon BHF.svg 0 Pécs
BSicon BHF.svg 2 Pécs-Külváros
BSicon xABZgr.svg 65 Villány felé
BSicon exHST.svg 4 Pécs-Gyárváros
BSicon exHST.svg 5 Pécsújhegy
BSicon exBHF.svg 7 Pécs felső
BSicon exBHF.svg 10 Pécs-Vasas
BSicon exHST.svg 13 Vasas-Hird
BSicon exABZgl.svg egykori iparvágány Hosszúhetény felé
BSicon exHST.svg 17 Hosszúhetény
BSicon exHST.svg 20 Dombay-tó
BSicon exBHF.svg 23 Pécsvárad
BSicon exHST.svg 27 Nagypall
BSicon exBHF.svg 35 Erdősmecske
BSicon exHST.svg 38 Feked
BSicon exHST.svg 41 Szebény
BSicon exBHF.svg 44 Véménd
BSicon exBHF.svg 50 Palotabozsok
BSicon exHST.svg 57 Leperdpuszta
BSicon exBHF.svg 60 Báta
BSicon xABZg+l.svg kiágazás a Wienerberger téglagyár felé
BSicon ABZg+l.svg 50 Dombóvár, 46 Sárbogárd felé
BSicon BHF.svg 68 Bátaszék
BSicon eABZgr.svg tervezett Bátaszék–Mohács-vonal / 154 Kiskunhalas felé

A Pécs–Bátaszék-vasútvonal a MÁV 64-es számú, nem villamosított vonala volt a Baranyai-dombságban. Eredetileg Pécset kötötte össze a fontos Duna-völgyi vasúti csomóponttal, Bátaszékkel.

1997-ben a vonal Pécsvárad - Palotabozsok közötti szakaszán a vonatokat pótlóbuszokkal váltották fel, s a 2003-as Bzmot-vész során erre a sorsra jutott a Bátaszék - Palotabozsok vonalrész is. A megmaradt Pécs - Pécsvárad szakaszon elővárosi forgalom zajlott, ám az alacsony pályasebesség és a kevés vonat miatt az utasok fokozatosan átpártoltak a párhuzamosan közlekedő autóbusz járatokhoz. A Pécs és Pécsvárad közötti vonalszakaszon a személyszállítás 2009. december 13-tól, a 2009/2010. évi menetrendváltástól szünetel.[1]

Története[szerkesztés]

A Pécs-Bátaszék HÉV-et (eredetileg 292-es számú vonal) 1911-ben adták át. Építése - a környékbeli helyiérdekű vasutakhoz képest - igen sok pénzt emésztett fel; ennek egyrészt a keleti Mecsek nehéz terepviszonyai, másrészt a Pécs sűrűn lakott területein kifizetett magas kisajátítási összeg volt az oka. A drága építés ellenére a vonalon jelentős műtárgy nem épült: a völgyeket a vasút általában kissugarú, szerpentinszerű ívekkel kerülte ki, nagyjából végig a szintvonalakat követve.

A vasútvonal szerepe kezdettől fogva igen sokrétű volt: Pécs közelében a város elővárosi forgalmát, továbbá a mecseki szénbányákat szolgálta, a Pécsváradtól keletre eső szakaszon pedig az érintett falvak közötti forgalmat, illetve az ott megtermelt mezőgazdasági termékeket (elsősorban fát) szállították rajta. Korábban jelentős teherforgalmat generált az erdősmecskei gránitbánya is: a falu vasútállomására a követ egy kisvasút szállította, melynek a nyomai máig láthatók. Szintén külön kisvasút vezetett a 64-es vonalhoz a vasasi szénbányák irányából, a Hosszúhetény keleti felén lévő üzemeket pedig egy normál nyomtávú iparvágánnyal szolgálták ki (ezen egészen 2005-ös elbontásáig zajlott a forgalom). A vasútvonal földrajzi helyzete lehetővé tette, hogy - HÉV-jellege ellenére - a távolsági forgalomban is jelentős szerepet játsszon. A 64-esen lehetett ugyanis Pécs felől a legrövidebb úton eljutni vasúton az Alföldre: így nem csoda, hogy a Kiskunfélegyháza illetve Szeged felé közlekedő gyorsvonatok egészen a 90-es évekig erre jártak. A vonalnak a 70-es években fővonali besorolása volt hálózatban betöltött szerepe miatt. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy Trianon után a távolsági kapcsolatok értékéből némileg levont a határmenti Csikéria - Szabadka vasútvonal kiesése: ezután Szeged nyugati irányból már csak jókora kerülővel vált elérhetővé.

A vonal leépülése[szerkesztés]

Bár a hatvanas évektől kezdve a pályát folyamatosan korszerűsítették (az építéskori i-vágányzatot fokozatosan c-rendszerűre építették át), annak állapota a 90-es évek közepére kritikussá vált. 1996 őszén egy személyvonat kisiklását követően a pályafenntartás a PécsváradBátaszék szakasz nagy részén 20 km/h-s sebességkorlátozást rendelt el. A személyvonatok menetideje Pécs és Bátaszék között három órára nőtt, emiatt 1996 decemberében új menetrendet adtak ki a vonalra. Az utazási idő rövidítésére a Pécs és Kiskunfélegyháza, illetve Szeged között közlekedő közvetlen vonatok mellett, azokhoz Bátaszéken csatlakozva pótlóbuszokat indítottak, melyek Pécs és Bátaszék között nem álltak meg, menetidejük 1 óra 15 perc volt. A pécsi vasút-igazgatóság végül döntött, hogy 1997. május 31-et követően a vonatok közlekedését Pécsvárad és Palotabozsok között - „ideiglenesen” - pótlóbuszokkal váltja fel. Az utolsó nap még MD motorvonatok is közlekedtek, bár az utolsó jármű ami teljes hosszában végigment a vonalon, egy mellékkocsis Bzmot volt. A buszos pótlás a vonal közepét érintette, Pécs és Pécsvárad között, illetve Bátaszéktől Palotabozsokig közlekedtek a személyvonatok, a teherforgalom Bátaszék felől Véménd állomásig körülbelül 2001-2002-ig maradt meg. Az erdős fekvésnek köszönhetően a leállított pályaszakaszt néhány éven belül szinte teljesen visszahódította a természet: 1998 őszén néhány vasútbarát hajtánnyal még végig tudta járni a bezárt szakaszt, 2001-es visszatérésükkor azonban már komoly földmunkára és bozótirtásra volt szükségük az előrehaladáshoz.

A vonal keleti felén 2003-ban szűnt meg a közlekedés. 2003 január 23-án 0 órától tengelyrepedésre hivatkozva a MÁV tömegesen leállította a főként mellékvonalakon közlekedő Bzmot motorkocsikat. A járművek átvizsgálásának és javításának ideje alatt több vasútvonalon kiszámíthatatlanná vált a közlekedés, vagy le is állt. Az ideiglenes szünet a keleti vonalrész végét jelentette, mivel az országban egyedüli vonalszakaszként itt később sem állt helyre a vasúti közlekedés, a pótlóbuszok útvonala meghosszabbodott Palotabozsoktól Bátaszékig. Érdekes, hogy a vonatokat felváltó autóbuszok - a közutak előnytelen vonalvezetése, rossz állapota és a falvak elszórt elhelyezkedése miatt - nem tudtak érdemben jobb menetidőt produkálni.

Mai helyzet[szerkesztés]

A vonal maradványa Bátaszéknél 2019-ben

Bár forgalma még sokáig jelentős maradt, a nyugati szakasz is egyértelműen a leépülés útján indult el. 2004 - 2005-ben még gyakori látvány volt a vonalon a mellékkocsis Bzmot és az MDmot; később már csak szóló Bzmot továbbította a csekély számú személyvonatot. A 2007-es vonalbezárások eredményeként 2007 júniusától a pótlóbuszokat a Pannon Volán (ma Volánbusz) helyközi járatai váltották fel, így a vonal hivatalosan is Pécsváradig rövidült.

A pécsi fejlesztési elképzelések között sokáig szerepelt a 64-es vasútvonal megmaradt részének elővárosi gyorsvasúttá való fejlesztése (ami az elképzelések szerint kapcsolódott volna a tervezett pécsi villamosvonalakhoz is), erre azonban anyagi támogatás és valós politikai szándék híján nem sok esély van. A 2009. december 12-én a maradék vonalszakaszon is megszűnt a személyszállítás. Az utolsó vonat MDmot volt, melyek a menetrendváltással több évtized után szintén elhagyták Pécset. 2010 márciusára elkészült a M6-os és M60-as autópálya vasútvonallal közel párhuzamos szakasza, a dombvidéket délkeletről megkerülő nyomvonal ellenére jelentősen javítva a közúti eljutási időkön.

Északi szakasza Bátaszéknél ki van zárva a forgalomból. A Wienerberger téglagyár kiágazásáig járható.

A vasútvonal palotabozsoki állomásán 2019-ben vasútmúzeumot hoztak létre.[2]

Emlékezete[szerkesztés]

A Vasúti Múzeum Palotabozsok Hagyományőrző Egyesület Palotabozsok vasútállomáson 2019-ben vasúttörténeti múzeumot rendezett be.[3]

A kultúrában[szerkesztés]

A megszűnt vasút emlékét hosszúhetényi népdal őrzi. ("Ez a kislány mit gondolt magába, / Lefeküdt a masina aljába / Egyet-kettőt füttyentett a masina sípja, / Szaladj, kislány, elvág a masina! // Nem szaladok, itt lesz a halálom, / Itt hagyott el engemet a párom. / Ha elhagyott, majd megvár engem a babám, / A hetényi vasútállomásnál.")[4]

Az utolsó szerelvények útjáról rengeteg videófelvétel és fotó született.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Indóház vasúti magazin különszáma, 2007. ősz
  • A Mecsek hegység útikalauza - Cartographia, 2006.

További információk[szerkesztés]