Dombóvár–Lepsény-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dombóvár–Lepsény-vasútvonal
Mezőhidvég egykori négy vágányos állomása
Mezőhidvég egykori négy vágányos állomása
Vonalszám: 49
Hossz: 75 km
Nyomtávolság: 1435 mm
Maximális sebesség: 20 km/h
BSicon KBHFa.svg Dombóvár
BSicon xABZgr.svg 40
BSicon exHST.svg Nagykonda
BSicon exHST.svg Dalmand
BSicon exHST.svg Kocsola
BSicon exHST.svg Nagykónyi
BSicon exHST.svg Pári
BSicon exBHF.svg Tamási
BSicon exABZgr.svg 48-as vonal Keszőhidegkút–Gyönk felé
BSicon exHST.svg Fornád-Kecsege
BSicon exHST.svg Fürged
BSicon exHST.svg Felsőnyék
BSicon exBHF.svg Mezőhidvég
BSicon exHST.svg Pusztaszentmihályfa
BSicon exHST.svg Kabókapuszta
BSicon xABZg+l.svg Enyingi Műtrágya Üzem (IKR) iparvágány
BSicon DST.svg Enying
BSicon ABZg+l.svg 30
BSicon KBHFe.svg Lepsény

A Dombóvár–Lepsény-vasútvonal a MÁV 49-es számú nem villamosított vasútvonala volt. Mára gyakorlatilag megszűnt egy rövid EnyingLepsény szakasz kivételével, ahol még van teherforgalom. A többi szakasza hiányos, járhatatlan, nagy részét már felszedték. A vonal Dombóváron ágazott ki a Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonalból, majd északi irányba haladt, Tamásiban a Keszőhidegkút-Gyönk–Tamási-vasútvonal csatlakozott hozzá. A megmaradt szakasz Lepsényben Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa-vasútvonalba csatlakozik. Teljes hossza 75 km volt.

Története[szerkesztés]

1895. december 31-én indult meg a forgalom a Hajmáskér, Lepsény és Dombóvár közötti vasútvonalon. A vonalat a Győr-Dombóvári HÉV vasúttársaság építette. Ehhez a társasághoz (és a vonalhoz) tartozott a mai 27-es számú Lepsény–Hajmáskér-vasútvonal és a 11-es számú Győr–Veszprém-vasútvonal is. A vonalra a vontatójárműveket, illetve a motorkocsikat a hajmáskéri, illetve a székesfehérvári fűtőházból adták ki. A '70-es évtizedben erről a vonalról is kiszorult a gőzvontatás, és megjelentek a Bz-motorvonatok. Ezek közlekedtek egészen a vonal forgalmának teljes leállításáig. A vonal állapota az 1980-as évek végére már nagyon leromlott, közvetlenül a bezárás előtt 20 km/h-ás sebességkorlátozás volt rajta érvényben, a Dombóvár - Tamási kb. 36 km-es távot a vonat több, mint 1 óra 50 perc alatt tudta teljesíteni. (Napjainkban a gyorsjáratú autóbuszok ugyanezt a távot akár 40 perc alatt is teljesítik).

Az utolsó személyvonat 1990. április 1-jén ment végig a vasútvonalon. Április 2-től leállították a forgalmat Tamási és Dombóvár között (valamint a Tamásiból kiágazó 48-as vonalon is), az utasokat ezután vonatpótló buszok szállították a szakaszon. A leállított szakaszon a MÁV 1998 és 2000 között felszedte a síneket, bár már azelőtt járhatatlanná vált a pálya a lopások miatt.

A következő megszűnő szakasz a Tamási-Mezőhidvég szakasz volt, itt 1992. szeptember 27-én 0:00 órától függesztették fel a személyforgalmat. Az utasokat vonatpótló autóbuszokkal szállították, de Fürged csak vasúton volt elérhető közvetlenül, ezért Tamásiból pótlóbuszok jártak a településre.[1] A teherforgalmat is betiltották rendeletileg Felsőnyék és Fornád - Kecsege állomásokon. Fürgeden 1992 őszén még rakodtak kb. 25 ezer tonna cukorrépát, de azután ott is betiltották a forgalmat. 1999 - 2000 körül itt is felszedték a síneket.

1999 júniusában szűnt meg a személyforgalom a maradék Lepsény-Mezőhidvég vonalon is. Az esőzések miatt egy bevágás támfala leomlott kb. 15 méter hosszan Pusztaszentmihályfa és Mezőhidvég között 1999. június 17-én. A Mezőhidvégről induló hajnali vonat még átért Lepsénybe, de a visszainduló már nem érhetett vissza. Az eset megfelelő ürügyet szolgáltatott a vonal bezárására: az elzárt szakaszon nem vesztegelt vonat, ami miatt járhatóvá kellett volna tenni a vonalat, így a MÁVnak nem állt érdekében a pálya megtisztítása, az önkormányzatok segítségét pedig elutasította.[2] Június 18 és 25 között a vonatok még eljártak Pusztaszentmihályfáig, majd 103 év után végetért a személyszállítás a vonalon: 1999. június 26-ától már a teljes hosszában közlekedtek a vonatpótló buszok. Azóta csak a Lepsény és Enying közötti folyik teherforgalom a vonalon. A vonatpótló buszok is leálltak 2007 áprilisában, 14 mellékvonal személyforgalmának megszüntetésével egyidőben.[3]

A pálya[szerkesztés]

A felépítmény "i" rendszerű 23,6 kg/fm tömegű sínekből állt, a 9 méter hosszú sínszálakat mezőnként 12 talpfa támasztotta alá, közvetlen sínszeges leerősítéssel bányakavics ágyazatban. Dombóvár és Mezőhídvég között a pálya komolyabb átépítést nem kapott, így eredeti felépítménnyel szűnt meg. A Lepsény-Mezőhidvég szakasz 34,5 kg/fm-es sínekre épült át, és néhol vasbetonaljakra cserélték a talpfákat. A 80-as évek végén Lepsény állomás bejárata előtt 48 kg/fm-e síneket építettek be új betonaljakkal és zúzottkővel.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A menetrendben a 49a mezőben szerepelt a viszonylat.
  2. ^ a b Gábor Marcell honlapja - A 49-es vonal bejárása
  3. Búcsúznak a mellékvonalak (index.hu)

Videó[szerkesztés]