Dombóvár–Lepsény-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dombóvár–Lepsény-vasútvonal
Mezőhidvég egykori négy vágányos állomása
Mezőhidvég egykori négy vágányos állomása
Vonalszám:49
Vonal:49
Hossz:75 km
Nyomtávolság:1435 mm
Üzemeltető:MÁV
Maximális sebesség:20 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Dombóvár–Lepsény-vasútvonal témájú médiaállományokat.
BSicon ABZg+r.svg 50 Bátaszék /40 Pécs felé
BSicon ABZgl+l.svg 41 (Kaposvár) - Gyékényes felé
BSicon BHF.svg 0 Dombóvár
BSicon xABZgr.svg 40 Pusztaszabolcs felé
BSicon exHST.svg 9 Nagykonda
BSicon exHST.svg 16 Dalmand
BSicon exHST.svg 20 Kocsola
BSicon exHST.svg 29 Nagykónyi
BSicon exHST.svg 31 Pári
BSicon KDSTxa.svg 37 Tamási
BSicon xABZgr.svg 48 Keszőhidegkút-Gyönk felé
BSicon exHST.svg 43 Fornád-Kecsege
BSicon exHST.svg 50 Fürged
BSicon exHST.svg 58 Felsőnyék
BSicon exhKRZWae.svg Sió-csatorna
BSicon exBHF.svg 63 Mezőhidvég
BSicon exHST.svg 68 Pusztaszentmihályfa
BSicon exHST.svg 72 Kabókapuszta
BSicon exABZg+l.svg Enyingi Műtrágya Üzem (IKR) iparvágány
BSicon exABZg+r.svg volt kiágazás a malom felé
BSicon exDST.svg 75 Enying
BSicon ENDExa.svg hivatalos bejárhatóság határa
BSicon ABZg+l.svg 30 (Nagykanizsa) - Gyékényes felé
BSicon BHF.svg 83 Lepsény
BSicon ABZgl.svg 30 Székesfehérvár / 27 Veszprém felé

A Dombóvár–Lepsény-vasútvonal a MÁV 49-es számú nem villamosított vasútvonala volt a Külső-Somogy dombvidékén. Mára gyakorlatilag megszűnt egy rövid EnyingLepsény szakasz kivételével. A többi szakasza hiányos, járhatatlan, nagy részét már felszedték. A vonal Dombóváron ágazott ki a Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonalból, majd északi irányba haladt, Tamásiban a Keszőhidegkút-Gyönk–Tamási-vasútvonal csatlakozott hozzá. A megmaradt szakasz Lepsényben Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalba csatlakozik. Teljes hossza 75 km volt.

Története[szerkesztés]

1895. december 31-én indult meg a forgalom a Hajmáskér, Lepsény és Dombóvár közötti vasútvonalon. A vonalat a Győr-Dombóvári HÉV vasúttársaság építette. Ehhez a társasághoz (és a vonalhoz) tartozott a mai 27-es számú Lepsény–Veszprém-vasútvonal és a 11-es számú Győr–Veszprém-vasútvonal is. A vonalra a vontatójárműveket, illetve a motorkocsikat a hajmáskéri, illetve a székesfehérvári fűtőházból adták ki. A '70-es évtizedben erről a vonalról is kiszorult a gőzvontatás, és megjelentek a Bz-motorvonatok. Ezek közlekedtek egészen a vonal forgalmának teljes leállításáig. A vonal állapota az 1980-as évek végére már nagyon leromlott, közvetlenül a bezárás előtt 20 km/h-s sebességkorlátozás volt rajta érvényben, a Dombóvár-Tamási közti, kb. 36 km-es távot a vonat több mint 1 óra 50 perc alatt tudta teljesíteni. (Napjainkban a gyorsjáratú autóbuszok ugyanezt a távot akár 40 perc alatt is teljesítik).

Az utolsó személyvonat 1990. április 1-jén ment végig a vasútvonalon. Április 2-től leállították a forgalmat Tamási és Dombóvár között (valamint a Tamásiból kiágazó 48-as vonalon is), az utasokat ezután vonatpótló buszok szállították a szakaszon. A leállított szakaszon a MÁV 1998 és 2000 között (más források szerint 1995-ben) felszedte a síneket, bár már azelőtt járhatatlanná vált a pálya a lopások miatt. 2009-ben kerékpárút épült a Tamási és Pári közötti nyomvonalon.

A következő megszűnő szakasz a Tamási-Mezőhidvég szakasz volt, itt 1992. szeptember 27-én 0:00 órától függesztették fel a személyforgalmat. Az utasokat vonatpótló autóbuszokkal szállították, de Fürged csak vasúton volt elérhető közvetlenül, ezért Tamásiból pótlóbuszok jártak a településre.[1] A teherforgalmat is betiltották rendeletileg Felsőnyék és Fornád-Kecsege állomásokon. Fürgeden 1992 őszén még rakodtak kb. 25 ezer tonna cukorrépát, de azután ott is betiltották a forgalmat. 1999–2000 körül itt is felszedték a síneket.

1999 júniusában szűnt meg a személyforgalom a maradék Lepsény-Mezőhidvég vonalon is. Az esőzések miatt egy bevágás támfala leomlott kb. 15 méter hosszan Pusztaszentmihályfa és Mezőhidvég között 1999. június 17-én. A Mezőhidvégről induló hajnali vonat még átért Lepsénybe, de a visszainduló már nem érhetett vissza. Az eset megfelelő ürügyet szolgáltatott a vonal bezárására: az elzárt szakaszon nem vesztegelt vonat, ami miatt járhatóvá kellett volna tenni a vonalat, így a MÁV-nak nem állt érdekében a pálya megtisztítása, az önkormányzatok segítségét pedig elutasította.[2] Június 18 és 25 között a vonatok még eljártak Pusztaszentmihályfáig, majd 103 év után végetért a személyszállítás a vonalon: 1999. június 26-ától már a teljes hosszában közlekedtek a vonatpótló buszok. Az Enying-Mezőhidvég szakaszt 2007 októberében felszedték. [3] Az enyingi malom iparvágány-kiágazásának 1998-as bezárása után már csak Lepsény és (az 1986-ban kiépült) enyingi IKR iparvágány kiágazás között folyt teherforgalom a vonalon 2012-ig.[4] A vonatpótló buszok is leálltak 2007 áprilisában, 14 mellékvonal személyforgalmának megszüntetésével egyidőben.[5] A többi megmaradt szakasza fokozatosan járhatatlanná vált a kapcsolószereket (sínleerősítéseket, hevedereket) érintő folyamatos lopások miatt. A vonal Enyingig tartó része a 30-as vonal bontott anyagából épült át, ami még a Déli Vasút szabványa szerinti síneket és kapcsolószereket jelentett, ezek nem pótolhatók MÁV-szabványú kapcsolószerekkel. A pálya forgalomból kizárása előtti legutolsó időkben már csak 5 km/h volt az engedélyezett sebesség a tehervonatoknak.

A pálya[szerkesztés]

A vasúti pálya felépítménye „i” rendszerű 23,6 kg/fm tömegű sínekből állt, a 9 méter hosszú sínszálakat mezőnként 12 talpfa támasztotta alá, közvetlen sínszeges leerősítéssel bányakavics ágyazatban. Dombóvár és Mezőhídvég között a pálya komolyabb átépítést nem kapott, így az az eredeti felépítménnyel szűnt meg. A Lepsény-Mezőhidvég szakasz 34,5 kg/fm-es sínekre épült át, és néhol vasbetonaljakra cserélték a talpfákat. 1988-ban egy kisebb nyomvonal-korrekcióval együtt Lepsény állomás bejárata előtt 48 kg/fm-es síneket építettek be új betonaljakkal és zúzottkővel.[2] A vonal 2020-ban már csupán eddig járható, kihúzóvágányként használható.

Jegyzetek[szerkesztés]

Videó[szerkesztés]