Dombóvár–Lepsény-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dombóvár–Lepsény-vasútvonal
Mezőhidvég egykori négy vágányos állomása
Mezőhidvég egykori négy vágányos állomása
Vonalszám: 49
Hossz: 75 km
Nyomtávolság: 1435 mm
Maximális sebesség: 20 km/h
BSicon KBHFa.svg Dombóvár
BSicon xABZrf.svg 40
BSicon exHST.svg Nagykonda
BSicon exHST.svg Dalmand
BSicon exHST.svg Kocsola
BSicon exHST.svg Nagykónyi
BSicon exHST.svg Pári
BSicon exBHF.svg Tamási
BSicon exABZrf.svg 48-as vonal Keszőhidegkút–Gyönk felé
BSicon exHST.svg Fornád-Kecsege
BSicon exHST.svg Fürged
BSicon exHST.svg Felsőnyék
BSicon exBHF.svg Mezőhidvég
BSicon exHST.svg Pusztaszentmihályfa
BSicon exHST.svg Kabókapuszta
BSicon xABZrg.svg Enyingi Műtrágya Üzem (IKR) iparvágány
BSicon DST.svg Enying
BSicon ABZrg.svg 30
BSicon KBHFe.svg Lepsény

A Dombóvár–Lepsény-vasútvonal a MÁV 49-es számú nem villamosított vasútvonala volt. Mára gyakorlatilag megszűnt egy rövid EnyingLepsény szakasz kivételével, ahol még van teherforgalom. A többi szakasza hiányos, járhatatlan, nagy részét már felszedték. A vonal Dombóváron ágazott ki a Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonalból, majd északi irányba haladt, Tamásiban a Keszőhidegkút-Gyönk–Tamási-vasútvonal csatlakozott hozzá. A megmaradt szakasz Lepsényben Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa-vasútvonalba csatlakozik. Teljes hossza 75 km volt.

Története[szerkesztés]

1895. december 31-én indult meg a forgalom a Hajmáskér, Lepsény és Dombóvár közötti vasútvonalon. A vonalat a Győr-Dombóvári HÉV vasúttársaság építette. Ehhez a társasághoz (és a vonalhoz) tartozott a mai 27-es számú Lepsény–Hajmáskér-vasútvonal és a 11-es számú Győr–Veszprém-vasútvonal is. A vonal állapota az 1980-as évek végére már nagyon leromlott, közvetlenül a bezárás előtt 20 km/h-ás sebességkorlátozás volt rajta érvényben, a Dombóvár - Tamási kb. 36 km-es távot a vonat több, mint 1 óra 50 perc alatt tudta teljesíteni. (Napjainkban a gyorsjáratú autóbuszok ugyanezt a távot akár 40 perc alatt is teljesítik).

Az utolsó személyvonat 1990. április 1-jén ment végig a vasútvonalon. Április 2-től leállították a forgalmat Tamási és Dombóvár között (valamint a Tamásiból kiágazó 48-as vonalon is), az utasokat ezután vonatpótló buszok szállították a szakaszon. A leállított szakaszon a MÁV 1998 és 2000 között felszedte a síneket, bár már azelőtt járhatatlanná vált a pálya a lopások miatt.

A következő megszűnő szakasz a Tamási-Mezőhidvég szakasz volt, itt 1992. szeptember 27-én 0:00 órától függesztették fel a személyforgalmat. Az utasokat vonatpótló autóbuszokkal szállították, de Fürged csak vasúton volt elérhető közvetlenül, ezért Tamásiból pótlóbuszok jártak a településre.[1] A teherforgalmat is betiltották rendeletileg Felsőnyék és Fornád - Kecsege állomásokon. Fürgeden 1992 őszén még rakodtak kb. 25 ezer tonna cukorrépát, de azután ott is betiltották a forgalmat. 1999 - 2000 körül itt is felszedték a síneket.

1999 júniusában szűnt meg a személyforgalom a maradék Lepsény-Mezőhidvég vonalon is. Az esőzések miatt egy bevágás támfala leomlott kb. 15 méter hosszan Pusztaszentmihályfa és Mezőhidvég között 1999. június 17-én. A Mezőhidvégről induló hajnali vonat még átért Lepsénybe, de a visszainduló már nem érhetett vissza. Az eset megfelelő ürügyet szolgáltatott a vonal bezárására: az elzárt szakaszon nem vesztegelt vonat, ami miatt járhatóvá kellett volna tenni a vonalat, így a MÁVnak nem állt érdekében a pálya megtisztítása, az önkormányzatok segítségét pedig elutasította.[2] Június 18 és 25 között a vonatok még eljártak Pusztaszentmihályfáig, majd 103 év után végetért a személyszállítás a vonalon: 1999. június 26-ától már a teljes hosszában közlekedtek a vonatpótló buszok. Azóta csak a Lepsény és Enying közötti folyik teherforgalom a vonalon. A vonatpótló buszok is leálltak 2007 áprilisában, 14 mellékvonal személyforgalmának megszüntetésével egyidőben.[3]

A pálya[szerkesztés]

A felépítmény "i" rendszerű 23,6 kg/fm tömegű sínekből állt, a 9 méter hosszú sínszálakat mezőnként 12 talpfa támasztotta alá, közvetlen sínszeges leerősítéssel bányakavics ágyazatban. Dombóvár és Mezőhídvég között a pálya komolyabb átépítést nem kapott, így eredeti felépítménnyel szűnt meg. A Lepsény-Mezőhidvég szakasz 34,5 kg/fm-es sínekre épült át, és néhol vasbetonaljakra cserélték a talpfákat. A 80-as évek végén Lepsény állomás bejárata előtt 48 kg/fm-e síneket építettek be új betonaljakkal és zúzottkővel.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A menetrendben a 49a mezőben szerepelt a viszonylat.
  2. ^ a b Gábor Marcell honlapja - A 49-es vonal bejárása
  3. Búcsúznak a mellékvonalak (index.hu)

Videó[szerkesztés]