Körmend–Németújvár-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Körmend–Németújvár-vasútvonal
Németújvár egykori vasútállomása
Németújvár egykori vasútállomása
Hossz: 22,8 km
Nyomtávolság: 1435 mm
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Körmend–Németújvár-vasútvonal témájú médiaállományokat.
BSicon STR.svg 21 Szombathely felé
BSicon BHF.svg 0,0 Körmend (Kirment)
BSicon xABZlf.svg 21 Szentgotthárd felé
BSicon exBHF.svg 5,7 Vasalja (Walschenau)
BSicon exBHF.svg 10,2 Pinkamindszent (Allerheiligen)  Magyarország
BSicon exWBRÜCKE.svg Pinka
BSicon xGRENZE.svg ~11,9 Országhatár
BSicon exBHF.svg 15,6 Strém (Strem)  Ausztria
BSicon exBHF.svg 19,5 Orbánfalu (Urbersdorf) Átrakodó az erdei vasútról:
BSicon exSTR.svg 600 mm nyomtávú, 1905-1933
BSicon exKBHFe.svg 23,0 Németújvár (Güssing) Átrakodó az erdei vasutakról:
BSicon .svg Újhegy és Nád, mindkettő 760 mm nyomtávú, 1913-1921.

Az egykor a Dunántúl nyugati részén, az Alpokaljában fekvő egykori 923-as Körmend–Németújvár-vasútvonal a trianoni békeszerződéssel két ország területére került, a MÁV 1959-ben megszüntetett vasútvonala.

Történet[szerkesztés]

A Körmend–Németújvári HÉV társaság által épített 22,8 km hosszú vasútvonalat 1899. szeptember 1-jén adták át a forgalomnak.[1] A helyiérdekű vasút a MÁV Szombathely-Szentgotthárd vonalának Körmend állomásáról ágazott ki és Németújvárnál (ma az osztrák területen lévő Güssing) csonkán végződött. A vonal üzletkezelését a MÁV látta el. A szállított áruk közül kiemelkedő volt a fa feladása, amelyet a vasúthoz csatlakozó keskeny nyomtávolságú vonalak segítségével gyűjtöttek össze.[2] A fa feldolgozását a németújvári állomás mellett 1913-ban alapított Magyar Általános Kőszénbánya Társulat Tatabánya, Faüzem Németújvár és 40 főt foglalkoztató Schmergel és Cohn Fűrészüzem végezte. A vontatást a MÁV 220 sorozatú 2 darab mozdonya végezte, amelyet 1881-ben gyártott a GANZ Budapesten.[3]

A sík- és dombvidéki vasút építésénél viszonylag kevés földmunkát végeztek, azonban sok helyen gondot okozott az ingoványos talaj. A legnagyobb, 25 m hosszú hídja a Pinka folyó felett épült. A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült.

Megszüntetése[szerkesztés]

1921-ben, a trianoni békeszerződéssel, a vasútvonal két ország területére került, azonban a vonalnak az osztrák vasúthálózattal nem volt kapcsolata. 1926-ban a vonal osztrák részét a BBÖ szerezte meg, majd 1931-ben az osztrák államé lett.[3] Németújvárra az utolsó személyvonat 1945 februárjában közlekedett.[4] A második világháború után, a vasfüggöny leereszkedésével, a vasútvonal 11 km-es burgenlandi szakaszának jövője kilátástalanná vált. Magyar oldalon 1959. szeptember 30-ig maradt fenn a forgalom, majd a pályát a teljes szakaszon elbontották. Az egykori vasútvonal nyomvonalát követi a mai B56-os főút Strém irányába. Az egykori vasútállomásai osztrák és magyar oldalon is még állnak.[5] A vasútvonal egyik jelentősebb vasbetonhídja Nagysároslak mellett az erdőben még áll.[4] A Németújvári járás az egyetlen osztrák járás, mely vasútvonal nélkül maradt.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Güssinger Bahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.