Kétegyháza–Elek–Kisjenő-vasútvonal
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az eredetileg Kétegyháza–Kisjenő közt húzódó vonalat az Arad-Körösvölgyi Vasút építette 1883-ban, a közforgalomnak 1884. január 1-jén adták át. A vonalat 1887-ben továbbépítették Nadabig, bekötve ezzel az Arad–Borossebes-vonalba. 1893-ban a vasúttársaság egyesült az Arad-Csanádi Vasúttal és együtt Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak (ACsEV) néven működtek tovább.
Az első világháború után, 1919 őszén a forgalom leállt a román megszállás miatt. A trianoni békeszerződés Elek és Ottlaka között kettévágta a vonalat és átmenő forgalmat sem szerveztek, ezt követően a nevezett állomásoktól a határig vezető szakaszokat mind a két oldalon felbontották.
1923. január 1-jétől az ACsEV vonalait, így az elekit is a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút kezelte. 1927. február 5-én alakult meg az ACsEV jogutódja, a Szeged-Csanádi Vasút, az SzCsV. A vasútvonalon komolyabb felújítás a két háború között nem történt. A pálya és Elek állomás felépítménye 1944. szeptember 1-jén az alábbiakból állt:
- – 100 vfm 24.92 kg/fm „k” sínrendszer zúzottkő ágyazatban
- – 7 300 vfm 23.6 kg/fm „eII” sínrendszer bányakavics ágyazatban
 |
Ez a közlekedéssel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |