Kisterenye–Kál-Kápolna-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisterenye–Kál-Kápolna-
vasútvonal
BZmot 328 személyvonatkéntRecskre érkezik Kisterenye felől
BZmot 328 személyvonatként
Recskre érkezik Kisterenye felől
Strecke der Kisterenye–Kál-Kápolna-vasútvonal
 Vonalszám: 84
 Hossz: 55 km
 Nyomtávolság: 1435 mm
 Feszültség: nincs ~
 Maximális sebesség: 60 km/h
BSicon ABZq+l.svgBSicon BHFq.svgBSicon .svg 0 Kisterenye 81
BSicon ABZlf.svgBSicon .svgBSicon .svg Iparvágány Rákóczibánya felé
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 5 Ravaszlyuk
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 6 Ilonabánya
BSicon eABZlf.svgBSicon .svgBSicon .svg Ilonabányai iparvágány
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 7 Nemti
BSicon WBRÜCKE.svgBSicon .svgBSicon .svg Zagyva
BSicon eBHF.svgBSicon .svgBSicon .svg 10 Mátramindszent
BSicon eABZlf.svgBSicon .svgBSicon .svg 83
BSicon eBHF.svgBSicon .svgBSicon .svg 17 Mátraballa
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 23 Mátraderecske
BSicon eBHF.svgBSicon .svgBSicon .svg 26 Recsk-Parádfürdő
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 32 Sirok
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 34 Kőkútpuszta
BSicon .svgBSicon eABZrg.svgBSicon .svgBSicon .svgBSicon .svg Mátravidéki Fémművek iparvágánya
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 37 Tarnaszentmária
BSicon eBHF.svgBSicon .svgBSicon .svg 40 Verpelét
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 45 Feldebrő
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 48 Aldebrő
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 49 Tófalu
BSicon WBRÜCKE.svgBSicon .svgBSicon .svg Tarna
BSicon eHST.svgBSicon .svgBSicon .svg 51 Kápolna
BSicon .svgBSicon eABZrg.svgBSicon .svgBSicon .svgBSicon .svg Kápolnai gabonasiló iparvágánya
BSicon ABZql.svgBSicon BHFq.svgBSicon ABZq+r.svg 55 Kál-Kápolna 80
BSicon .svgBSicon .svgBSicon STR.svg 102

A Kisterenye-Kál-Kápolna vasútvonal a Magyar Államvasutak (MÁV) 84-es számú egy vágányú, nem villamosított, 55 km hosszú mellékvonala.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasútvonal építését 1886-ban Károlyi György és fia, Károlyi Mihály kezdeményezte. Az 1887. július 31.én átadott egyvágányú, nem villamosított sínpár később a Mátra-Körösvidéki HÉV részét képezte Kisterenye-Kál (55 km), illetve Mátranovák–Mátramindszent (5 km) között. A vonalat üzemeltető vasúttársaság kiterjedt hálózattal rendelkezett, és összekötötte a nógrádi szénmezőket a Mátrán keresztül az Alfölddel és Erdély nyugati vidékével. A hálózat a teljes 306 kilométeres hosszát 1899-ben érte el. A pálya vezetése dombvidéki jellegű, gyakorlatilag keletről és északról kerüli meg a Mátrát. Legjelentősebb műtárgya a Kápolna előtti Tarna-híd. Eredetileg 23,6 kilogrammos sínekből épült, amelyet később a teherszállítási igények miatt nagyobb teherbírású sínszálakra cseréltek. A vonal teherforgalma jelentős volt a mátrai és Kisterenye környéki bányászat miatt, több bányavasút is csatlakozott hozzá. Kisterenyéről a vonalból kiágazva iparvágány indult Mizserfa bányatelepre, illetve ebből kiágazólag Kazárra. Később ezeket visszabontották, ma már csak Rákóczibányáig tart a vágány.

A vonal sorsa nagyjából azonos volt a legtöbb hazai mellékvonaléval: az elmaradt felújítások, a felhagyott bányászat, közúti közlekedésre átálló magáncégek miatt az 1990-as évekre drámaian csökkent a forgalom. Az 1990-es évek elején a vasút elvesztette versenyképességét, és a Horn-kormány alatt a megszüntetésének ötlete is felmerült. Akkor elkerülte azt a szomorú sorsot, ami a belőle kiágazó Kisterenye-Mátranovák vasútvonalnak jutott. Az M3-as autópálya építéséhez a recski kőbányák szolgáltattak alapanyagot, és ezt hosszú ideig vasúton szállították. A vonalat ekkor nagyrészt fővonali vissznyereményből újították fel Recsk és Kál-Kápolna között. A fővonalakból kinyert anyag (48 kg-os sínek és a vasbetonaljak) lehetővé tette a stabil 60 km/h sebesség és 21 tonnás tengelyterhelés alkalmazását, így ezen a szakaszon korlátozás nélkül folyhatott a teherforgalom. Átépítéskor egy rövidebb 2 km-es szakaszon hézagmentes vágányokat fektettek le. A többi szakaszon idővel leromlott a pálya állapota: Recsktől Mátraderecskéig 20 km/órás sebességkorlátozással lehetett közlekedni, Mátraderecskétől Kisterenyéig pedig főként 40, néhol 50 km/órás közlekedést tett lehetővé a pálya, de itt is voltak 20 km/h-s lassújelek.

Életkép az utolsó üzemnapon: Körüljárás Kálban

A vonalon sokáig 9 pár személyvonat járt, és ünnepekkor mentesítő vonatokat is indítottak. A vonatok számát azonban drámaian csökkentették, mindössze 5 pár vonat maradt meg az utolsó, 2006. december 10-én kiadott menetrendben. Azok ráadásul úgy, hogy 10 perces recski tartózkodást követően Kálban éppen 5 perccel késték le Budapest felé a gyorsvonati csatlakozást. A káli érkezés előtt még lehetett látni az elsuhanó pesti gyorsvonatot. A másik irányban, Kisterenyén a vonat "légüres térbe" érkezett, sem Hatvan, sem Salgótarján felé nem indult vonat 15 percen belül. Ezen túl délelőtt nem közlekedett vonat 6 órán keresztül.

A vonatok Káltól Recskig viszonylag jó kihasználtsággal közlekedtek, Recsk és Kisterenye között kiürültek. Az ellenkező irányba is hasonló volt a helyzet: Kisterenye és Recsk között főként alkalmi utasok vették igénybe, Recsktől volt jellemző, hogy 50% fölé nőtt a kihasználtság.

Kisterenye gyászol

A nehézkes csatlakozások ellenére a vonal kihasználtsága nem gyengült le annyira, mint azt az utasok igényeinek figyelembevétele nélkül készített menetrend indokolta volna: Recsk–Parádfürdő illetve Sirok látnivalói, Mátraderecske fürdője, Tarnaszentmária turisztikai jelentőségük miatt megannyi utast vonzottak, és a hétvégi időszakokban utazó diákokkal voltak tele a vonatok. A vonal léte abból a szempontból is indokolt, hogy több állomásán aktív teherforgalom zajlott korábban, és néhol jelenleg is. Mátraballán 2006. nyarán is álltak megrakott tehervagonok, Mátraderecske téglagyára saját iparvágány-hálózattal rendelkezik, amelyek annyira rossz állapotban vannak, hogy a gyár kénytelen Recsken megrakodni az exportra szánt vagonokat, Recsk bányai és erdei heti több vagon rakományt eredményeznek. Korábban Tarnaszentmárián és Verpeléten is ágaztak ki katonai iparvágányok, amelyek a '90-es évekre használaton kívülivé váltak. Kápolnán a helyi, üzemen kívül mezőgazdasági létesítmény rendelkezik rakodóvágányokkal.

Utastájékoztató Kisterenye állomáson a személyszállítás "szüneteltetéséről"

A Kál–Kisterenye vasútvonal vesztét nem kis mértékben átgondolatlan használata okozta, és a MÁV azon irányelve, melynek értelmében minimalizálni kívánták a mellékvonali költségeket. A vonal nagyobb részének útátjárói nem voltak fénysorompóval biztosítottak, emiatt az állomásépületekben és több átkelőben személyzet teljesített szolgálatot. Ennek köszönhetően az állomásépületek és várók karban voltak ugyan tartva, ám a fizetett személyzettől nem lehetett jegyet vásárolni, arra csak a vonaton nyílt lehetőség a jegyvizsgálótól, ami miatt csökkent az eladott jegyek mennyisége, így a bevétel is.

Az utolsó személyvonatok 2007. március 3-án közlekedtek a vonalon hatalmas érdeklődés mellett. Az utolsó este a Bzmot 247 és Bzmot 335-ös pályaszámú motorvonatok egy-egy mellékkocsival járták végig a vonalat gyakori kürtszóval búcsúztatva azt. A vonalon a hivatalos közlés szerint átmeneti a személyszállítás üzemszünete. Rendszeres teherszállítás Kál és Recsk között zajlik remotorizált MÁV M47-es mozdonyokkal. Recsk és Kisterenye között történik vonalbejárás, és a vasúti vagyon egy részét őrzik, de a közlekedés minimális. A vonal újraéledésének esélyeit rontja, hogy Recsk–Kisterenye között a biztosító berendezések kábeleit, síncsavarokat és hevedereket loptak fémtolvajok. Kál és Recsk között zajlik karbantartás, legutóbb 2009 februárjában zajlott több helyen talpfacsere.

A vonalon egyébként lehetőség van különvonatot rendelni hétfőtől csütörtökig a nappali órákban. Mivel az állomások személyzetét áthelyezték, a különvonatok és tehervonatok közlekedésekor a kézi sorompókat a vonatszemélyzet kezeli, emiatt a közlekedés időtartama megnövekedett.

Érdekesség, hogy a vonalon utoljára közlekedő Bzmot 247 és Bzmot 335 pályaszámú motorkocsik további bő két év szolgálat után nagyjából egyszerre mondták fel a szolgálatot, és együtt kerültek a szolnoki járműjavítóba 2009 szeptemberében. (A Bzmot 247 motorhiba miatti erős füstölése miatt került műhelybe, míg a Bzmot 335 egy súlyos balesetben sérült meg.)

Forgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tehervonat halad Mátramindszentről Kisterenyére. A kép a személyforgalom leállítása után készült.

A vonalon rendszeres a teherforgalom Kál-Kápolna és Recsk között. A recski kőbányákból nyíltvonali rakodással szállítják a követ több hazai autópálya építéséhez, így az M6-os és M4-es sztrádákhoz. A feldebrői, aldebrői, tófalusi és kápolnai lakosok kamionforgalommal kapcsolatos rendszeres tiltakozása nyomán 2009 őszén a MÁV tanulmányt készített a kisnánai kőbányák Verpelét állomáson történő rakodásáról, amely esélyt ad arra, hogy a jelenleg elhagyatott, pusztuló állapotú, egykoron pezsgő életű négyvágányos Verpelét ismét megteljen élettel. (Verpeléten jelenleg két vágány járhatatlan.) A vonal északi részén, Kisterenye és Mátramindszent között időszakos a teherforgalom, amelyet elsősorban a rönkszállítás határoz meg. A vonal középső, Mátramindszent–Recsk szakasza is járható, pályafenntartási járművekkel hetente bejárják. A mátraderecskei téglagyár is a vasút egyik megrendelője, de a rakodás nem a gyár területén történik, hanem kamionos szállítással a tégla Recskre jut el, és az állomás első vágányán kerül át pőrekocsikra. (A téglagyárba vezető két iparvágányt elbontották, noha a kiágazás még megvan, a vágányok helyét gépkocsi parkoló vette át.)

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisterenye–Kál-Kápolna-vasútvonal témájú médiaállományokat.