Kiskunfélegyháza–Kunszentmárton-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kiskunfélegyháza–Kunszentmárton-
vasútvonal
Lakitelek állomáson egyszerre kereszteznek a 4 irányból érkező vonatok
Lakitelek állomáson egyszerre kereszteznek
a 4 irányból érkező vonatok
A Kiskunfélegyháza–Kunszentmárton-vasútvonal útvonala
Vonalszám: 146
Hossz: 56 km
Nyomtávolság: 1435 mm
Maximális sebesség: 60 / 40 km/h
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskunfélegyháza–Kunszentmárton-vasútvonal témájú médiaállományokat.
140, 147, 155
0 Kiskunfélegyháza
3 Petőfiváros
BSicon HST.svg 7 Kismindszenti út
BSicon HST.svg 10 Borsihalom
BSicon HST.svg 14 Tiszaalpár alsó
Volt homokbányai rakodóvágány
BSicon BHF.svg 18 Tiszaalpár
BSicon HST.svg 20 Tiszaalpár felső
BSicon HST.svg 22 Tőserdő
BSicon vSTRg+r.svg 145 (Kecskemét felé)
BSicon vHST.svg 24 Árpádszállás
BSicon vBHF.svg 25 Lakitelek
BSicon vSTRgl.svg 145 (Szolnok felé)
BSicon WBRÜCKE.svg Tisza-híd
BSicon HST.svg 29 Tiszaug-Tiszahídfő
BSicon HST.svg 32 Tiszaug[1]
BSicon STR+GRZq.svg Bács-Kiskun/Jász-Nagykun-Szolnok megye
BSicon HST.svg 35 Tiszasas
BSicon BHF.svg 38 Csépa
BSicon HST.svg 43 Szelevény
BSicon eHST.svg Kunszentmárton-Istvánháza[2]
BSicon ABZgxl+l.svg 130 (Szolnok felé; az egykori deltavágánnyal)
BSicon WBRÜCKE.svg Körös-híd
BSicon BRÜCKE1.svg A 44-es főút feletti vasúti felüljáró
BSicon KBHFe.svg 54 Kunszentmárton

A Kiskunfélegyháza–Kunszentmárton-vasútvonal a MÁV 146-os számú nem villamosított egyvágányú mellékvonala. A vonal két szakaszban épült meg: 1896-ban készült el a KecskemétLakitelek-vonal, amely Tisza-parti rakodóvágánnyal egészült ki. A folytatása, a Kunszentmárton–Lakitelek-vasútvonal építése 1950. augusztus 10-én kezdődött, a forgalom 1952. május 18-án indult meg.

Fekvése[szerkesztés]

A vonal többnyire nyugat-kelet irányú.

A vasútvonal kiindulási pontja Kiskunfélegyházán van. Itt ágazik ki a 140-es számú Cegléd–Szeged-vasútvonalból. Innen halad Tiszaalpár településen keresztül, majd eléri először Árpádszállás megállóhelyet, majd Lakitelket. Lakitelek állomáson keresztezi a vonal a 145-ös számú Szolnok–Kecskemét-vasútvonalat, mellyel Árpádszállástól párhuzamosan halad. Innen áthalad a Tiszán, Tiszaug-Tiszahídfő megállóhelyre, illetve Tiszaug állomásra. Majd átlépi Bács-Kiskun megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye határát. Innentől már csak állomások következnek: Tiszasas, Csépa és Szelevény állomások. Szelevény és Kunszentmárton között volt a Kunszentmárton-Istvánháza megállóhely. A volt istvánházi megállóhely után először a 44-es, később a 442-es utat keresztezi. Itt csatlakozik nyíltvonali kiágazással a 130-as számú Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonalhoz (az egykori deltavágány töltése még látható). Közvetlenül a csatlakozás után a Körös-híd következik, majd a 44-es főút felett halad át a vonat a vasúti felüljárón, és beér Kunszentmárton állomásra.

A vonal menetrendje a Szolnok–Kecskemét-vasútvonallal közös: A vonatok KiskunfélegyházaLakitelekKunszentmárton(–Szentes) illetve SzolnokLakitelekKecskemét útirányokon közlekednek utóbbiak 2014-től S220-as viszonylatszámmal. Lakitelek átszálló állomásra egyszerre futnak be négy irányból.

Története[szerkesztés]

Építését az 1896. évi IX. törvénycikk engedélyezte:

„1. § A ministerium a m. kir. államvasutak kecskeméti állomásától a tiszaughi révig, illetve a Tisza partjáig vezetendő h. é. gőzmozdonyu vasutnak az 1880. évi XXXI. és az 1888. évi IV. törvénycikkek értelmében leendő engedélyezésére felhatalmaztatik.
2. § A kereskedelemügyi m. kir. minister az 1. §-ban emlitett vasutvonal engedélyezésének megtörténtéről az 1880. évi XXXI. tc. 1. §-a értelmében az országgyülésnek jelentést teend.
3. § Jelen törvény az országos törvénytárban való megjelenése napján lép életbe s végrehajtásával a kereskedelemügyi és pénzügyi ministerek bizatnak meg.”

– 1896. évi IX. törvénycikk a kecskemét-tiszaughi h. é. vasut engedélyezése tárgyában[3]

A vasút megépültekor Lakitelek állomás neve „Tiszaug” volt, innen a kétvágányos Tiszaug Rév állomásra vezetett tovább a vasút, amely után folyóparti rakodóvágányban végződött. A régi állomásépület ma is látható a hídtól néhány száz méterre a jelenlegi vasúti töltés tövében. A Tisza-híd 1927-1929-es építésekor a folyóparti rakodóvágányokat felszedték, így ennél az állomásnál értek véget a vágányok.

A vasút továbbépítését a Tisza túloldalára már régóta tervezték, de pénzhiány miatt sohasem sikerült. Szentes 1947-ben egy kisvasúti hálózat építését vette tervbe, amely érintette volna a tiszazugi községeket, azonban ez sem valósult meg (bár más kisvasúti vonalakon elkezdődtek a munkák).

A vonal továbbépítése Kunszentmártonig 1950-ben kezdődött meg, állami pénzből. (A Rákosi-rendszer alatt több vasútvonal építését is tervezték, de kevés valósult meg. Volt, amit építés közben hagytak félbe.) A vonal meghosszabbításával elbontották az egész Lakitelek-Tiszaug Rév szakaszt, és a Lakitelek állomástól új nyomvonalat építettek a hídon átvezetve a pályát. Az új Tiszaug állomás a Tisza túlpartjára, a falu közelébe épült, a híd lakiteleki végén viszont megnyílt a régi Tiszaug Rév állomás helyétől kb. 100 méterre Lakitelek felső megállóhely. 1958-ra ez a megállóhely felvette a Tiszaug-Tiszahídfő nevet, majd feltehetően az 1960-as években átkerült a folyó bal partjára, a tiszaugi oldalra.

A Lakitelek–Kunszentmárton-vasútvonal az eredeti tervek szerint egy nagyobb belső vasúti körgyűrű része lett volna. További szakaszai már nem épültek meg: sem a Dunaföldvári hidat bekapcsoló hiányzó Fülöpszállás-Solt, sem a Kunszentmárton-Szarvas szakasz. A vonalvezetést hosszú állomási kitérőkkel, hosszú egyenesekkel 80 km/h sebességűre alakították ki, gyakorlatilag a sínrendszer erősebbre cserélésével fővonali forgalomra alkalmassá tehető lett volna. Mára azonban a pálya elöregedése miatt 40 km/h az engedélyezett sebesség. Az állomások 3 vágányosnak épültek, de a földmunkák úgy készültek el, hogy 4 vágányosra bővíthetők legyenek (Kivétel Szelevény, ami csak 2 vágányos kitérő.) Az állomásépületek egységes tervek alapján épültek, de ma már romos állapotban vannak azok, amelyekben megszűnt a forgalmi szolgálat.

Forgalom[szerkesztés]

Régebben MDmot motorvonatok is jártak erre. A kép Kecskeméten készült.

A vonal forgalma a mellékvonalakhoz képest jónak mondható Kecskemét és Lakitelek között. Lakitelektől Kunszentmártonig csekély a forgalom, mivel erre viszonylag kis lélekszámú települések vannak (Tiszaug, Tiszasas, Csépa, Szelevény), sok helyen a megálló is messze esik a településektől. Szelevény és a vonal végpontja, Kunszentmárton között fekszik Kunszentmárton-Istvánháza megállóhely, amelynél – kis forgalma miatt – utoljára 1998. május 23-án állt meg a vonat menetrend szerint.

A vonal menetrendje a 145-ös vonallal közös: a vonatok Kiskunfélegyháza-Lakitelek-Kunszentmárton(-Szentes), illetve Szolnok-Lakitelek-Kecskemét útirányokon közlekednek, Lakitelek átszálló állomásra egyszerre futnak be négy irányból.

Pálya[szerkesztés]

Az 1950 és 1952 között épített Lakitelek-Kunszentmárton szakasz túlnyomórészt 34,5 kg/m és kisebb részt 48 kg/m sínekből és főleg B, TU jelű betonaljakból áll. Az ágyazat váltakozóan zúzottkő, kavics vagy salak. Szórványos aljcserék és átépítések történtek (pl. a Tisza-hídnál) de nem jellemzőek. Emiatt a vonatok csak 40 km/h-val közlekednek az elérhető 60 km/h helyett. A vágányzat túlnyomórészt c rendszerű. A sínek egy része már építéskor is használtan került a vonalba, így találhatóak régi, 1892-1893-as sínszálak is a pályában.

Lakitelek-Tiszaalpár: 34,5 kg/m "c" (az 1980-as évek elején cserélték "i"-ről)

Tiszaalpár-Kiskunfélegyháza 48 kg/m, útátjárókban 54 kg/m (1985-89 között cserélték "i"-ről) Az aljak változóan talpfák és betonaljak. Érdekesség, hogy az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció nyomán meg akarták szüntetni a Piroska-Lakitelek szakaszt 1978. december 31-i határidővel, de ez nem valósult meg.

Érdekességek[szerkesztés]

  • Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció a vonalat megszüntetendő kategóriába sorolta a 145-ös vonallal együtt. Később mégis a megmaradás mellett döntöttek. A Lakitelek-Kunszentmárton szakasz ekkor csak 16 éves volt.
  • A tiszaugi híd két oldalánál két rakodóvágány ágazik ki, amelyek hídtól északra érnek véget a Tisza-gáton, a folyóra merőlegesen egymással szemben. Ezeket a Tranzit '86 Varsói Szerződés-hadgyakorlatra építették, melynek során itt keltek át pontonhídon katonai szerelvények a Tiszán. A lakiteleki oldalon a vágányt részben ma is használják iparvágányként (Thermofarm-iparvágány), a folytatása azonban járhatatlan a kapcsolószerek lopása és a pályahibák miatt.
  • A vasútvonal bejárható virtuálisan a Microsoft Train Simulator játékkal is, ha letöltjük az Alföld nevű magyar kiegészítőt hozzá.[4]

Állomások és megállóhelyek képei[szerkesztés]

Járatok[szerkesztés]

Személy (Kiskunfélegyháza ↔ Kunszentmárton ↔ (Szentes))
Sorszám Megállóhely Vasúti kapcsolat(ok)
1 Kiskunfélegyháza
végállomás
BSicon MAV.svg személyvonat, IC, IR
2 Petőfiváros
3 Kismindszenti út
4 Borsihalom
5 Tiszaalpár alsó
6 Tiszaalpár
7 Tiszaalpár felső
8 Tőserdő
9 Árpádszállás BSicon MAV.svg  S220 
10 Lakitelek BSicon MAV.svg  S220 
11 Tiszaug-Tiszahídfő
12 Tiszaug
13 Tiszasas
14 Csépa
15 Szelevény
16 Kunszentmárton
végállomás
BSicon MAV.svg személyvonat, sebesvonat
17 Nagytőke BSicon MAV.svg személyvonat, sebesvonat
18 Szentes
végállomás
BSicon MAV.svg személyvonat, sebesvonat
Ezek a járatok Kunszentmártontól Szentesig csak naponta egyszer járnak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskunfélegyháza–Kunszentmárton-vasútvonal témájú médiaállományokat.
  1. Az állomáson a forgalmi szolgálat 2009. február 1-jével megszűnt, ezután mint megállóhely üzemel tovább.
  2. Utoljára az 1997/98-as menetrendben, 1998. május 23-áig álltak meg itt a vonatok.
  3. Forrás: 1000 év törvényei
  4. Halász Péter: RegionalBahn: Átalakult az Alföld. regionalbahn.blogspot.de, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. május 8.)