Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye (18761950)
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere

Központ Szolnok
Népesség
Népesség 318 475 (1891)
Nemzetiségek magyarok
Földrajzi adatok
Terület 5 251  km2
Térkép
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképe
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképe
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye domborzati térképe
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye domborzati térképe

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási egység volt 1876 és 1950 között a Magyar Királyság középső részén, az Alföldön a Tisza két partján. A vármegye területe jelenleg Magyarország része, nagyrészt megegyezik utódáéval, Jász-Nagykun-Szolnok megyéével.

Földrajza[szerkesztés]

Jász-Nagykun-Szolnok megye teljes területe az Alföld része volt.. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak. Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.

Történelem[szerkesztés]

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-ban alakult meg a Hármas kerület két alkotórészének, a Jászságnak és a Nagykunságnak, illetve az addig Heves és Külső-Szolnok vármegye déli felét alkotó egykori Külső-Szolnok vármegyének az összevonásával. A trianoni békeszerződés nem érintette a vármegye területét. Az 1950-es megyerendezés során a megye területe kis mértékben módosult: a Tiszától bal partján fekvő, addig Heveshez tartozó Tiszafüred és környéke Jász-Nagykun-Szolnok megye része lett és néhány község kölcsönös átcsatolásával kiigazították Békés megyével közös határát.

Lakosság[szerkesztés]

A vármegye lakossága a 19. század vége felé ugrásszerűen kezdett nőni:

  • 1870-ben 258 553 lakosa,
  • 1881-ben 278 443 lakosa,
  • 1891-ben 318 475 lakosa volt.

Nemzetiségi szempontból 1896-ban:

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási térképe 1927-ből

Közigazgatás[szerkesztés]

Járási beosztás[szerkesztés]

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a megalakulásától 1923-ig öt, azután hat járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye,[1] addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek.

A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik).

  1. Jászsági alsó járás (Jászapáti)
  2. Jászsági felső járás (Jászberény)
  3. Tiszai alsó járás (Tiszaföldvár)
  4. Tiszai felső járás (Kenderes, majd 1895-től Kunhegyes)
  5. Tiszai közép járás, (Tiszaroff, majd 1908-tól Törökszentmiklós)
  6. Központi járás (1923-tól, székhelye Szolnok)

Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle változatával is lehetett találkozni, mint Alsó jászsági járás vagy Alsó-jászsági járás.

Városai[szerkesztés]

A vármegyében megalakulásakor kilenc rendezett tanácsú város volt. Közülük azonban 1886 és 1895 között három lemondott a többletterhekkel járó rangról, így 1895-től a megyében csak hat város volt. Jász-Nagykun-Szolnok azonban így is egyike volt a legtöbb várossal rendelkező vármegyéknek.

  1. Jászberény
  2. Karcag
  3. Kisújszállás
  4. Mezőtúr
  5. Szolnok
  6. Túrkeve
  7. Jászárokszállás (1886-ig)
  8. Kunhegyes (1893-ig)
  9. Kunszentmárton (1895-ig)

A vármegye főispánjai[szerkesztés]

Név Időszak Egyéb tisztségek és címek
balásfalvi Kiss Miklós 1876–1879
németújvári gróf Batthyány József 1880–1881 császári és királyi kamarás, a Lipót-rend lovagja
beniczei és micsinyei Beniczky Ferenc 1881–1884 titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, a Szent István-rend és a Ferenc József-rend lovagja
Balogh Imre 1884–1889
újfalusi Újfalussy Sándor 1889–1892 császári és királyi kamarás, a Lipót-rend, a Vaskorona-rend és a porosz Johannita-rend lovagja
zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Géza 1892–1898 császári és királyi kamarás
koronghi Lippich Gusztáv 1899–1905
dr. Lenk Gyula 1905–1906
dr. zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre 1906–1910 császári és királyi kamarás, a Lipót-rend lovagja
dr. nagybányai vitéz Horthy Szabolcs 1910–1914
szápári, muraszombati és széchyszigeti gróf Szapáry György 1915–1917 császári és királyi kamarás
dr. Kuszka István 1917–1918
Darvas Ferenc 1918–1919 kormánybiztos-főispán
koronghi Lippich István 1920 kormánybiztos-főispán
dr. borostyánkői Egan Imre 1920 kormánybiztos-főispán, Békés vármegye főispánja is
koronghi Lippich István 1920–1922
Almásy Sándor 1922–1932 a Ferenc József-rend lovagja, Bihar vármegye főispánja is
roffi Borbély György 1932–1939 császári és királyi kamarás
monyorói báró Urbán Gáspár 1939–1944
Veres József 1944–1945
Baráth Endre 1945
dr. Kovács Kálmán 1945–1946
Földi István 1946–1949
Juhász Imréné dr. Gonda Zsuzsanna 1949–1950

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]