Ugrás a tartalomhoz

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
A Tisza-tó látképe
A Tisza-tó látképe
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere		 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye zászlaja
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeszékhelySzolnok
Járások száma9
Települések száma78
megyei jogú városok1
egyéb városok21
ISO 3166-2HU-JN
FőispánDr. Berkó Attila
Népesség
Teljes népesség355 809 fő (2022. okt. 1.)[1]
Népsűrűség71,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület5581,71 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye elhelyezkedése Magyarországon
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jász-Nagykun-Szolnok vármegye témájú médiaállományokat.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, 1950 és 1990 között Szolnok megye, 1990 és 2022 között Jász-Nagykun-Szolnok megye (németül: Komitat Jaß-Großkumanien-Sollnock, latinul: Comitatus Jazyga et Cumania Maior et Szolnokiensis) közigazgatási egység Magyarországon, az Alföldön, az Észak-Alföld régióban és Kelet-Magyarország középső részén, a Tisza által kettéosztva. 5581,71 km2-es területével hazánk 8. legnagyobb vármegyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 5,99%-át adja. Illetve közel 355 ezer fős lakosságával a kilencedik legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének csupán 3,70%-ával rendelkezik, népsűrűsége jóval az országos átlag alatt van.

Északról Heves vármegye és egy rövid szakaszon Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, keletről Hajdú-Bihar vármegye, délkeletről Békés vármegye, délről Csongrád-Csanád vármegye, délnyugatról Bács-Kiskun vármegye, nyugatról pedig Pest vármegye határolja. Székhelye egyben az Észak-Alföld harmadik és az ország 12. legnépesebb települése, "a Tisza fővárosa", Szolnok. Második legnépesebb települése pedig "a Jászság fővárosának" is nevezett Jászberény. De nevezetesebb települései közé tartozik a kun hagyományőrzéséről híres Karcag, a természeti értékeiről és fürdőjéről ismert, "a Tisza-tó fővárosának" is nevezett Tiszafüred illetve mezőgazdasági hagyományairól és művészi kerámiájáról nevezetes Mezőtúr.

A vármegye Magyarország középső részén, az Alföld szívében helyezkedik el. Területének nagy részét síkságok alkotják, a Tiszántúl és a Közép-Tisza-vidék dominál. A megye legnagyobb folyója a Tisza, amely kettészeli a területet, és jelentős vízgazdálkodási szereppel bír. Fontos mellékfolyója a Zagyva. A Tisza-tó, Magyarország legnagyobb mesterséges tava, a megye északi részén található, turisztikai és természeti értékeket kínálva. A megye talaja kiválóan alkalmas mezőgazdaságra, különösen gabonatermesztésre. Természeti értékei közé tartoznak a Hortobágy széli puszták és a Körös-Maros Nemzeti Park részei.

Területe már az őskor óta lakott, fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont volt az Alföldön. A honfoglalás idején a Jászságot a jászok, a Nagykunságot pedig a kunok népesítették be, akik a tatárjárás után telepedtek meg itt IV. Béla hívására. A jászok és kunok különleges önkormányzati jogokat élveztek, melyeket az 1745-ös Redemptio (megváltás) során pénzért visszavásároltak. A török hódoltság alatt a terület nagy része elnéptelenedett, később betelepítések révén népesült újra. A Tisza szabályozása a 19. században jelentős változást hozott a megye fejlődésében, lehetővé téve a mezőgazdaság fellendülését. Az ipari fejlődés a 20. században indult meg, különösen Szolnok térségében. A megye ma is őrzi a jászok és kunok kulturális örökségét.

Nevének eredete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye neve három történelmi, kulturális és etnikai régió nevéből tevődik össze: a Jászság és a Nagykunság autonóm közösségeiből, valamint Szolnok város történelmi jelentőségéből.

Jász

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jászság neve a jász népcsoporttól származik, akik iráni eredetű népként a 13. században érkeztek Magyarországra a kunokkal együtt. A „jász” népnév az ószláv „jasu” szóból eredhet, amely egykor a kaukázusi alánokra utalt. Magyarországon a Jászság területén telepedtek le, és jelentős autonómiát élveztek.

Nagykun

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagykunság neve a kunokhoz kötődik, akik szintén a 13. században érkeztek Magyarországra. A „kun” elnevezés a török nyelvekből származik, és eredetileg a kipcsak törzsek egyik csoportját jelölte. A „nagy” jelző a terület kiterjedtségére utal, különbséget téve más kun lakta vidékektől, például a Kiskunságtól.

Szolnok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnok városának neve a 11. századból származik. Első írásos említése 1075-ből való, amikor egy adománylevélben szerepelt. A név eredete vélhetően a Szent Gellért legendában is szereplő Szaunik ispán nevére vezethető vissza, Zounok alakban először 1075-ben fordul elő földrajzi névként. Ez a személynév a magyar szó főnév származékai lehetnek ’szószóló’, ’követ’ jelentéssel (hasonlóan a Fegyvernek helynév keletkezéséhez).[2]

Címer

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye címere álló, halfarkú, (4/5 arányban) vágott barokk pajzs.

  • A bal felső harmadban ezüstmezőben vörös csőrű és lábú, balra forduló gólya látható; az egykori Heves és Külső-Szolnok vármegyét jelentette.
  • A jobb felső harmadban aranymezőben felegyenesedő, jobbra forduló, kétfarkú, fegyverzett oroszlán lép jobbra, feje előtt fogyó vörös hold, mögötte hatágú, vörös csillag lebeg. Ez az egykori Nagykunságot szimbolizálja.
  • Az alsó címerben egy vágtázó lovas vitéz látható, kezében a jászok szimbólumával, a Lehel-kürttel.
  • A váltakozó ezüst sávok a megye három folyójára: a Tiszára, a Zagyvára és a Körösre utalnak.

A címerpajzsot vörös bélletű, növényi ornamentikájú aranykeret övezi, melyen vörös bélésű, zafírokkal és rubinokkal ékesített kilencágú (öt levél között négy gyöngy), nyitott, arany leveleskorona látható.

Az alán eredetű jászok (philistei) kiváltságolt etnikum lévén a királynak elsősorban katonai szolgálattal tartoztak, ezt jelképezi a vágtázó lovas vitéz, jobbjában az ún. Lehel-kürttel, amely a 16. század vége óta (miután a török által megszállt nagykun, jász és külső-szolnoki territóriumot közigazgatásilag Heves vármegyéhez csatolták, a különállás hangsúlyozása végett) a jászkun kapitányok attribútuma lett, s amelyet aztán tucatnyi jász település felvett címerébe.

Szolnok vármegyét Szent István alapította. A törökök 1552-ben foglalták el Szolnok várát, majd ezt követően a megyét Heves vármegyéhez kapcsolták, így még 1734-ben is annak gólyás címerét használták. Az I. Ferenc József által adományozott új megyecímerben is (1878) megmaradt címeralkotó motívumként a Hevesben is szereplő gólya (csak a heraldika szabályai szerint szembefordítva az oroszlánnal).[3]

Földrajz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi Jász-Nagykun-Szolnok vármegye teljes területe az Alföld része volt. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak.

Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.

Domborzat

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye domborzati térképe

Jász-Nagykun-Szolnok Magyarország középső részén, az Alföldön helyezkedik el, területe pedig túlnyomórészt síkvidéki jellegű. A megye domborzatát a Tisza és mellékfolyói által formált alföldi táj jellemzi, ahol a tengerszint feletti magasság általában 87 és 120 méter között változik.

A megye területének egyharmadát a Tisza és mellékfolyói által kialakított árterek és hullámterek alkotják, amelyek sík felszínűek és gyakran mocsarasak. A középső és déli részein találhatóak a legnagyobb kiterjedésű síkságok, míg északon és keleten kisebb domborzati kitüremkedések is előfordulnak.[4]

Jászberény tökéletesen sík határából már közepesen tiszta időben is ragyogóan látszik a Mátra hegyeinek sziluettje. A várostól nagyjából abban az irányban, tőle 20 kilométerre található Jász-Nagykun-Szolnok megye legmagasabb pontja, ami 135 méterre nőtt a tengerszint fölé, és a Hármashatár névre hallgat.[5]

Éghajlat

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata kontinentális, jellemzően száraz, forró nyarakkal és enyhe telekkel. A csapadék mennyisége viszonylag alacsony, és gyakoriak a száraz időszakok.

A megye területén a napsütéses órák száma magas, ami kedvez a mezőgazdaságnak, különösen a szántóföldi kultúráknak. A csapadék éves összege átlagosan 522 mm, a nyári hónapokban, különösen júniusban és júliusban, jelentősebb csapadékokkal.[6]

Területén a csapadék mennyisége viszonylag alacsony, és gyakoriak a száraz időszakok. A csapadék éves összege átlagosan 522 mm, a nyári hónapokban, különösen júniusban és júliusban, jelentősebb csapadékokkal.

Vízrajz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye vízrajza meghatározza tájait, gazdaságát és életét. A legfontosabb vízfolyások közé tartozik a Tisza, amely keresztülhalad a megyén, jelentős szerepet töltve be a vízgazdálkodásban. A folyó mentén több település is kialakult, melyek gazdasági és közlekedési szempontból is kulcsfontosságúak.

A Hármas-Körös a Tisza egyik mellékfolyója, amely a megye déli részén található, míg a Zagyva a középső részén halad át, befolyásolva a megye vízgyűjtő területét. A Tarna, a Tisza másik mellékfolyója az északnyugati részen található, a Tápió pedig a megye nyugati határán folyik keresztül. A Hortobágy-Berettyó a keleti területeken szeli át a megyét. Ezek a folyók és mellékfolyók kulcsfontosságúak a megye vízrajzának alakulásában.

A Tisza-tó, Magyarország legnagyobb mesterséges tava, a Tisza szabályozásával jött létre, és az északi részén található. Ez a tó nemcsak a helyi ökoszisztémában játszik kiemelt szerepet, hanem turisztikai szempontból is fontos, valamint gazdasági haszonnal jár. Az itt kialakított vízi közlekedés, horgászat, illetve a környékbeli települések életére is jelentős hatással van.[7]

A megye vízrajzát azonban nemcsak a folyók, hanem a belvízproblémák is befolyásolják. A belvízproblémák gyakran okoznak gondot a mezőgazdaságban, valamint a települések életében. A belvízvédelem és a vízgazdálkodás kulcsszerepet kap a megye fenntartható fejlődésében, különösen Mezőtúron, ahol a belvízproblémák miatt gyakran szenvednek az itt élők. Ezért a vízgazdálkodás, valamint a belvízvédelem kiemelt figyelmet kap a megye fejlesztésében, hogy minimalizálják a károkat és javítsák a helyi életminőséget.[8]

Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag és sokszínű élővilággal rendelkezik. A megye területén számos természetvédelmi terület és nemzeti park található, amelyek különböző élőhelyeket biztosítanak a helyi flóra és fauna számára.

Növényvilága az Alföld jellegzetes növényzeti társulásait tükrözi. A folyók mentén ártéri erdők, ligeterdők és mocsaras területek találhatók, míg a szárazabb területeken szikes puszták és homokpuszták jellemzőek. A Tisza-tó környékén nádasok és mocsarak, míg a Hortobágyi Nemzeti Parkban sztyepprétek és legelők találhatók.

Gazdag állatvilággal rendelkezik, különösen a vízi és mocsári élőhelyeken. A Tisza-tó és a Hortobágyi Nemzeti Park területén számos vízimadár, például kócsagok, gémek és különböző récék élnek. A Hortobágyon a parlagi sasok és túzokok is megtalálhatók. A szárazabb területeken a homoki gyíkok, különböző rovarfajok és rágcsálók élnek.

Természetvédelmi területek:

A Hortobágyi Nemzeti Park nyugati fele a megye területén található. A Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Jászsági Madárvédelmi Területen található jelenleg az ország legsűrűbb költő parlagisas-állománya. 2015-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Jászberényi Állat- és Növénykert egy sasközpontot hozott létre a területen.[9]

A Tisza-tó környékén található lápok és mocsarak, mint a Csukás-fertő (Tiszakürt) és a Kutykó (Tiszasas), szintén védett területek, amelyek gazdag madárvilágnak adnak otthont.[10]

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye jellemző földrajzi pontjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szélső települések égtájak szerint

Legmagasabb pontja:

  • Hármashatár (135 m).

Történelem

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor a magyar törzsek a Kárpát-medencébe költöztek, a kunok még a hatalmas kiterjedésű Pontus–Kaszpi sztyeppén éltek, ahol erős nomád szövetséget hoztak létre. A 13. századi Gesta Hungarorum azt állítja, hogy a kunok már kb. 900 körül jelen voltak a Magyar Fejedelemség területén, illetve az Aba nemzetség tagjait kunokként írja le. Ez azonban valószínűleg anakronizmus: a krónika „kun” megnevezése feltehetően általános kifejezés lehetett más steppei népekre, például török, kazár[11] vagy bolgár[12] csoportokra.

A kunok első biztosan bizonyítható megjelenése Árpád-kori Magyarországon a 11. században történt, amikor portyázóként támadták meg az országot. Később azonban zsoldosként tértek vissza, valamint a magyar királyokat szolgálták. II. István király kíséretében például egy kun csapat is szolgált, amelyet egy Tatár nevű kapitány vezetett; ez a csapat később gondot okozott a helyieknek, ugyanis kifosztotta a környék erőforrásait.[13] Valószínű, hogy kun „szaracén” csapatok II. Gézát is segítették az 1150-es években a Lombard Liga elleni háborúban.[14]

A 13. század elején a magyar–kun viszony ismét feszültté vált. Emiatt II. András király határvédelmi rendszert hozott létre, amelynek részeként a Barcaság határvidékét a Német Lovagrendnek adta. A lovagrend feladata az volt, hogy megszervezze a Kárpát-medencén kívül élő kunok keresztény hitre térítésének első kísérletét.[15]

Eközben azonban a kunokat megtámadta és legyőzte a Mongol Birodalom. A kunok nagy része menekülni kényszerült, és Magyarországra, a Bolgár Birodalomba és a Bizánci Birodalomba vándorolt. Az 1220-as évekre sok kun a Magyar Királyságtól keletre, a később Moldvának és Besszarábiának nevezett területeken telepedett meg. Itt kezdődött meg keresztény hitre térítésük magyar támogatással, és hozat létre kun katolikus püspökséget. Néhány törzstag azonban a keleti ortodox egyházhoz[16] vagy a bogumil[17] hithez csatlakozott, ezért később vissza kellett őket téríteni a katolikus egyházba. Ugyanebben az időben Magyarországon is éltek kunok, akik az iszlámra tértek át.[18]

1238-ban IV. Béla király meghívta a Kötöny (Kuthen, Kotyan) vezette kunokat, hogy telepedjenek le a királyság központi részén, a Tisza környékén.[19] A kunok 1239-ben meg is érkeztek, de hamarosan konfliktus tört ki a nomád kunok és a letelepedett magyar lakosság között. Magyar főurak megbízásából kun merénylők meggyilkolták Kötönyt, ami miatt a kunok bosszúból 1241-ben visszatértek a Balkánra, és útközben feldúlták Szerémséget.[20]

Eredet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Jászkunság közékori zászlaja

A magyarországi mongol invázió után, 1246-ban IV. Béla király ismét meghívta a kunokat, valamint a jászok kisebb csoportját (egy oszét eredetű törzset), hogy telepedjenek le az Alföld elpusztított területein. A bevándorlás becslések szerint 40 000–70 000 kun érkezését jelentette, akik 7 törzsre oszlottak: Olás, Csertán, Kór, Borcsol, Kondám, Honcsuk és Jupogó.[21] A kulturálisan különálló jászok szorosan szövetségben álltak a kun csoportokkal, és sorsuk összefonódott a mongol terjeszkedés következményeként.[22]

A 14. századi Képes krónika a kunokat a király seregében, sárga ruhát viselő katonákként ábrázolja. A képeken a király közelében jelennek meg, a besenyő testőrség és a székely határőrök között. A kunokat az első morvamezei csatában is említik, ahol valószínűleg nagyobb számban vettek részt, mint magyar szövetségesek.[23]

Fontosságukat az is mutatja, hogy IV. Béla a fiát, Istvánt, eljegyeztette Kötöny kun fejedelem lányával, Kun Erzsébettel. Az ő fiuk, IV. László király, különösen szoros kapcsolatban állt a kun telepesekkel.[24] 1279-ben IV. László valószínűleg hivatalosan el is ismerte a kunok területi autonómiáját fő települési területükön, cserébe azért, hogy a kunok a magyar király oldalán harcoljanak a mongolok ellen, megtarthatták saját etnikai szokásaikat.[25][26] Bár főként az Alföldön éltek, a 13. században kisebb kun és jász csoportok a királyság más részein is megtalálhatók voltak.

A nomád csoportok azonban időnként összecsapásokba kerültek a helyi lakossággal. 1280-ban egy Borcsol törzsi lázadó sereg vereséget szenvedett IV. Lászlótól Hódmezővásárhely közelében, majd Havasalföldre űzték őket.[27] Valószínű, hogy e kivándorlók egy része később visszatért Temes területére

Az ilyen támadások és a katolikus egyház tiltakozása végül növelték a nyomást a kunok asszimilációjára és keresztény hitre térítésére.[28] Már 1279-ben a magyar országgyűlés törvényt hozott a még pogány kunok tömeges megkereszteléséről, és elhatározták, hogy szétszórják őket az ország különböző részein. Ezeket az intézkedéseket a király nagyrészt figyelmen kívül hagyta, bár a keresztény nevek megjelenése a 13. századtól már jelzi a pogányságból való áttérést.[29]

Nincs arra utaló bizonyíték, hogy a kun telepeseket ekkor kötelezték volna a letelepedett életmódra. Az első kun városok csak az Anjou-kori Magyarország idején, vagyis körülbelül két évszázaddal a betelepítés után jelennek meg a forrásokban. A helynevek azt mutatják, hogy ezeket a településeket törzsfők alapították, és róluk nevezték el.[30]

Konszolidáció

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Magyar Királyság 1495-re becsült etnikai térképei, melyeket a Magyar Tudományos Akadémia készített magyar kutatók munkái alapján. A kunokat világosbarna, a jászokat világos rózsaszín színnel jelölték a királyság középső területein.

A moldvai kunok bevándorlása vagy beolvadása a vlachok közé valószínűleg 1332-re fejeződött be; ekkor a kun püspökség egy etnikailag semleges nevet kapott, a Milkó folyóról elnevezve.[31] Ekkorra a kunok fő településterületei már kezdtek kialakulni két egységként: Kunság és Jászság. A szétválás már 1323-ban elkezdődött, amikor 18 jász „családfő” bejelentette elszakadását a Kunságtól.[32]

A 14. század végére, egy lassú folyamat eredményeként, a kunok földje különálló alrégiókra oszlott, melyek a Magyar Királyságon belüli enklávék voltak. A Szolnok és Debrecen közötti területből lett a Nagykunság, míg a Kalocsa és Szeged közötti területből a Kiskunság.[33]

A két elnevezés eredete nem teljesen tisztázott: különösen azért meglepő, mert a Kiskunság — bár kevesebb lakosa volt — több mint kétszer akkora területű volt, mint a Nagykunság.[34] Elképzelhető, hogy a különbségtétel a „király kunjai” és a „királyné kunjai” közötti katonai megkülönböztetésből ered, de nem ismert pontosan, melyik csoport melyik területhez tartozott.[32] Az is lehetséges, hogy az elnevezések földrajzi helyzetre utalnak, mivel a Nagykunság a Tiszántúlon helyezkedett el.[32]

Kun és jász székek (félholdakkal jelölve) az autonóm területeken kb. 1500 körül: a kunok zölddel, a jászok narancssárgával jelölve

A törzsek életmódja megváltozott: gazdasági szerepüket pásztorkodóként találták meg, ugyanakkor átvették az elnéptelenedett magyar falvak településszerkezetét, ahol eredetileg letelepítették őket.[35] Bár bizonyos adókedvezményeket élveztek, Zsigmond király elrendelte, hogy évente fejadót fizessenek — ami arra utalhat, hogy katonai szerepük lecsökkent.[32]

A 15. századra mindkét népcsoport annyira városiasodott, hogy „székekbe”, közösségi önkormányzatokba és kapitányságokba szerveződtek, amelyek a királyság nádora alá tartoztak. Az első ilyen szék a Szentelt-szék volt, amelyet 1424-ben említenek előszőr, ugyankkor a Kunságon kívül, Kór területén helyezkedett el. Egy másikat 1440-ben hoztak létre a Nagykunságban élő Olás törzs számára, Kolbaz központtal (a mai Karcag városa).[32]

Bár ez a rendszer hasonlított Székelyföld autonóm szervezetére, a kunok és jászok kevesebb közös kiváltsággal rendelkeztek. Az Iudex Cumanorum („a kunok bírája”) tisztsége is fokozatosan háttérbe szorult.[32] Ebben a helyzetben a kun kapitányok fokozatosan földesurakká váltak, és a közösségi földeket saját családi birtokukként kezdték kezelni.[36]

A magyar állam beavatkozása elleni ellenállás oda vezetett, hogy a kunsági lakosok részt vettek Dózsa György 1514-es felkelésében. A krónikás Stephan Stieröchsel szerint Dózsa megjelenése a Kunságban elegendő volt ahhoz, hogy véres eseményeket indítson útnak.[37]

A megtorlást Werbőczy István szigorú törvénykönyve rögzítette, amely kimondta, hogy a kunok csak akkor hagyhatják el a Kunságot, ha adózási kötelezettségeiknek eleget tettek.[32] 1600 előtt a ferencesek elindították az utolsó nagy evangelizációs hullámot, amely tovább csökkentették a kun törzsek és a környező lakosság közötti kulturális különbségeket.[38] Ezt azonban szorosan követte a reformáció terjedése: míg a Kunság többségében protestánssá vált, addig a jászok megmaradtak katolikusnak.[39]

Oszmán hódítás és Habsburg kori újratelepítés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kunságot az török–magyar háborúk során többször feldúlták, aminek következtében a kun települések közel 60%-a tűnt el; a folyamat az Oszmán Birodalom magyarországi uralma alatt még tovább gyorsult.[40] Az állandó zaklatások miatt a Kunság lakói közül sokan a régió határán fekvő mocsarakba húzódtak vissza, vagy teljesen elmenekültek Magyarországról. Ez a folyamat közelebb hozta őket magyar szomszédaikhoz, és felgyorsította a magyar identitás átvételét.[41] Ugyanakkor Nathalie Kálnoky történész szerint az oszmán hódítás akaratlanul is megőrizte a kun és jász identitást, ugyanis megszakította a két népcsoport fokozatos beolvadását a magyar rendi társadalomba.[32]

Az oszmán utazó Sejk Ali külön kun jelenlétet figyelt meg az új tartományokban: a kunokat a tatárokhoz hasonlította, és megjegyezte, hogy továbbra is megtartották szokásaikat. Kezdetben ez a kun nyelv fennmaradását is jelentette, amely azonban a 17. század közepére végleg kihalt.[42]

Az oszmánok elleni ellenállást a Habsburg uralom alatt álló Magyarország szervezte. A 17. század során ez az állam továbbra is a magyar korona egyik tartományaként tekintett a Jászkunság területére. A magyar királyok koronázásán a Kunságot külön zászlók képviselték, amelyeken ágaskodó oroszlán szerepelt.[43]

A Habsburgok hosszú hadjáratai fokozatosan meggyengítették az Oszmán Birodalmat, és kiszorították annak hadseregét a Hódoltság területéről. 1685-ben, a nagy török háború idején az ország III. Károly uralma alá került.[44] A Kunság lakossága ekkorra szinte teljesen eltűnt[45], ezért megnyitották a területet a kunok újratelepítése előtt: földeket kaptak azok a kun csoportok, amelyek a Habsburg hadseregben szolgáltak.[46]

A török kiűzése után, 1702-ben I. Lipót a visszafoglalt területeket a Német Lovagrendnek ajándékozta, amely azt a Pesti Invalidusháznak engedte át.[47] Bár a kunok formálisan majdnem jobbágyi helyzetbe kerültek, néhány adózási és bíráskodási kiváltságukat továbbra is megtarthatták.[48] Társadalmi hanyatlásuk azonban oda vezetett, hogy sokan csatlakoztak a kuruc felkelőkhöz a Rákóczi-szabadságharcban.[49]

A felkelést végül a szatmári béke zárta le, amely kimondta a jászok és kunok autonómiájának megszüntetését; ezt a döntést a magyar országgyűlés is megerősítette.[50] A történészek, köztük Berend Nóra és Kyra Lyublyanovics, úgy vélik, hogy a Habsburg-központosítás miatti elégedetlenség erősítette az etnikai elkülönülést, és rövid időre újraélesztette a kun etnikai tudatot. A 18. században még egy hamisított változatát is elkészítették az 1279-es „kun törvényeknek”, hogy ezekkel igazolják a régi kiváltságokat.[51] Más kutatók viszont úgy vélik, hogy ez a dokumentum nagyrészt IV. László király eredeti oklevelének hű másolata, csak néhány módosítással.[32]

Jászkunság létrehozása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Jászkunság határainak térképe kb. 1800 körül: a Nagykunság világoszölddel, a Jászság narancssárgával jelölve.

Az önkormányzati elemeket végül Mária Terézia királynő 1745. május 6-án állította vissza. Újabb kéréseket hallgatott meg mindkét enklávé képviselőitől,[52] de abban is érdekelt volt, hogy azok váltságdíjjal vásárolják meg szabadságukat (a Jászkun Kerület lakói 1745-ben félmillió aranyforinton visszavásárolták szabadságukat és szabadalmas jogállásukat, ez volt a redemptio) — a Habsburg Monarchiának pénzre volt szüksége a második sziléziai háború finanszírozásához.[53] A két régiót „Jászkunság” néven egyesítették; igazságügyi és végrehajtói autonómiával rendelkeztek a nádor felügyelete alatt. Az adózásban egyenlőség volt, és a törzsek dönthettek arról, hogy elfogadják-e vagy elutasítják az egyéni tagság iránti kérelmeket.[54] Hat éven belül a kunok teljes egészében kifizették azt a „biztonsági zálogot”, amellyel még a magyar királyi udvarnak tartoztak, így megszabadultak a jobbágyságtól.[55]

Miután az adósságot a koronával szemben kiegyenlítették, a Jászkunság viszonylag virágzó területté vált, amelynek 1784-re már költségvetési többlete volt.[56] Szabadságjogainak visszaállítása vonzóvá tette a régiót a magyar kisnemesség tagjai számára.[57] Ennek következtében a 18. század utolsó évtizedeiben folyamatos népességnövekedés következett be, ami új városok létrejöttéhez vezetett. A Nagykunságban hat régebbi várost teljesen újjáépítettek: Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton és Túrkeve.[58] A királynő a katolikus Kunszentmártonnak adta azt a kiváltságot, hogy a Jászkunság börtönkomplexuma ott működjön, a protestáns Karcag helyett.[59] Eközben a Jászságban mindössze három város fejlődött ki: Jászapáti, Jászárokszállás és Jászberény — bár utóbbi már 1720-ban az Alföld harmadik legnagyobb települése volt Debrecen és Kecskemét után.[60]

A kerületbe történő bevándorlás során több száz roma érkezett, bár a jászsági hatóságok ellenálltak a kormány utasításának, hogy „új magyarokként” telepítsék le őket.[61] Az új érkezők között görög csoportok is voltak (feltehetően részben arománok)[62], akik ortodox egyházközségeket alapítottak Karcagon. Ezek az intézmények az ökumenikus pátriárka és a budai püspökség közötti viták központjai lettek.

Ez a városiasodás lehetővé tette, hogy a kunok részt vegyenek a délebbre fekvő Bács-Bodrog vármegye újranépesítésében. A határok felmérése és kijavítása azonban a jozefinista korszakban megakadályozta, hogy a Jászkunság dél felé terjeszkedjen, ami elégedetlenséget váltott ki a lakosság körében.[63] Az önkormányzattal rendelkező közösségeknek időnként konfliktusai voltak az északi szomszédokkal is: 1776-ban Heves vármegye kormánya lerombolt egy zsilipet, ami miatt a kunoknak el kellett hagyniuk a folyásirányban fekvő otthonaikat, azonban 1785-ben II. József elrendelte a létesítmény újjáépítését.[64] Ugyanebben az évben a Jászkunságot egy ideiglenes közigazgatási kerület alá rendelték, amelynek új központja Pest lett.[65]

Az 1820-as években Conrad Malte-Brun dán földrajztudós szerint a Nagykunság lakossága elérte a 33 000 főt, akik közül 8400 Karcagon élt. A Jászságban ugyanekkor 42 000 lakost számlált.[66] A Nagykunság területét kb. 160 km², míg a Jászságot körülbelül 150 km²-re becsülte.[67]

Integráció és végső felosztás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Jász-Nagykun-Szolnok megye az Osztrák-Magyar Monarchia közigazgatási egységeként

A kun kulturális újjáéledés még 1801-ben is megfigyelhető volt, amikor Horváth Péter jászberényi alkapitány és a jászok és kunok első jegyzője kiadta regionális történelmi művét.[32] Az autonómiára irányuló törekvéseket azonban a magyar országgyűlés gyakran figyelmen kívül hagyta, és a helyi arisztokrácia is akadályozta.[68] Amikor Illéssy János 1832-ben a Jászkunság első követeként került az országgyűlésbe, a kunok jogi és adózási egyenlőségéért küzdött, de a nemesi csoportok ellenállásába ütközött.[69] Ez a tendencia tovább erősödött, amikor József nádor a konzervatív Szluha Imrét nevezte ki a régió kapitányává.[70]

A Nagykunság lakói nagyrészt elégedettek voltak a Habsburg-uralommal, illetve nagyrészt távol maradtak az 1848-as magyar forradalomtól. Bár március 28-án Kisújszálláson liberális és radikális gyűlést tartottak, a konzervatívok hamar átvették az irányítást.[71] Ezzel szemben Jászberény lakói lelkes támogatói voltak a forradalmi kormánynak, és nagyobb autonómiát követeltek egy Jász-Kun Polgár Elnök vezetése alatt, valamint emellett választási reformot.[72]

Augusztusban a kunsági nemzetőrség egy zászlóalja részt vett a magyarok és a Szerb Vajdaság közötti harcokban. A Csepel-szigeten állomásozva a Horvátországból betörő csapatok ellen is harcoltak, majd a Felvidékre vezényelték őket.[73] A móri csata után a kunsági városok sok menekültet és katonát fogadtak be, köztük Perczel Mór seregét.[74] Egyes felvetések szerint Perczel 1849 elején Karcag mellett, a Hegyesbori-Nagy-halom közelében táborozott.[75]

1849 júliusának közepén a Habsburg és az orosz csapatok elérték a Tiszát, de a Nagykunság egyes részein még folyt az ellenállás: Korponay ezredes Kunmadarason próbált oroszellenes felkelést kirobbantani, mielőtt visszavonult volna Debrecenbe.[76] A régió ezután közvetlen orosz megszállás alá, majd az Habsburg Birodalom katonai irányítása alá került. Ezt követően a Pest-Budai kerület közigazgatása alá vonták a területet.[77] Az 1849-es hivatalos összeírás szerint a teljes Jászkunságban 178 187 magyar élt.[78] Az 1850-es és 1860-as években a politikai életet korlátozták: az egyesületeket és céheket szigorúan felügyelte az állam, majd működésüket tovább gyengítette az 1863–1864-es nagy aszály.[79]

1870-re a Jászság lett a Jászkunság legfejlettebb része, amely a gazdasági erőt és a helyi arisztokráciát összpontosította.[80] Egy 1855-ös földrajzi lexikon „független kerületként” írta le a Kunságot, amelynek lakossága körülbelül 120 000 fő volt: ebből 64 000 a Kiskunságban (37 000 protestáns), 55 000 a Nagykunságban élt.[81] A Nagykunságnak ekkor csak egy vásárvárosa volt, Karcag.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye domborzati térképe 1891-ben

Az autonómia az 1867-es kiegyezés után is fennmaradt, de politikai viták tárgyává vált Budapesten. A feudális autonómiák megszüntetését végül nem a konzervatívok, hanem a liberális belügyminiszter, Szapáry Gyula kezdeményezte. 1873 decemberében benyújtott törvényjavaslata a terület felosztását indítványozta három nagyobb vármegye között. A jász képviselők ellenjavaslatukban egy önálló Jász vármegyét akartak létrehozni, amelyhez Szolnok, Hatvan és Nádudvar városai is tartozott volna.[82]

A tervet Szapáry utódja, Tisza Kálmán módosítva újra benyújtotta. 1876. június 19-én, az országgyűlés szavazása után a Jászkunságot végleg megszüntették, és az 1876. XXXIII. törvénycikk alapján a Hármas kerület két alkotórészének, a Jászságnak és a Nagykunságnak, valamint az addig Heves és Külső-Szolnok vármegye déli felét alkotó egykori Külső-Szolnok vármegyének területének összevonásával új közigazgatási rendszer jött létre.

A Jászkunság egykori területét a Jász‑Nagykun vármegye és a Pest‑Pilis‑Solt‑Kiskun vármegye között osztották fel. Előbbit 1876. szeptember 4-én hozták létre, Kiss Miklós vezetésével.[83] Ugyanezen a napon a térség képviselői úgy döntöttek, hogy a megyeszékhelynek Szolnok városát választják, mivel messze ez volt a legfejlettebb település a vármegye területén. A megye nevét később törvényben Jász‑Nagykun‑Szolnok vármegyere változtatták[84], és örökölte mind a Nagykunság, mind a Jászság levéltárát.[85]

Az integráció közvetlen következménye az lett, hogy Jászberény és Kunszentmárton ipari jelentősége lecsökkent, mivel Szolnok és a Tiszazug több városa gazdaságilag megelőzte őket.[86] A trianoni békeszerződés nem érintette a vármegye területét. Az 1950-es megyerendezés során a megye területe kis mértékben módosult: a Tiszától bal partján fekvő, addig Heveshez tartozó Tiszafüred és környéke Szolnok megye része lett illetve néhány község kölcsönös átcsatolásával kiigazították Békés megyével közös határát.[87]

Közigazgatási beosztása 1990 előtt

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járások 1950-ig

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a megalakulásától 1923-ig öt, azután hat járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye,[88] addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek.

A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik).

  1. Jászsági alsó járás (Jászapáti)
  2. Jászsági felső járás (Jászberény)
  3. Tiszai alsó járás (Tiszaföldvár)
  4. Tiszai felső járás (Kenderes, majd 1895-től Kunhegyes)
  5. Tiszai közép járás, (Tiszaroff, majd 1908-tól Törökszentmiklós)
  6. Központi járás (1923-tól, székhelye Szolnok)

Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle változatával is lehetett találkozni, mint Alsó jászsági járás vagy Alsó-jászsági járás.

Városai 1950-ig

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegyében megalakulásakor kilenc rendezett tanácsú város volt. Közülük azonban 1886 és 1895 között három lemondott a többletterhekkel járó rangról, így 1895-től a megyében csak hat város volt. Jász-Nagykun-Szolnok azonban így is egyike volt a legtöbb várossal rendelkező vármegyéknek.

  1. Jászberény
  2. Karcag
  3. Kisújszállás
  4. Mezőtúr
  5. Szolnok
  6. Túrkeve
  7. Jászárokszállás (1886-ig)
  8. Kunhegyes (1893-ig)
  9. Kunszentmárton (1895-ig)

Főispánjai 1950-ig

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Név Időszak Egyéb tisztségek és címek
balásfalvi Kiss Miklós 1876–1879
németújvári gróf Batthyány József 1880–1881 császári és királyi kamarás, a Lipót-rend lovagja
beniczei és micsinyei Beniczky Ferenc 1881–1884 titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, a Szent István-rend és a Ferenc József-rend lovagja
Balogh Imre 1884–1889
újfalusi Újfalussy Sándor 1889–1892 császári és királyi kamarás, a Lipót-rend, a Vaskorona-rend és a porosz Johannita-rend lovagja
zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Géza 1892–1898 császári és királyi kamarás
koronghi Lippich Gusztáv 1899–1905
dr. Lenk Gyula 1905–1906
dr. zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre 1906–1910 császári és királyi kamarás, a Lipót-rend lovagja
dr. nagybányai vitéz Horthy Szabolcs 1910–1914
szápári, muraszombati és széchyszigeti gróf Szapáry György 1915–1917 császári és királyi kamarás
dr. Kuszka István 1917–1918
Darvas Ferenc 1918–1919 kormánybiztos-főispán
koronghi Lippich István 1919–1920 kormánybiztos-főispán
dr. borostyánkői Egán Imre 1920 kormánybiztos-főispán, Békés vármegye főispánja is
koronghi Lippich István 1920–1922
Almásy Sándor 1922–1932 a Ferenc József-rend lovagja, Bihar vármegye főispánja is
roffi Borbély György 1932–1939 császári és királyi kamarás
monyorói báró Urbán Gáspár 1939–1944
Veres József 1944–1945
Baráth Endre 1945
dr. Kovács Kálmán 1945–1946
Földi István 1946–1949
Juhász Imréné dr. Gonda Zsuzsanna 1949–1950

Járások 1950–1983 között

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es megyerendezés előtt Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez hat járás tartozott. A Jászsági alsó járás székhelye Jászapáti volt, a Jászsági felső járásé Jászberény, a Központi járásé Szolnok, a Tiszai alsó járásé Tiszaföldvár, a Tiszai közép járásé Törökszentmiklós, a Tiszai felső járásé pedig Kunhegyes). A megyerendezéskor ezek mindegyike Szolnok megyéhez került, de a Tiszai alsó járás székhelyét áthelyezték Kunszentmártonba, ezenkívül ide csatolták Heves megyétől a Tiszafüredi járást, így az új megyében 1950. február 1-jétől hét járás volt.

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a megyében csak annyi változás történt, hogy valamennyi járás nevét a székhelyéhez igazították, ennek következtében a tanácsrendszer bevezetésekor Szolnok megye hét járásra oszlott (Jászapáti, Jászberényi, Kunhegyesi, Kunszentmártoni, Szolnoki, Tiszafüredi és Törökszentmiklósi).

Ezt követően 1983-ig a hétből három járás szűnt meg: a Jászapáti 1961-ben, a Kunhegyesi 1965-ben és a Törökszentmiklósi 1974-ben. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez négy járás tartozott (Jászberényi, Kunszentmártoni, Szolnoki és Tiszafüredi).

Városok 1950–1983 között

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es megyerendezéskor Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez hat megyei város tartozott, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok és Túrkeve.

1983-ig egyetlen település szerzett városi rangot a megyében: Törökszentmiklós 1952-ben, így 1983-ra a városok száma hétre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Szolnok, Karcag és Kisújszállás közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, Jászberény pedig a Jászberényi járáshoz tartozott közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként. Mezőtúr és Túrkeve 1952-ig a Törökszentmiklósi járáshoz tartozott, azután a megyei tanács alá, Törökszentmiklós pedig 1952-ben történt várossá alakulásától a Törökszentmiklósi járáshoz.

1954-től 1971-ig valamennyi város jogállása járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Városkörnyékek 1971‑1983 között

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnok megye városai közül 1983-ig három körül alakult városkörnyék: a Mezőtúri, a Szolnoki és a Törökszentmiklósi, mindhárom 1974-ben, a Törökszentmiklósi járás megszüntetésével egyidőben. Mindegyik csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába, Szolnok járási székhely maradt 1983 végéig, Mezőtúr viszont korábban sem volt az.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált Túrkeve kivételével, melyet lényegében körülvesznek a szomszédos városok. Ekkor alakult várossá a megyében nyolcadikként Tiszafüred, Kunszentmárton pedig városi jogú nagyközség és így nagyközségkörnyék-központ lett, majd 1986-ban szintén városi rangot kapott, kilencedikként. Végül 1989-ben alakult várossá Jászapáti, Kunhegyes és Martfű, ez utóbbi három település azonban már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma tizenkettőre nőtt.

Önkormányzat és közigazgatás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vármegyei közgyűlés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye önkormányzatának legfőbb döntéshozó testülete. Tagjai a választópolgárok által ötévente, az önkormányzati választásokon megválasztott képviselők. A közgyűlés feladatai közé tartozik a megyei fejlesztési tervek, közlekedési, területrendezési és gazdaságfejlesztési programok kidolgozása és elfogadása, valamint az európai uniós források felhasználásának koordinálása. Mivel a vármegyei önkormányzatok nem tartoznak közvetlenül az oktatási, egészségügyi vagy szociális intézmények fenntartásához, inkább stratégiai, területfejlesztési szerepük van. A közgyűlést az elnök vezeti, aki a testület tagjai közül kerül megválasztásra.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közgyülésének összetétele (2019–2024)
      
18 képviselő az alábbiak szerint:
Párt Mandátum Vármegyei közgyűlés (2019-2024)
  Fidesz-KDNP 11                      
  Jobbik 3                      
  Demokratikus Koalíció 1                      
  Mi Hazánk Mozgalom 1                      
  Momentum Mozgalom 1                      
  Magyar Szocialista Párt 1                      
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közgyülésének összetétele (2024–2029)
     
18 képviselő az alábbiak szerint:
Párt Mandátum Vármegyei közgyűlés (2024-2029)
  Fidesz-KDNP 11                      
  Mi Hazánk Mozgalom 3                      
  Demokratikus Koalíció 2                      
  Jobbik 1                      
  Momentum Mozgalom 1                      
A vármegyeháza Szolnokon

A Vármegyei Közgyűlés elnökei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegyei közgyűlés elnöke a megyei önkormányzat vezetője, aki felelős a közgyűlés munkájának irányításáért és a döntéshozatalban való részvételért. Az elnök szerepe kulcsfontosságú a helyi közigazgatásban, mivel ő képviseli a vármegyét és összehangolja a megyei önkormányzati feladatok ellátását.

Feladatai közé tartozik a közgyűlés üléseinek összehívása és levezetése, valamint az önkormányzati döntések végrehajtásának felügyelete. Az elnök kapcsolatot tart az országos és helyi szervekkel, valamint a települési önkormányzatokkal, és biztosítja a megye érdekeinek képviseletét az országos döntéshozatalban. Emellett részt vesz a fejlesztési tervek kialakításában, és irányítja azokat a programokat, amelyek a megye gazdasági és társadalmi fejlődését szolgálják.

Az elnököt általában a közgyűlés tagjai választják meg, és munkáját a közgyűlés által választott alelnökök segítik.

Elnök Elnöki ciklus
  Boros Lajos (MDF) 1990-1994
  Iváncsik Imre (MSZP) 1994-1998
  Búsi Lajos (Fidesz) 1998-2002
  Tokár István (MSZP) 2002-2006
  Fejér Andor (Fidesz-KDNP) 2006-2010
  Kovács Sándor (Fidesz-KDNP) 2010-2019
  Hubai Imre (Fidesz-KDNP) 2019-

Járások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jász-Nagykun-Szolnok megye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

#. Járás neve Székhely Tele­pülés Népesség
(2013.jan.1.)		 Terület
(km²)		 Nép­sűrűség
(fő/km²)
össz. város
1.Jászapáti járásJászapáti
9
2
33 160
544,45
61
2.Jászberényi járásJászberény
9
3
50 928
617,01
83
3.Karcagi járásKarcag
5
3
43 152
857,26
50
4.Kunhegyesi járásKunhegyes
7
2
20 434
464,58
44
5.Kunszentmártoni járásKunszentmárton
11
2
36 300
576,49
63
6.Mezőtúri járásMezőtúr
5
2
27 798
725,74
38
7.Szolnoki járásSzolnok
18
5
118 245
914,48
129
8.Tiszafüredi járásTiszafüred
7
1
19 895
417,05
48
9.Törökszentmiklósi járásTörökszentmiklós
7
2
36 742
464,54
79

Kistérségek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jász-Nagykun-Szolnok megye megszűnt kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak:

KódKistérség neveKözpontTelepülésEbből városNépesség
(2013. január 1.)		Terület
(km²)		Népsűrűség
(fő/km²)
4601Jászberényi kistérségJászberény
18
5
84 088
1 161,46
72
4602Karcagi kistérségKarcag
5
3
43 152
857,26
50
4603Kunszentmártoni kistérségKunszentmárton
11
2
36 300
576,49
63
4607Mezőtúri kistérségMezőtúr
5
2
27 798
725,74
38
4604Szolnoki kistérségSzolnok
18
5
118 245
914,48
129
4605Tiszafüredi kistérségTiszafüred
13
3
38 234
846,59
45
4606Törökszentmiklósi kistérségTörökszentmiklós
8
2
38 837
499,58
78

Országgyűlési képviselők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az országgyűlési választások során az ország területét egyéni választókerületekre osztják, és mindegyik kerületnek egy képviselője van a parlamentben, akit közvetlenül választanak. Az egyéni választókerületek országgyűlési képviselői tehát azok a politikusok, akik egy-egy adott földrajzi terület választópolgárait képviselik az Országgyűlésben.

Az egyéni választókerületek képviselői általában valamelyik párt jelöltjei, de független képviselők is indulhatnak a választáson. A választókerületek képviselői meghatározó szereplők, mivel közvetlen kapcsolatban állnak választóikkal, és elsősorban az adott terület helyi érdekeit képviselik az országos politikai döntéshozatalban.

Választókerület Székhely Képviselő Párt
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei 1. sz. országgyűlési egyéni választókerület Szolnok Rost Andrea TISZA
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei 2. sz. országgyűlési egyéni választókerület Jászberény Halmai Ferenc Tibor TISZA
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei 3. sz. országgyűlési egyéni választókerület Karcag F. Kovács Sándor   Fidesz–KDNP
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei 4. sz. országgyűlési egyéni választókerület Törökszentmiklós Dr. Farkas Csongor TISZA

Népesség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lakosságszám[89][90]
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1870 276 760 —    
1880 298 655 0,76%
1890 341 335 1,34%
1900 375 134 0,94%
1910 399 153 0,62%
1920 413 593 0,36%
1930 440 808 0,64%
1941 453 038 0,25%
1949 449 551 −0,10%
1960 461 307 0,23%
1970 437 879 −0,52%
1980 445 624 0,18%
1990 425 583 −0,46%
2001 415 917 −0,21%
2011 386 594 −0,73%
2022 355 809 −0,75%

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakónépessége 2022. október 1-jén 355 809 fő volt, ami Magyarország össznépességének 3,7%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 30 785 fővel csökkent a vármegye lakosság száma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 64 ember volt. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a vármegye lakónépességének a 15%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 22% volt. 2022-ben a férfiaknál 71,1, a nőknél 78,1 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők élnek a legtöbben a vármegyében 22 028 fő, utánuk a következő nagy csoport az általános iskolai végzettséggel rendelkezők 80 317 fővel. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 80%-nál volt internet elérési lehetősége. A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 6,4%-a, mintegy 22 626 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül cigány, német és ukrán nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A 19. század utolsó harmadától Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakosságszáma egyenletesen növekedett, egészen az 1960-as évekig. A legtöbben 1960-ban éltek a vármegyében 461 307 fő. A 80-as évektől, egészen napjainkig folyamatosan csökken a vármegye népességszáma, ma már kevesebben laknak a vármegyében, mint 1900-ban.

A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló Jász-Nagykun-Szolnok vármegyeiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a vármegyében még a református.

Nemzetiségek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]







Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakóinak nemzetiségi összetétele 2011-ben

  magyarok (93,85%)
  romák (5,50%)
  egyéb (0,66%)

A vármegye lakosságának túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, azonban az etnikai összetétel kisebbségi közösségek jelenlétét is tükrözi. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a megye teljes népessége 386 594 fő volt, amelyből 344 488 fő nyilatkozott etnikai hovatartozásáról.

A magyar közösség dominanciája egyértelmű: 323 293 fő, azaz a lakosság 93,85%-a vallotta magát magyarnak. A legnagyobb kisebbségi csoportot a roma közösség alkotja, létszámuk 18 935 fő (5,50%). Jelenlétük elsősorban a megye vidéki térségeiben és néhány városi körzetben jelentős, és közösségük fontos társadalmi és kulturális szerepet játszik a térségben.

A német és román kisebbség lélekszáma a megyében egyaránt körülbelül 500 fő, akik közösségei kisebb létszámuk ellenére szintén hozzájárulnak a megye kulturális sokszínűségéhez. A fennmaradó 2 260 fő (0,66%) más kisebbségekhez tartozik, vagy nem meghatározható etnikai csoport tagja.

Érdemes megjegyezni, hogy a népszámlálás során Jász-Nagykun-Szolnok megye lakosságából körülbelül 56 000 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról, ami a megye lakosságának jelentős részét teszi ki, tovább növelve az etnikai sokszínűséget és a demográfiai adatok értelmezésének komplexitását.

Vallás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]





Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakóinak vallási összetétele 2022-ben[forrás?]

  római katolikusok (37,1%)
  reformátusok (14,8%)
  görögkatolikusok (0,7%)
  egyéb keresztény felekezet (3,9%)
  egyéb vallás (0,4%)
  vallási közösséghez nem tartozik (43,1%)

A 2011-es népszámlálási adatok alapján Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a vallási hovatartozás jelentős sokszínűséget mutat, de továbbra is a keresztény vallások dominálnak. A legnagyobb vallási közösséget a katolikusok alkotják, összesen 124 331 fővel. Ezen belül 123 208 fő római katolikusnak, míg 1 106 fő görögkatolikusnak vallotta magát. A katolikus egyház hagyományosan erős jelenléte különösen a kisebb településeken és falvakban érzékelhető, ahol a templomok és közösségi események a helyi élet meghatározó elemei.

A reformátusok létszáma 42 968 fő, és közösségük elsősorban a megye északi és keleti részén él. A reformáció hatása a térségben máig érezhető, amit a helyi gyülekezetek aktív vallási élete is tükröz. Az evangélikusok lélekszáma ennél jóval alacsonyabb, mindössze 1 127 fő, ami történelmileg a betelepített német közösségekhez és más protestáns csoportokhoz kapcsolódik. Ezen kívül az egyéb vallási közösségek, például kisebb protestáns felekezetek vagy új vallási mozgalmak, 4 312 főt számlálnak.

A nem vallásos lakosság jelentős arányt képvisel a megyében: 108 247 fő vallotta magát nem vallásosnak, míg az ateisták száma 4 651 fő volt. Ezek a csoportok jellemzően a nagyobb városokban és a modernizációval erősebben érintett területeken koncentrálódnak. Érdemes kiemelni, hogy a népszámlálás során 100 958 fő nem nyilatkozott vallási hovatartozásáról, ami jelentős része a megye lakosságának, és tovább árnyalja a vallási összetétel értelmezését.[91]

Gazdaság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

  • Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. (30),
  • Jász-Plasztik Kft. (87),
  • Szatmári Kft. (Jászberény) (134).

A térség ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi központja Szolnok.

Ipar

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jász-Nagykun-Szolnok megye ipara az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már a megye gazdaságának meghatározó pillére. A térség ipari szerkezete sokrétű, számos ágazat képviselteti magát, amelyek közül kiemelkedik a gépipar, a vegyipar és az élelmiszeripar.

A megye hagyományosan erős gépipari háttérrel rendelkezik. Számos vállalat tevékenykedik ezen a területen, amelyek közül több is jelentős szereplője az országos piacnak. A gépipar fejlődése hozzájárul a helyi munkahelyteremtéshez és a gazdasági stabilitáshoz.

A vegyipar szintén fontos szerepet játszik a megye ipari szerkezetében. A Jász-Plasztik Kft. például vegyipari termékek gyártásával foglalkozik, és az elmúlt években több milliárd forintos beruházásokat hajtott végre, ezzel a megye egyik legnagyobb foglalkoztatójává vált.[92]

A megye mezőgazdasági hagyományaira építve az élelmiszeripar is jelentős szerepet tölt be. A térségben működő vállalatok közül kiemelkedik a szolnoki Béres Gyógyszergyár, amely nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacokon is jelen van.[92]

Ipara az elmúlt években folyamatos növekedést mutatott. Például 2021-ben Jász-Nagykun-Szolnok megye ipara 15,5%-os növekedést ért el, ami kiemelkedő teljesítménynek számít országos szinten.[92]

Ipari fejlődését számos beruházás és fejlesztés segíti elő. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2022 első félévében a megye gazdasági szervezetei 95 milliárd forint értékű új beruházást hajtottak végre, zömében az iparban.[93]

A Lehel márka logója

Mezőgazdaság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jász-Nagykun-Szolnok termőföldje igen jó minőségű, és a napsütéses órák száma is magas, emiatt a vármegye mezőgazdaságilag fontos, különösen a búza-, rizs-, kukorica-, napraforgótermesztésben és a sertés-, juh-, szarvasmarhatenyésztés.

Magyarország egyik legjelentősebb mezőgazdasági térsége, amelyet termékeny talaja és kedvező éghajlati adottságai tesznek alkalmassá a növénytermesztésre és állattenyésztésre. A megye gazdaságában a mezőgazdaság szerepe kiemelkedő, a bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulása az országos átlag csaknem kétszerese.[94]

A megye szántóföldi növénytermesztése elsősorban gabonafélékre koncentrálódik. A legfontosabb termények közé tartozik a búza, árpa, zab és kukorica. A 2016-os adatok szerint a búza termésmennyisége 470 088 tonna volt, ami az országos termésátlag 91,1%-át tette ki. A kukorica termésmennyisége 152 555 tonna volt, ami az országos termésátlag 72,4%-át érte el. Ezen kívül jelentős a napraforgó és a repce termesztése is, amelyek fontos olajnövények a régióban.[95]

Állattenyésztése hagyományosan a szarvasmarha, sertés és baromfi tartására épül. Az állattenyésztés hozzájárul a helyi gazdaság diverzifikációjához és a vidéki munkahelyek fenntartásához. Az állatállomány nagysága és összetétele az évek során változott, alkalmazkodva a piaci kereslethez és a gazdasági környezethez.

A mezőgazdaságban jelentkező kihívások közé tartozik az éghajlatváltozás hatásainak kezelése, a termelés hatékonyságának növelése és a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok alkalmazása. A megye célja a mezőgazdasági termelés versenyképességének javítása, az innováció és a technológiai fejlesztések támogatása, valamint a fiatal gazdák bevonása az ágazatba.

Nyelvjárás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye nyelvjárása az alföldi nyelvjáráscsoport tiszai ágához tartozik, amely Magyarország egyik legkiterjedtebb és leginkább egységes nyelvjárási területe. A térség beszélt nyelve, különösen a Jászság és a Nagykunság falusi közösségeiben, számos olyan kiejtésbeli és szókincsbeli sajátosságot őriz, amelyek jól megkülönböztethetők a köznyelvtől.

Kiejtés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legjellemzőbb kiejtésbeli sajátosság a zárt ë-hang használata, amely a köznyelvi „e” helyén jelenik meg. Így például a „gyerek” szó a nyelvjárásban gyakran „gyërëk”-ként hangzik el, míg a „kenyér” „kënyér”-ként. Ez a zárt „ë” hang a beszéd sajátos ritmusát is meghatározza, és általában nem szerepel az írásban, csak a hangzásban érzékelhető. Emellett jellemző a hangok megnyúlása vagy lerövidülése: a hosszú magánhangzók gyakran rövidülnek (például „mérnök” helyett „mérnëk”), míg rövidebbek néha megnyúlnak.

A palatális hangzók – mint a „gy”, „ty” és „ny” – hangsúlyosabbak, erősebben képzettek a nyelvjárásban. Ezzel párhuzamosan az igeidők használatában is megfigyelhetők archaikus formák, például a „gyüttem” a „jöttem” helyett. A diftongus-jellegű hangzások megőrzése vagy újratermelődése is jellemző: például a „na” helyett a nyelvjárásban olykor „noa” formában jelenik meg.[96]

Szókincs

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szókincs szintén tükrözi a helyi sajátosságokat. A régió gazdag paraszti kultúrája, állattartó hagyományai és a földművelés mind nyomot hagytak a beszédben. Gyakoriak az olyan kifejezések, mint „tengeri” a kukoricára, vagy „kobak” a vödörre. A szerszámnevek, mezőgazdasági kifejezések, ételek és öltözködési szokások nyelvi lenyomatai különösen értékesek. A „früstök”, vagyis a reggeli, gyakran főtt ételt jelentett, például levest, amelyet a köznyelv már rég nem köt ehhez az étkezéshez.

A Jászságban és a Nagykunságban a jász és kun népek történelmi jelenléte nyelvi nyomokat is hagyott. Bár eredeti nyelvük mára kihalt, a helynevekben, személynevekben és néhány szókincsben él tovább hatásuk. A „karám”, „ürge”, vagy akár a „jász” szó önmagában is ilyen örökség. A nyelvjárás tehát nemcsak a hangzásban, hanem kulturális tartalomban is tükrözi az ősi népcsoportok emlékét.[97]

Tájszólás Jelentés[98]
most mán
slampettos slampos
zsendül fejlődik
fertály idő
pampuska fánk
elkommendál üzletel, elcserél
sergő körhinta
csihán csalán
ganyézni trágyát hordani
köcöl eltol, ellök, elmozdít
elmentek bajba kerültek
morgácsol farag, fát munkál meg
früstök reggeli
kobak vödör

Gasztronómia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye gasztronómiája az Alföld ízvilágát tükrözi, miközben a Jászság és a Nagykunság sajátos étkezési hagyományait is megőrizte. A térség konyhája egyszerű alapanyagokból készült, mégis változatos és ízletes ételeket kínál, amelyek hűen tükrözik az itt élők életmódját és kultúráját.

A reggeli étkezés, vagyis a "früstök" hagyományosan főtt ételekből, főként levesekből állt. A Nagykunságban például gyakori volt a pergelt levesek fogyasztása lebbenccsel, míg a Jászságban a rántott levesek voltak népszerűek. A pergelt leves pirított lisztből és zsiradékból készült, amit vízzel felöntöttek, majd tésztával vagy kenyérrel fogyasztottak. A rántott leves hasonló módon készült, de gyakran paprikával és fokhagymával ízesítették.[99]

Az ünnepi alkalmak elmaradhatatlan süteménye volt a jász túrós lepény. Ez az édesség kelt tésztából készült, amelyet gazdagon ízesített túrótöltelékkel töltöttek meg. A töltelék lehetett édes, mazsolával dúsítva, vagy sós, kaporral ízesítve. A lepény tetejét tejföllel kenték meg, majd sütőben aranybarnára sütötték. A szegényebb változatát "paraszttúrósnak" nevezték, ahol a túró egy részét áttört krumplival helyettesítették.[100]

Oktatás és köznevelés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános iskolák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye székhelyén, Szolnokon számos jelentős általános iskola működik. Például a Széchenyi Körúti Sportiskolai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, amely a sport és a művészetek terén nyújt kiemelkedő képzést.[101]

A Szolnoki Szent-Györgyi Albert Általános Iskola szintén jelentős intézmény, amely a minőségi oktatásra és a tanulók tehetséggondozására helyezi a hangsúlyt.[102]

Középiskolák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnokon található a Szolnoki Szolgáltatási Szakközép- és Szakiskola, amely széleskörű szakmai képzésekkel készíti fel a tanulókat a munka világára.[103]

Jászberényben működik a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Liska József Erősáramú Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium, amely különböző szakirányú képzéseket kínál a diákok számára.

A megye középiskolái nemcsak oktatást biztosítanak, hanem közösségi életet is teremtenek, ahol a diákok sportolási, művészeti és tudományos versenyeken vehetnek részt. Az intézmények folyamatos kapcsolatot tartanak a helyi közösségekkel, és aktívan részt vesznek a kulturális események szervezésében.

A megye oktatási intézményeinek irányítását a Szolnoki Tankerületi Központ koordinálja, amely az oktatás minőségének biztosítása érdekében támogatja az intézményeket.[104]

Felsőoktatás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A mezőtúri Gál Ferenc Főiskola

A megye központjában működő Szolnoki Campus a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem részeként gazdasági, kereskedelmi, turisztikai és agrárszakirányú képzésekre specializálódott. A campus célja, hogy versenyképes szaktudást biztosítson hallgatói számára, hangsúlyt fektetve a gyakorlatorientált oktatásra. Az intézmény szoros kapcsolatot ápol helyi vállalkozásokkal, amelyek lehetőséget biztosítanak a hallgatók szakmai gyakorlatának megszerzésére és elhelyezkedésük megkönnyítésére.[104]

A megyében elérhető pedagógiai és egészségtudományi képzések hozzájárulnak a régió oktatási és egészségügyi utánpótlásához. Ezek a programok, amelyek korábban a Szolnoki Főiskola keretein belül működtek, ma a Neumann János Egyetem szervezésében folytatódnak. Az egészségtudományi képzések mellett a pedagógiai oktatás modern módszerekkel készíti fel a hallgatókat, hogy hatékonyan tudjanak megfelelni a 21. század kihívásainak.

Különleges helyet foglal el a megye felsőoktatási kínálatában a Szolnoki Repülőtéri Oktatási Központ, amely a pilóták és repüléstechnikai szakemberek képzésének központja. Ez az intézmény nemcsak országos, hanem nemzetközi szinten is elismert, és a magyar repülés szakképzésének egyik kiemelkedő bázisa. A helyi önkormányzatok és a térség gazdasági szereplői ösztöndíjprogramokkal támogatják a felsőoktatásban tanulókat, ezzel is segítve a hallgatók tanulmányainak sikeres befejezését.[105]

Sport

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Tiszaligeti Stadion

A megye több labdarúgócsapattal büszkélkedhet, amelyek különböző osztályokban versenyeznek. A helyi bajnokságok és kupamérkőzések rendszeresen vonzzák a szurkolókat, és a csapatok folyamatosan dolgoznak az utánpótlás-nevelésen. A SZOLJON hírportál rendszeresen beszámol a megyei labdarúgás eseményeiről és eredményeiről.[106]

  • Cserkeszőlői SE
  • Jánoshidai SE
  • Jászapáti VSE
  • Jászberényi FC
  • Jászfényszaru VSE-MÁB Holding
  • Kenderesi VSE
  • Primoil-Kisújszállási SE

Kosárlabda

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Kosárlabda Szövetség irányítja a megye kosárlabdaéletét, szervezve a különböző korosztályos bajnokságokat és tornákat. A szövetség honlapján és Facebook-oldalán naprakész információk találhatók a mérkőzésekről, eredményekről és a kosárlabdával kapcsolatos hírekről.[107]

Sportlétesítmények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnok városában található a Véső úti Sportközpont, amely magában foglalja a strandfürdőt, atlétikai pályát, labdarúgópályákat, sportcsarnokot, valamint birkózó-, ökölvívó- és súlyemelő edzőtermeket. A létesítmény nemcsak a versenysportolók, hanem a szabadidősportot kedvelők számára is kiváló lehetőségeket biztosít.[108]

Infrastruktúra és közlekedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Autópályák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedési infrastruktúrájában az M4-es és az M44-es autóutak játszanak jelentős szerepet. Az M4-es autóút összeköti a fővárost Szolnokkal, elősegítve a gyors és hatékony közlekedést. Az M44-es autóút Kecskemét irányából halad át a megyén, javítva a térség elérhetőségét. 2024. január 1-jétől Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében is bevezették a megyei autópálya-matricát, amely az M4-es és M44-es autóutak meghatározott szakaszainak használatára jogosít.

Út Európai út Érintett települések, nagyobb kereszteződések Hossz Térkép
Teljes Elkészült Épül Tervezett
Budapest – Vecsés (M0) – Abony (M8 / M32) – Berettyóújfalu (M35) – Nagykereki /  Románia 222 km 125 km 34 km 63 km
Abony (M4 / M8) – Kál (M3 / M25) 63 km 0 km 0 km 63 km
Kecskemét (M8) – Szarvas – Békéscsaba 168 km 93 km 32 km 43 km

Főútak

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedési hálózatában több fontos főútvonal is található, amelyek biztosítják a térség összeköttetését az ország különböző részeivel. A 4-es főút kiemelkedő jelentőségű, mivel kelet-nyugati irányban haladva összeköti a megyét Budapesttel és az ország keleti területeivel. Ez az útvonal fontos szerepet játszik a személy- és teherforgalomban egyaránt.

A 32-es főút Jászberénytől indulva kapcsolja össze a Jászságot a fővárossal, elősegítve a régió gazdasági és társadalmi kapcsolatait. A 34-es főút Tiszafüred és Kenderes között teremt kapcsolatot, míg a 44-es főút Kecskemét és Békéscsaba között haladva érinti a megye déli részét, fontos összeköttetést biztosítva a Dél-Alföld irányába.

Út Érintett települések Hossz Térkép
Szolnok – Szajol – Törökszentmiklós – Fegyvernek – Kenderes – Kisújszállás – Karcag 352 km
Jászberény – Jászjákóhalma – Jászapáti 126 km –
Jászfényszaru – Jászberény – Jásztelek – Alattyán – Jánoshida – Újszász – Szolnok 80 km –
Tiszafüred – Kócsújfalu 132 km
Tiszafüred – Tiszaigar – Tiszaörs – Kunmadaras – Kunhegyes – Fegyvernek 55 km –
Szolnok 43 km –
Tiszakürt – Cserkeszőlő – Kunszentmárton – Öcsöd 144 km
Kunszentmárton 53 km –
Törökszentmiklós – Mezőtúr 66 km –
Szolnok – Rákoczifalva – Rákocziújfalu – Martfű – Tiszaföldvár 43 km –

Vasúti közlekedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Stadler KISS a szolnok vasútállomás egyik hátsó vágányán

A megye vasúthálózata kiterjedt és jól integrált a nemzeti hálózatba. A Budapest–Újszász–Szolnok vasútvonal (MÁV 120a) kétvágányú, villamosított pályája fontos összeköttetést biztosít a főváros és Szolnok között, és része a nemzetközi törzshálózatnak.

A MÁV éves menetrendváltása rendszeresen érinti a megye vonalait is. Például a 2024. december 15-i menetrendváltáskor néhány járat indulási ideje módosult, és bizonyos vonatok menetideje kissé meghosszabbodott. Ezek a változások jellemzően minimálisak, általában csak néhány perces eltérést jelentenek az eddig megszokotthoz képest.[109]

A vasúti közlekedés folyamatos fejlesztése és karbantartása érdekében időszakosan pályafelújítási munkálatok zajlanak, amelyek ideiglenes menetrendváltozásokat és pótlóbuszok bevezetését eredményezhetik. Ezekről a változásokról érdemes előre tájékozódni az utazás megkezdése előtt.[110]

Vízi közlekedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye vízi közlekedésének központi eleme a Tisza és a Tisza-tó, amelyek nemcsak közlekedési útvonalak, hanem turisztikai célpontok is. A Tisza-tó területén a vízi közlekedés szabályozott; bizonyos részeken, különösen a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó területeken, csak evezős vagy elektromos motorral hajtott csónakok közlekedhetnek, hogy megóvják a különleges állat- és növényvilágot.[111]

Csónakkikötő a Tisza-tavon

A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) folyamatosan dolgozik a vízi közlekedés feltételeinek javításán. Például a Tisza-tó VIII. számú öblítő csatornájának kotrása révén jelentősen javultak a hajózási feltételek, ami hozzájárul a biztonságosabb és hatékonyabb közlekedéshez a térségben.

A vízi közlekedés biztonságáért a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság felel, amelynek székhelye Szolnokon található. Feladatuk a vízi közlekedés szabályainak betartatása és a vízi balesetek megelőzése.[112]

Légi közlekedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnok térségében található a MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, amely a Magyar Honvédség kiemelt jelentőségű légi központja. A katonai légibázis mellett működik a Szolnoki Repülőmúzeum (RepTár), amely nemcsak kiállítási helyszínként, hanem repüléstörténeti oktatási központként is szolgál. A bázis időszakos nyilvános rendezvényei – például a repülőnapok – széles közönséget vonzanak.[113]

MiG–15 egy szovjet sugárhajtású vadászrepülőgép a Szolnoki Repülőmúzeumban

A vármegye több városában található kisebb, sport- és mezőgazdasági célokat kiszolgáló repülőtér, így például Karcagon, Mezőtúron és Szandaszőlősön. Ezek elsősorban vitorlázó- és motoros kisgépes repülések, ejtőernyős ugrások, mezőgazdasági permetezések és sétarepülések lebonyolítására alkalmasak. A Szolnoki Repülőklub aktív közösségi életet él, és rendszeresen szervez rendezvényeket, tanfolyamokat, repülőnapokat. [MiG–15 egy szovjet sugárhajtású vadászrepülőgép a Szolnoki Repülőmúzeumban] Nemzetközi vagy menetrendszerinti utasszállító forgalom jelenleg nincs a vármegyében. A térséget légi úton elsősorban a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér szolgálja ki, amely Szolnokról autópályán vagy vasúton mintegy 1,5 óra alatt érhető el. A megye kedvező földrajzi fekvése és a Tisza menti sík vidék jó adottságokat biztosít a kisgépes és sportrepülés számára, ami a jövőben akár idegenforgalmi célokra is továbbfejleszthető.

Híres szülöttei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szolnokon működik a Szigligeti Színház, amely 1912-ben nyitotta meg kapuit, és az Alföld egyik legjelentősebb színházaként ismert. A klasszikus és kortárs darabokat bemutató intézmény mellett a Szolnoki Szimfonikus Zenekar is fontos szerepet tölt be a megye zenei életében, rendszeres koncertjeikkel és országos turnéikkal. A város képzőművészeti múltja is jelentős: a Szolnoki Művésztelep az egyik legrégebbi működő művésztelep Magyarországon.

A vármegyében élő hagyományőrző mesterségek közé tartozik a karcagi szűcshímzés és a jászsági hímzés, amelyek motívumvilága a pásztorélethez és népi vallásossághoz kapcsolódik. A híres karcagi birkapörkölt nemcsak gasztronómiai különlegesség, hanem kulturális örökség is – 2021 óta hungarikumként tartják számon. A térségben több kézműves és népművészeti műhely működik, különösen Jászberény és Karcag környékén.

A Tiszafüredi Kiss Pál Múzeum, a Damjanich János Múzeum Szolnokon, valamint a Jász Múzeum Jászberényben fontos gyűjtőhelyei a megye tárgyi és szellemi örökségének. A Megyei Értéktár Bizottság 2013 óta működik Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Önkormányzatának támogatásával. Célja a helyi értékek – így például a jászkapitányok választásának hagyománya, a kunhalmok, vagy a népi iparművészet – feltérképezése és népszerűsítése.

Turizmus

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térség a magyarországi turisztikai régiók közül az Észak-Alföld régióba tartozik. Fő turisztikai vonzerejét a Tisza és mellékfolyóinak vízivilága, a természetes és mesterséges tavak, termál- és gyógyfürdők, valamint a kun és jász hagyományokkal átszőtt népi kultúra adják. Különleges vonzerőt képvisel a Tisza-tó, amely a térség egyik legjelentősebb ökoturisztikai célpontja.

Szolnok, a vármegye székhelye, kulturális központként is vonzó: a RepTár – Szolnoki Repülőmúzeum, a Damjanich János Múzeum, valamint a Szolnoki Galéria országosan is ismert intézmények. A Tiszaligeti strand és a közelmúltban megújult Tiszaliget rendezvényközpontként, sportközpontként és pihenőhelyként is szolgál. A város emellett számos kulturális fesztiválnak és zenei eseménynek ad otthont.

Jászberény a Jászság fővárosaként turisztikai szempontból is jelentős: a Jász Múzeum és a Lehel kürtje. A Jász Világtalálkozó évente több ezer érdeklődőt mozgat meg, és remek alkalmat ad a jász hagyományok bemutatására. Karcag és Kisújszállás a kun örökség fontos helyszínei, különösen Karcag, ahol a kunhagyományokhoz kapcsolódó rendezvények, mint például a Karcagi Birkafőző Fesztivál, országosan is ismertté váltak.

A vármegye számos települése rendelkezik termál- és gyógyvízkészlettel, ami alapja a fejlődő fürdőturizmusnak: Martfű, Cserkeszőlő, Túrkeve és Berekfürdő fürdői. A térség ízvilága is gazdag: a kunsági birkapörkölt, a jászsági lakodalmas ételek és a házi sütemények a helyi vendéglátás meghatározó elemei. Bár a vármegye nem rendelkezik klasszikus borvidékkel, a gasztronómiai élményeket kiegészítik a helyi pálinkafőzdék, kézműves termékek és hagyományos kistermelői portékák.

A vármegye természeti látnivalói – mint a Hortobágyhoz kapcsolódó pusztai élőhelyek, a Tiszazug erdei, a Zagyva menti árterek vagy a Nagykunság szikes pusztái – értékes élőhelyeket rejtenek. Számos védett terület, mint például a Tiszavirág Ártéri Tanösvény, szolgálja az ismeretterjesztést és a természetközeli pihenést.

Települései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye)
Szolnok
Szolnok
Jászberény
Jászberény
Törökszentmiklós
Törökszentmiklós
Karcag
Karcag
Mezőtúr
Mezőtúr
Kisújszállás
Kisújszállás
Tiszaföldvár
Tiszaföldvár
Tiszafüred
Tiszafüred
Túrkeve
Túrkeve
Jászapáti
Jászapáti
Kunszentmárton
Kunszentmárton
Jászárokszállás
Jászárokszállás
Kunhegyes
Kunhegyes
Fegyvernek
Fegyvernek
Martfű
Martfű
Újszász
Újszász
Jászkisér
Jászkisér
Rákóczifalva
Rákóczifalva
Jászfényszaru
Jászfényszaru
Kenderes
Kenderes
Abádszalók
Abádszalók
Besenyszög
Besenyszög
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye városai

Népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján:[114]

Sorsz.TelepülésLakónépességKistérség
1. Szolnok65 564 fő (2025. jan. 1.)[115] +/-CsökkenésSzolnoki kistérség
2. Jászberény25 323 fő (2025. jan. 1.)[116] +/-CsökkenésJászberényi kistérség
3. Törökszentmiklós18 963 fő (2025. jan. 1.)[117] +/-CsökkenésTörökszentmiklósi kistérség
4. Karcag18 022 fő (2025. jan. 1.)[118] +/-CsökkenésKarcagi kistérség
5. Mezőtúr15 257 fő (2025. jan. 1.)[119] +/-CsökkenésMezőtúri kistérség
6. Tiszafüred10 628 fő (2025. jan. 1.)[120] +/-CsökkenésTiszafüredi kistérség
7. Tiszaföldvár9778 fő (2025. jan. 1.)[121] +/-CsökkenésKunszentmártoni kistérség
8. Kisújszállás9635 fő (2025. jan. 1.)[122] +/-CsökkenésKarcagi kistérség
9. Jászapáti8107 fő (2025. jan. 1.)[123] +/-CsökkenésJászberényi kistérség
10. Túrkeve7663 fő (2025. jan. 1.)[124] +/-CsökkenésMezőtúri kistérség
11. Jászárokszállás7429 fő (2025. jan. 1.)[125] +/-CsökkenésJászberényi kistérség
12. Kunszentmárton7052 fő (2025. jan. 1.)[126] +/-CsökkenésKunszentmártoni kistérség
13. Kunhegyes6823 fő (2025. jan. 1.)[127] +/-CsökkenésTiszafüredi kistérség
14. Fegyvernek6000 fő (2025. jan. 1.)[128] +/-CsökkenésTörökszentmiklósi kistérség
15. Újszász5858 fő (2025. jan. 1.)[129] +/-CsökkenésSzolnoki kistérség
16. Jászfényszaru5876 fő (2025. jan. 1.)[130] +/-CsökkenésJászberényi kistérség
17. Martfű5498 fő (2025. jan. 1.)[131] +/-CsökkenésSzolnoki kistérség
18. Rákóczifalva4952 fő (2025. jan. 1.)[132] +/-CsökkenésSzolnoki kistérség
19. Jászkisér4753 fő (2025. jan. 1.)[133] +/-CsökkenésJászberényi kistérség
20. Kenderes3977 fő (2025. jan. 1.)[134] +/-CsökkenésKarcagi kistérség
21. Abádszalók3727 fő (2025. jan. 1.)[135] +/-CsökkenésTiszafüredi kistérség
22. Besenyszög3095 fő (2025. jan. 1.)[136] +/-CsökkenésSzolnoki kistérség

A lakosság nagy része városokban él. A megyének 22 városa van. Érdekesség, hogy a városok közül öthöz is nagyobb kiterjedésű közigazgatási terület tartozik, mint amekkorán a megyeszékhely, Szolnok elterül.[137]

Községek, nagyközségek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi kapcsolatok, testvérmegyék

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "A népesség adatai településenként". Központi Statisztikai Hivatal. 2023. szeptember 26. Hozzáférés: 2023. október 7..
  2. ↑ Kiss Lajos 617. o.
  3. ↑ "Magyar Állami Jelképek". www.nemzetijelkepek.hu. 2020. október 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. október 25..
  4. ↑ "Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Elektronikus Könyvtár". vfek.vfmk.hu. Hozzáférés: 2025. január 20..
  5. ↑ Kebalazs (2010. május 2., vasárnap). "Jászberény és Jász-Nagykun-Szolnok legmagasabb pontja". MAGYAR BARANGOLÓ. Hozzáférés: 2025-01-20. {{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó)
  6. ↑ "Szolnok - Városok éghajlati jellemzői - met.hu". HungaroMet Magyar Meteorológiai Szolgáltató Nonprofit Zrt. 2025. január 20. Hozzáférés: 2025. január 20..
  7. ↑ "Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Elektronikus Könyvtár". vfek.vfmk.hu. Hozzáférés: 2025. január 20..
  8. ↑ "Mezőtúr, Jász-Nagykun-Szolnok megye „belvízfővárosa"?". kotikovizig.mediacenter12.hu. Hozzáférés: 2025. január 20..
  9. ↑ "Sasközpont Jászság". Programturizmus. Hozzáférés: 2020. augusztus 17..
  10. ↑ "Hortobágyi Nemzeti Park - Igazgatóság". www.hnp.hu. Hozzáférés: 2025. január 20..
  11. ↑ Çoban, p. 58
  12. ↑ Oța, pp. 21–22
  13. ↑ Spinei, pp. 144–145
  14. ↑ Spinei, p. 145
  15. ↑ Spinei, pp. 145–147
  16. ↑ Hévizi, pp. 18, 21
  17. ↑ Spinei, pp. 163–164
  18. ↑ Spinei, pp. 163–164
  19. ↑ Hardi, p. 87
  20. ↑ Hardi, passim. See also Hévizi, p. 18; Kincses-Nagy, pp. 173–174; Spinei, p. 145
  21. ↑ Hévizi, p. 19; Kincses-Nagy, pp. 174–175. See also Hardi, pp. 86–87; Lyublyanovics, pp. 156–157; Oța, pp. 33–35; Spinei, p. 175
  22. ↑ Hatházi & Szende, p. 389
  23. ↑ (in French) Nathalie Kálnoky, "Des princes scythes aux capitaines des Iasses. Présence iranienne dans le royaume de Hongrie au travers des chroniques médiévales et des privilèges des peuples auxiliaires militaires", in Droit et Cultures, Vol. 52, 2006
  24. ↑ Çoban, p. 65; Kincses-Nagy, p. 174; Lyublyanovics, pp. 157, 162
  25. ↑ (in French) Nathalie Kálnoky, "Des princes scythes aux capitaines des Iasses. Présence iranienne dans le royaume de Hongrie au travers des chroniques médiévales et des privilèges des peuples auxiliaires militaires", in Droit et Cultures, Vol. 52, 2006
  26. ↑ Hévizi, pp. 11, 19
  27. ↑ Kincses-Nagy, p. 174; Oța, p. 34
  28. ↑ Crișan, p. 14
  29. ↑ Hévizi, p. 19
  30. ↑ Hatházi & Szende, pp. 391–392; Hévizi, pp. 19–20. See also Lyublyanovics, p. 154
  31. ↑ Spinei, p. 176
  32. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 (in French) Nathalie Kálnoky, "Des princes scythes aux capitaines des Iasses. Présence iranienne dans le royaume de Hongrie au travers des chroniques médiévales et des privilèges des peuples auxiliaires militaires", in Droit et Cultures, Vol. 52, 2006
  33. ↑ Hévizi, pp. 18–19
  34. ↑ J. Thomas, T. Baldwin (eds.), Lippincott's Pronouncing Gazetteer or Geographical Dictionary of the World, p. 528. Philadelphia: J. B. Lippincott & Co, 1855
  35. ↑ Lyublyanovics, pp. 153–154, 160–161, 166–167
  36. ↑ Hévizi, pp. 9, 20, 172; Lyublyanovics, pp. 154, 155, 162
  37. ↑ Farkas Gábor Kiss, "Ambiguity and Paradox in the Humanistic Literature of the Jagiellonian Age", in Gabriella Erdélyi (ed.), Armed Memory: Agency and Peasant Revolts in Central and Southern Europe (1450–1700), pp. 172–173. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2016. ISBN 978-3-525-5-5097-7
  38. ↑ Crișan, p. 16
  39. ↑ Bagi (2017), p. 78; Kohl, pp. 51–52; Matkó & Berde, p. 18
  40. ↑ Hévizi, p. 20
  41. ↑ Hévizi, p. 21
  42. ↑ Hévizi, p. 21; Kincses-Nagy, p. 182. See also Çoban, p. 65
  43. ↑ Géza Pálffy, "Korunovačné zástavy krajín Uhorskej koruny od neskorého stredoveku do začiatku 20. storočia", in Galéria: Ročenka Slovenskej Národnej Galérie v Bratislave, 2011, pp. 7–30
  44. ↑ Gervers, pp. 22–23, 38
  45. ↑ Matkó & Berde, p. 18
  46. ↑ Hévizi, p. 20
  47. ↑ Bagi (1998), p. 59; Lyublyanovics, p. 168
  48. ↑ Bagi (1998), pp. 59–60; Hegedűs, p. 9; Hévizi, p. 20; Marczali, pp. 167–168, 246
  49. ↑ Hévizi, p. 20
  50. ↑ Hévizi, p. 20
  51. ↑ Lyublyanovics, pp. 162, 167
  52. ↑ Hévizi, pp. 20–21
  53. ↑ Hegedűs, p. 9
  54. ↑ Hévizi, pp. 20–21. See also Bagi (1998), pp. 59–60; Bánki Molnár, p. 38; Elek, p. 61; Hegedűs, pp. 8–9
  55. ↑ Hévizi, p. 21. See also Marczali, p. 168
  56. ↑ Marczali, p. 168
  57. ↑ Györffy, p. 19
  58. ↑ Matkó & Berde, p. 18
  59. ↑ Matkó & Berde, p. 18
  60. ↑ Matkó & Berde, p. 18
  61. ↑ Gábor Bagi, "Cigányok a Jázságban 1768-ban", in Jászsági Évkönyv, 1996, pp. 214–226
  62. ↑ Berényi, passim
  63. ↑ Marczali, pp. 168–169, 246
  64. ↑ Marczali, p. 87
  65. ↑ Matkó & Berde, p. 18
  66. ↑ Matkó & Berde, p. 18
  67. ↑ Malte-Brun, pp. 322, 323
  68. ↑ Bagi (1998), p. 60 & (2017), p. 76
  69. ↑ Bagi (1998), p. 60
  70. ↑ Bagi (1998), pp. 60–61
  71. ↑ Elek, pp. 61–63
  72. ↑ Elek, pp. 61–63
  73. ↑ Elek, pp. 63–64
  74. ↑ Elek, pp. 65–66
  75. ↑ Bukovszki & Tóth, p. 151
  76. ↑ Elek, p. 68
  77. ↑ Elek, pp. 68–69
  78. ↑ Bagi (1998), p. 59
  79. ↑ Hegedűs, pp. 10–11
  80. ↑ Bagi (2017), p. 78
  81. ↑ J. Thomas, T. Baldwin (eds.), Lippincott's Pronouncing Gazetteer or Geographical Dictionary of the World, p. 528. Philadelphia: J. B. Lippincott & Co, 1855
  82. ↑ Bagi (2017), pp. 76–79
  83. ↑ Matkó & Berde, pp. 17–18
  84. ↑ Bagi (2017), pp. 79–80
  85. ↑ James Niessen, Imre Ress, "Hungary", in Austrian History Yearbook, Vol. 29, Issue 2, 1998, p. 69
  86. ↑ Hegedűs, p. 9
  87. ↑ User, Super. "A történelmi Magyarország 64 vármegyéje: Jász-Nagykun-Szolnok [XXXVII. rész]". www.szozat.org. Hozzáférés: 2025. január 20.. {{cite web}}: |last= has generic name (súgó)
  88. ↑ "1886. évi XXI. törvénycikk (a törvényhatóságokról)". 2016. március 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 19..
  89. ↑ https://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_16
  90. ↑ https://nepszamlalas2022.ksh.hu/adatbazis/#/table/WBS003/N4IgFgpghgJiBcBtEAVAogGQPoGUBaWAggCKEogC6ANCAM4CWMECy6ASgKrYDiaA8gFZKNWhADGAF3oB7AHYtUASQCyaLAAU0bRX2LCQAM3oAbCRABOtBKADW9WXHghlUAA4gaEWRPP0IVpFYtLixeQQ9be0cQHAgJDxAANyhjAFd_BQAJDgBmACY8ygBfalYVNU1tXQiQOwcEGLiE5LSMpBA8gAYChK6ARj7ezs7BihKqIOx8IlJyKkj6p1j4mhb0gOQAOTRVXDQADWKKMaKgA=
  91. ↑ 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS, 3. Területi adatok, 3.11 Jász-Nagykun-Szolnok megye, (in Hungarian)
  92. 1 2 3 Gabi (SzuperAdmin), Rik (2021. május 15.). "Jász-Nagykun-Szolnok megye csak erősödött a válságban". Mezőhír. Hozzáférés: 2025. január 21..
  93. ↑ Berta, Kovács (2022. november 2.). "SZOLJON - Továbbra is jól teljesít az ipar a Jászkunságban". SZOLJON - Továbbra is jól teljesít az ipar a Jászkunságban. Hozzáférés: 2025. január 21..
  94. ↑ "Jász-Nagykun-Szolnok megye - Aranyló búzatáblák az ország szívében". Agro Napló. Hozzáférés: 2025. január 21..
  95. ↑ "Jász-Nagykun-Szolnok megyei mezőgazdasági adatok" (PDF).
  96. ↑ Tiszai nyelvjárások és jászsági nyelvi hagyományok (Anyanyelv-pedagógia, 2011).
  97. ↑ A magyar nyelvjárások atlasza (MTA Nyelvtudományi Intézet, 1994).
  98. ↑ "Érted a jászsági tájszólást? Teszteld magad!". Érted a jászsági tájszólást? Teszteld magad!. 2025. március 5. Hozzáférés: 2025. július 21..
  99. ↑ "Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek népi táplálkozása". www.tanyamuzeum.hu. Hozzáférés: 2025. január 24..
  100. ↑ utazzitthon.hu. "Jászkunság gasztronómiája, Szolnok". www.utazzitthon.hu. Hozzáférés: 2025. január 24..
  101. ↑ "Szolnok". Szolnok Város hivatalos oldala. Hozzáférés: 2025. január 24..
  102. ↑ "Jász-Nagykun-Szolnok | Az iskolák listája - az iskolák legnagyobb adatbázisa". www.iskolaklistaja.eu. Hozzáférés: 2025. január 24..
  103. ↑ "Jász-Nagykun-Szolnok | Az iskolák listája - az iskolák legnagyobb adatbázisa". www.iskolaklistaja.eu. Hozzáférés: 2025. január 24..
  104. 1 2 "Szolnoki Tankerületi Központ". kk.gov.hu. Hozzáférés: 2025. január 24..
  105. ↑ "felsőoktatás – Szol24". 2024. november 8. Hozzáférés: 2025. január 24..
  106. ↑ "SZOLJON - Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei hírportál". SZOLJON. Hozzáférés: 2025. január 24..
  107. ↑ "Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége - MKOSZ". megye.hunbasket.hu. Hozzáférés: 2025. január 24..
  108. ↑ "Véső úti Sportközpont". Szolsport. Hozzáférés: 2025. január 24..
  109. ↑ "SZOLJON - Érkezik az új menetrend: ezek a módosítások érintik a szolnoki vonalat". SZOLJON - Érkezik az új menetrend: ezek a módosítások érintik a szolnoki vonalat. 2024. december 1. Hozzáférés: 2025. január 24..
  110. ↑ Lajos, Kiss (2024. augusztus 11.). "Néhány nap múlva alaposan felfordul a vasúti közlekedés, rengeteg utast érint Jász-Nagykun-Szolnok megyében is". Szol24. Hozzáférés: 2025. január 24..
  111. ↑ Tisza-tó, I. love (2022. július 13.). "A Tisza-tó vízi közlekedési szabályai: hova mehetsz be csónakkal és hova nem?". I Love Tisza-tó. Hozzáférés: 2025. január 24..
  112. ↑ "Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság | A Rendőrség hivatalos honlapja". www.police.hu. Hozzáférés: 2025. január 24..
  113. ↑ "Magyar Honvédség Kiss József 86. Helikopterdandár - Honvédelem". honvedelem.hu. 2022. december 21. Hozzáférés: 2026. április 4..
  114. ↑ "Magyarország Helységnévtára, 2012" (PHP). KSH. 20120101. Hozzáférés: 20130929. {{cite web}}: Check date values in: |access-date= és |date= (súgó)
  115. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  116. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  117. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  118. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  119. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  120. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  121. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  122. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  123. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  124. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  125. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  126. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  127. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  128. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  129. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  130. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  131. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  132. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  133. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  134. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  135. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  136. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  137. ↑

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:Jasz-Nagykun-Szolnok County
A Wikimédia Commons tartalmaz Jász-Nagykun-Szolnok vármegye témájú médiaállományokat.
Heves vármegye
 Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Pest vármegye

Észak
Nyugat  Jász-Nagykun-Szolnok  Kelet
Dél

 Hajdú-Bihar vármegye
Bács-Kiskun vármegye
 Csongrád-Csanád vármegye
 Békés vármegye
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jász-Nagykun-Szolnok_vármegye&oldid=29064860”