Hortobágy-Berettyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hortobágy-Berettyó
Közigazgatás
Országok  Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz167,3 km
Vízgyűjtő terület4864,8 km²
Forrás Hortobágy
Torkolat Hármas-Körös
é. sz. 46° 56′ 24″, k. h. 20° 38′ 11″Koordináták: é. sz. 46° 56′ 24″, k. h. 20° 38′ 11″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hortobágy-Berettyó témájú médiaállományokat.

A Hortobágy-Berettyó egy döntő részben mesterséges eredetű vízfolyás Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán. A főcsatorna lényegében a Hortobágy folyó Ágota-halomtól délre eső, torkolatig terjedő alsó szakasza. Helyén a vízszabályozási munkálatok megkezdése előtt még a Berettyó vize folyt. Hossza 167,3 km.

Jellemzői[szerkesztés]

A Hortobágy-Berettyó az ország legbonyolultabb vízgazdálkodási rendszere. Fő vízfolyásai a Hortobágy, a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna. Vízgyűjtő területe nagy részben Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területére esik, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyékre kevesebb terület jut. A főcsatorna fő feladata régebben a Nagy-Sárrét lecsapolása volt, mivel végig mocsaras területen folyt egykor.

Vízjárása kiegyensúlyozott, az alsó 20 km-en erősen érződik a békésszentandrási duzzasztó hatása. Napjainkban torkolata Mezőtúrtól délre található, az úgynevezett „Árvízkapunál” torkollik a Hármas-Körösbe.[1]

Élővilága[szerkesztés]

A Hortobágy-Berettyó Békés megyei szakaszának egy 20 km-es szakaszán elkerülte a folyószabályozást, itt a Körös–Maros Nemzeti Park oltalma alatt áll. Lassan meanderezve nagy kanyarokat ír le, közrefogva a zugoknak nevezett gyepterületeket. Gazdag élővilág jellemzi, megtalálható itt a tündérfátyol, a vízitök, a sulyom és a rucaöröm is.

A vízimadarak kedvelt táplálkozóhelyei a kiöntések és a gyékényes, vízpart közeli tisztások. Találkozni lehet szárcsával, tőkés récével, vízityúkkal, de feltűnőbbek a nagyobb testű gémfélék, mint a szürke és a vörös gém, a bakcsók, a kis kócsagok, üstökösgémek. A ritka gémfélék a közeli védett területen lévő erdőben évről évre telepesen költenek is. A folyó árterén vidrák találják meg életfeltételeiket.[2]

A folyó bőséges halállománynak adott otthont, főleg süllő, keszegféle, ponty, amur és busa fordult elő, azonban tisztázatlan körülmények között 2010 május-júniusában tömeges méretű halpusztulás jelentkezett a Hortobágy-Berettyón. A szakemberek szerint éveket vesz igénybe a víz alatti élővilág teljes regenerálódása.[3]

Források[szerkesztés]