Máramaros megye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Máramaros megye (Maramureș)
Maramures in Romania.svg
Máramaros megye címere
Máramaros megye címere
Adatok
Ország Románia
RégióMáramaros
MegyeszékhelyNagybánya
Jelzés MM
Terület6304 km²
Körzethívószám (+40) 262
Népesség
Népesség
  • 317 304 fő (1930)
  • 321 287 fő (1948)
  • 367 114 fő (1956)
  • 427 645 fő (1966)
  • 492 860 fő (1977)
  • 540 099 fő (1992)
  • 510 110 fő (2002)
  • 478 659 fő (2011. okt. 31.)
Népsűrűség81,4 fő/km²
Megyei tanács weboldala
Prefektúra weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máramaros megye témájú médiaállományokat.

Máramaros megye (románul: Județul Maramureș) Románia északi részén helyezkedik el. A Partium részét képezi. Székhelye Nagybánya (139 870 lakos). Szomszédos megyék: keleten Suceava megye, délen Szilágy megye, Kolozs megye és Beszterce-Naszód megye, nyugaton Szatmár megye, északon Ukrajna.

Földrajz[szerkesztés]

Hajnali köd az Iza völgyében

A megye területe 6304 km². A terület 43%-át a Máramarosi-havasok, a Radnai-havasok, a Gutin-hegység és a Cibles foglalja el, amelyek a Keleti-Kárpátok részei. A maradék rész dombság, fennsík és völgy.

Legfontosabb folyója a Tisza, melynek főbb helyi mellékfolyói az Iza és a Visó, délen pedig a Szamos, ami mellett Nagybánya is található. A megye eredeti névadó folyója, melynek újkori neve Mára, az Izába folyik.

Legmagasabb pont: Nagy-Pietrosz (2303 m), Radnai-havasok.

Történelem[szerkesztés]

1919-ben Máramaros vármegye déli része (3568 km²) a megyeszékhellyel Románia birtokába került, és a Romániához csatolt részből szerveződött azonos néven 1920 után, székhelye 1950-ig Máramarossziget, később Nagybánya. A második világháború idején teljes területe visszakerült Magyarországhoz, ekkor Lonka eddig Romániához tartozó részét a Máramarosi közigazgatási kirendeltséghez csatolták, különben a megyét a magyar közigazgatásban is nagyjából a korábban romániai részen szervezték újra 1940-ben. 1945-től ismét Románia birtoka. Története 1952–1968 között Máramaros tartomány néven folytatódott. Mai, 1968-as alakjában Máramaros vármegye, Szatmár vármegye, Szilágy vármegye és Szolnok-Doboka vármegye egyes hajdani részei tartoznak hozzá.

Népesség[szerkesztés]

2002-ben 510 110 lakosa volt, a népsűrűség 81 fő/km². A lakosság 81%-a román, 9%-a magyar, 7%-a ruszin és 1,5%-a cigány.

Közigazgatás[szerkesztés]

A legnagyobb települések a megyében (2002):

Név Rang Lakosság (fő) Magyarok[1]
száma (fő) aránya (%)
1. Nagybánya megyei jogú város 137 976 14,4
2. Máramarossziget megyei jogú város 41 246 17,7
3. Borsa város 27 032 0,3
4. Felsővisó város 16 887 3,3
5. Felsőbánya város 16 626 26,1
6. Magyarlápos város 13 360 12,9
7. Szinérváralja város 10 129 18,6
8. Ruszpolyána község 10 036 0,6
9. Majszin község 9 031 0,0
10. Nagysomkút város 7 715 3,7
11. Sülelmed város 7 169 12,1

Gazdaság[szerkesztés]

Máramaros mezőgazdaságát nem befolyásolta annyira az iparosítás. Megmenekült a Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor alatti kollektivizálástól. Fontos bányászati régió. Nagybánya környékén épültek környezetszennyező ipari komplexumok.

A megye neves szülöttei[szerkesztés]

Világörökség[szerkesztés]

Lásd a Máramaros fatemplomai szócikkben.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Forrás: Varga E. Árpád: Máramaros megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) megoszlása százalék szerint 1850–2002 PDF

Források[szerkesztés]

  • Hajdú-Moharos József: Partium, Nagyvárad 1997

Külső hivatkozások[szerkesztés]