Disznópataka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1910-ig ez volt a neve a ma ugyancsak Máramaros megyében fekvő Lápospataka falunak!
Disznópataka (Valea Stejarului)
Táj Disznópataka közelében
Táj Disznópataka közelében
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Farkasrév
Irányítószám 437366
Körzethívószám 0x62
SIRUTA-kód 106666
Népesség
Népesség 472 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Disznópataka (Románia)
Disznópataka
Disznópataka
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 52′ 28″, k. h. 23° 59′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 28″, k. h. 23° 59′ 09″

Disznópataka, 1901-ig Disznópatak (románul: Valea Stejarului, 1963-ig Valea Porcului, jiddisül סאנאפאטאק) falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Máramarosszigettől 12 kilométerre délkeletre, dombvidéken fekszik. Házai a domboldalba vágott mesterséges teraszokra épültek.

Nevének eredete[szerkesztés]

Magyar és korábbi román neve azonos jelentésű, és eredetileg a falu patakjára vonatkozott (1390-ben riuuli Dyznopatak). Magát a falut először 1387-ben említették (Dyznopataka). Román nevét esztétikai megfontolásból változtatták meg a maira, amely 'Tölgypataká'-t jelent. (A korábbi és az új név a makkoltatáson keresztül összefügg egymással.)

Története[szerkesztés]

Valószínűleg a váncsfalvi Váncsok telepítették a 14. században, román lakossággal. 1387 előtt egy ideig Kusalyi Jakcs család birtoka volt, akkor a királyé lett. A 15. század elején a Váncsfalviak birtokolták. Végig kizárólag jobbágyfalu maradt.

1913-ban pár évre Farkasrévhez csatolták.[2] 1918 novemberében a község önálló köztársasággá kiáltotta ki magát, a következő szavakkal: „Senkitől sem kérünk semmit és nem is akarunk adni semmit senkinek!” Az akkori parókus lelkész (Iuliu Ardelea) által lejegyzett iratot ma is őrzik a faluban. A köztársaság 1919. január 17-ig állt fenn, amikor a román hadsereg egy szakasza véget vetett a település önállóságának.

Az elmaradott, világtól elzárt faluban tartották nyilván a második világháború előtt a legtöbb analfabétát Máramaros megyében: a lakosság 86,5%-át. A korábban görög katolikus lakók nagy része már 1924-ben áttért az ortodox vallásra, a görög katolikus egyház megszüntetése után pedig a többiek is ortodox vallásúak lettek.[3]

1838-ban 380 görög katolikus és 16 zsidó vallású lakosa volt.[4]

1900-ban 517 román anyanyelvű lakosából 489 volt görög katolikus és 28 zsidó vallású.

2002-ben 546 lakosából 545 volt román nemzetiségű; 533 ortodox vallású.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • A régebbi ortodox fatemplom eredetileg 1630-ban épült. 1780-ban átépítették. Az eredetileg négyszög alaprajzú szentély karcsúbb és sokszöges záródású lett, illetve ekkor emelték tornyát is. Belső festését talán a galíciai Szimeon Hapka készítette 1809-ben. 1830-ban és 1976-ban felújították. A faluban áll még egy 1990-ben emelt fatemplom is.
  • Faragott máramarosi kapuk.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Belügyi Közlöny 1913, 406. o.
  3. Tache Papahagi: Graiul și folklorul Maramureșului. București, 1925, XVII. o.
  4. Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]