Disznópataka
- 1910-ig ez volt a neve a ma ugyancsak Máramaros megyében fekvő Lápospataka falunak!
| Disznópataka (Valea Stejarului) | |
 | |
| Táj Disznópataka közelében | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Farkasrév |
| Rang | falu |
| Községközpont | Farkasrév |
| Irányítószám | 437366 |
| Körzethívószám | 0x62 |
| SIRUTA-kód | 106666 |
| Népesség | |
| Népesség | 406 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 52′ 28″, k. h. 23° 59′ 22″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 28″, k. h. 23° 59′ 22″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Disznópataka, 1901-ig Disznópatak (románul: Valea Stejarului, 1963-ig Valea Porcului, jiddisül סאנאפאטאק) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Máramarosszigettől 12 kilométerre délkeletre, dombvidéken fekszik. Házai a domboldalba vágott mesterséges teraszokra épültek.
Nevének eredete[szerkesztés]
Magyar és korábbi román neve azonos jelentésű, és eredetileg a falu patakjára vonatkozott (1390-ben riuuli Dyznopatak). Magát a falut először 1387-ben említették (Dyznopataka). Román nevét esztétikai megfontolásból változtatták meg a maira, amely 'Tölgypataká'-t jelent. (A korábbi és az új név a makkoltatáson keresztül összefügg egymással.)
Története[szerkesztés]
Valószínűleg a váncsfalvi Váncsok telepítették a 14. században, román lakossággal. 1387 előtt egy ideig Kusalyi Jakcs család birtoka volt, akkor a királyé lett. A 15. század elején a Váncsfalviak birtokolták. Végig kizárólag jobbágyfalu maradt.
1913-ban pár évre Farkasrévhez csatolták.[1] 1918 novemberében a község önálló köztársasággá kiáltotta ki magát, a következő szavakkal: „Senkitől sem kérünk semmit és nem is akarunk adni semmit senkinek!” Az akkori parókus lelkész (Iuliu Ardelea) által lejegyzett iratot ma is őrzik a faluban. A köztársaság 1919. január 17-ig állt fenn, amikor a román hadsereg egy szakasza véget vetett a település önállóságának.
Az elmaradott, világtól elzárt faluban tartották nyilván a második világháború előtt a legtöbb analfabétát Máramaros megyében: a lakosság 86,5%-át. A korábban görögkatolikus lakók nagy része már 1924-ben áttért az ortodox vallásra, a görögkatolikus egyház megszüntetése után pedig a többiek is ortodox vallásúak lettek.[2]
1838-ban 380 görögkatolikus és 16 zsidó vallású lakosa volt.[3]
1900-ban 517 román anyanyelvű lakosából 489 volt görögkatolikus és 28 zsidó vallású.
2002-ben 546 lakosából 545 volt román nemzetiségű; 533 ortodox vallású.
Nevezetességek[szerkesztés]
- A régebbi ortodox fatemplom eredetileg 1630-ban épült. 1780-ban átépítették. Az eredetileg négyszög alaprajzú szentély karcsúbb és sokszöges záródású lett, illetve ekkor emelték tornyát is. Belső festését talán a galíciai Szimeon Hapka készítette 1809-ben. 1830-ban és 1976-ban felújították. A faluban áll még egy 1990-ben emelt fatemplom is.
- Faragott máramarosi kapuk.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Belügyi Közlöny 1913, 406. o.
- ↑ Tache Papahagi: Graiul și folklorul Maramureșului. București, 1925, XVII. o.
- ↑ 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)
Források[szerkesztés]
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- Teofil Ivanciuc: Republica Autonomă Valea Porcului. Gazeta de Maramureș
- A régi fatemplom ismertetése (románul)
További információk[szerkesztés]
- Faépítmények Disznópatakán (németül)
- Képek a faluról
Képek[szerkesztés]
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||