Kerekhegy (Ukrajna)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kerekhegy
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Técsői járás
Rang falu
Irányítószám 90555
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 305 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kerekhegy (Ukrajna)
Kerekhegy
Kerekhegy
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 05′ 03″, k. h. 23° 39′ 53″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 03″, k. h. 23° 39′ 53″

Kerekhegy település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban. Közigazgatásilag Lázhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Técsőtől északkeletre, Nyágova és Talaborfalu között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Kerekhegyvalószínűleg a török időkben keletkezett, Biharból és a Nyírség területéből ide menekült családok által. Az első családok megélhetését sokáig a környék kősóbányáiból kitermelt só jelentette az egyetlen megélhetési forrást. 1734-ben azonban a kerekhegyi sóbánya egy része beomlott, járatait talajvíz öntötte el, a beomlás helyén pedig kisebb sóstó keletkezett, melynek vizéből még párologtatással jutott sóhoz a lakosság.

A település lakosságára a bányaomlás után nehéz időszak várt. Férfi lakosai az aknaszlatinai sóbányába jártak dolgozni a hegyen keresztül, míg mások az erdőn, vagy mészégetéssel próbálták biztosítani megélhetésüket, vagy kőműves, ács munkát vállaltak.

1910-ben 340 lakosából 319 magyar, 19 német volt. Ebből 154 római katolikus, 167 görögkatolikus, 19 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Taraczvízi járásához tartozott.

A település lakossága az 1940-es évek közepéig magyar, vagy elmagyarosodott sváb családokból állt, és az itt élő gyermekek is magyar iskolába jártak. A második világháború után a magyar iskolát bezárták, helyébe ukrán nyelvű iskola alakult, a fiatalok pedig a környező ruszin lakosságú falvakból házasodtak, ezáltal a falu rövid időn belül elruszinosodott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Római katolikus temploma - melyről a 18. század elejéről van az első adat. A helyi idősebb lakosok szerint az épület a bánya beomlásáig sóraktárként szolgált, csak a bánya bomlása után alakították át templommá.

Hivatkozások[szerkesztés]