Szentmihálykörtvélyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szentmihálykörtvélyes (Грушеве)
Szentmihálykörtvélyes zászlaja
Szentmihálykörtvélyes zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás Técsői járás
Rang falu
Alapítás éve1380
Irányítószám 90570
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság241 m
Terület4,028 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szentmihálykörtvélyes (Ukrajna)
Szentmihálykörtvélyes
Szentmihálykörtvélyes
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 00′ 25″, k. h. 23° 45′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 25″, k. h. 23° 45′ 45″

Szentmihálykörtvélyes (1899-ig Körtvélyes, ukránul Грушеве (Hruseve / Hrusheve), oroszul Грушевo (Grusevo / Gruševo), szlovákul Hrušov, románul Peri): falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Técsőtől 15 km-re keletre, a Tisza jobb partján, csodás szépségű völgyben fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevének előtagját egykori Szent Mihály monostoráról, utótagját vadkörtefában gazdag területéről kapta.

Története[szerkesztés]

A település híres gyümölcstermő hely volt.

Az 1800-as évek elejétől a községben kincstári telepítésű aranymosók dolgoztak a Tisza partjain.

Határában Károly Róbert király idejében, a 14. század elején az ide telepített románok görög szertartású monostort alapítottak Szent Mihály arkangyal tiszteletére.

Nagy Lajos király a Moldvából elüldözött Szász vajda fiát Drágot, a Drágfi család ősét nevezte ki máramarosi vajdává és a kolostor is az ő fennhatósága alá került.

1390-ben a konstantinápolyi pátriárka saját joghatósága alá rendelte.

1558 körül oszlott fel a kolostor, a hozzá tartozó papok pedig a munkácsi püspökséghez kerültek.

1664-ben pusztult el a kolostor. Ma csak egy kis halom és kereszt jelöli helyét.

Mások szerint már a bolgár-szlávok idején működött.

Volt görögkatolikus temploma 1788-ban épült.

1910-ben 1705, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

1991-ben 5200 lakosa volt.

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Az Ungvár-Rahó főútvonal mellett fekszik.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Néprajzi múzeum

Források[szerkesztés]

  • A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 helytelen ISBN kód: 963 356 833 3 X