Szentmihálykörtvélyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szentmihálykörtvélyes (Грушеве)
Szentmihálykörtvélyes címere
Szentmihálykörtvélyes címere
Szentmihálykörtvélyes zászlaja
Szentmihálykörtvélyes zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás
Község Taracköz község
Rang falu
Alapítás éve1380
Irányítószám 90570
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság241 m
Terület4,028 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szentmihálykörtvélyes (Ukrajna)
Szentmihálykörtvélyes
Szentmihálykörtvélyes
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 00′ 25″, k. h. 23° 45′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 25″, k. h. 23° 45′ 45″
Szentmihálykörtvélyes (Kárpátalja)
Szentmihálykörtvélyes
Szentmihálykörtvélyes
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmihálykörtvélyes témájú médiaállományokat.

Szentmihálykörtvélyes (1899-ig Körtvélyes, ukránul: Грушеве [Hruseve], oroszul: Грушевo [Grusevo], szlovákul: Hrušov, románul: Peri) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Técsőtől 15 km-re keletre, a Tisza jobb partján, csodás szépségű völgyben fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevének előtagját egykori Szent Mihály monostoráról, utótagját vadkörtefában gazdag területéről kapta.

Története[szerkesztés]

A település híres gyümölcstermő hely volt.

Az 1800-as évek elejétől a községben kincstári telepítésű aranymosók dolgoztak a Tisza partjain.

Határában Károly Róbert király idejében, a 14. század elején az ide telepített románok görög szertartású monostort alapítottak Szent Mihály arkangyal tiszteletére.

Nagy Lajos király a Moldvából elüldözött Szász vajda fiát Drágot, a Drágfi család ősét nevezte ki máramarosi vajdává és a kolostor is az ő fennhatósága alá került. 1390-ben a konstantinápolyi pátriárka saját joghatósága alá rendelte. 1558 körül oszlott fel a kolostor, a hozzá tartozó papok pedig a munkácsi püspökséghez kerültek. 1664-ben pusztult el a kolostor. Ma csak egy kis halom és kereszt jelöli helyét. Mások szerint már a bolgár-szlávok idején működött.

Volt görögkatolikus temploma 1788-ban épült.

1910-ben 1705, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

1991-ben 5200 lakosa volt.

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Az Ungvár-Rahó főútvonal mellett fekszik.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Néprajzi múzeum

Források[szerkesztés]