Sajó (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajó (Șieu)
A sajói fatemplom
A sajói fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang községközpont
Beosztott falvak
Polgármester Irina Adriana Gabriela Iusco (PNL), 2012
Irányítószám 437320
SIRUTA-kód 108687
Népesség
Népesség 2348 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság - (2011)
Népsűrűség 289,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 381 m
Terület 8,11 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sajó (Románia)
Sajó
Sajó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 43′ 03″, k. h. 24° 11′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 03″, k. h. 24° 11′ 44″
Sajó weboldala

Sajó (románul: Șieu, jiddisül שיעף) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése[szerkesztés]

Máramarosszigettől 35 kilométerre délkeletre, az Iza folyó bal partján fekszik. Egybeépült Rozávlyával. A 2006-ban házcsoportból névszavazással faluvá nyilvánított, 60-70 házból álló Șieuțon kívül két, 20-25 házas külterületi lakott hely tartozik hozzá: Garbova és Barlaia.

Nevének eredete[szerkesztés]

Az ómagyar saβ + szavak összetételéből való, amelyek sós vizű folyóra utalnak. Először Sayo alakban, 1373-ban említették.

Története[szerkesztés]

Kezdetben a Szász-leszármazottak, 1411-től 1550 előttig részben a Dolhai, részben a szarvaszói Gerhes család birtoka volt. Később kisnemesi többségű falu – 1720-ban hét egytelkes nemesi és két jobbágyportát írtak benne össze. 2002-ben vált ki Rozávlyából és alakult önálló községgé.

1838-ban 810 görög katolikus és 62 zsidó lakosa volt.

1910-ben 1771 lakosából 1295 volt román és 445 német (jiddis) anyanyelvű; 1323 görög katolikus és 440 zsidó vallású.

2002-ben 2513 lakosából 2506 volt román anyanyelvű; 2214 ortodox, 151 görög katolikus és 148 adventista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Az Istenszülő elszenderülése ortodox (korábban görög katolikus) fatemplom 1760-ban épült. Hajója négyzet alaprajzú, szentélye sokszög záródású. Héjazata a hajón kétszeres, a szentélyen egyszeres. Nyugati bejárata elé tornácot építettek. Eredeti festését a dragomérfalvi Ioan Plohod 1825-ben készített festményei borítják. Korábbi fatemplomából fennmaradt a királykapuk melletti két, 17. században festett ikon: egy Mária a gyermek Jézussal és egy Deiszisz.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]