Rákosfalva (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Rákosfalva (Poiana Botizii, Polendorf)
Rákposfalva (Poiana Botizii)
Rákposfalva (Poiana Botizii)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Erzsébetbánya (Băiuț)
Irányítószám 437026
SIRUTA-kód 107172
Népesség
Népesség 235 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Rákosfalva (Románia)
Rákosfalva
Rákosfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47°, k. h. 24°Koordináták: é. sz. 47°, k. h. 24°

Rákosfalva (Poiana Botizii) falu Romániában, Erdélyben, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől 65 km-re, Magyarlápostól északkeletre, a Horgospatakától keleti irányban a 962 m. magas Persa és nyugatról a 827 m. magas Szeketura hegyek közt hosszan elnyúlva fekvő település. A községen keresztül folyik a rákokban gazdag Batizpataka, amely Oláhlápos és Horgospataka közt balról a Lápos vizébe siet.

Nevének eredete[szerkesztés]

Egykori Batiz neve személynév, Poján elnevezése erdők közt fekvő tisztást jelent, míg mai magyar Rákos nevét patakjában bőven előforduló rákjairól kapta.

Története[szerkesztés]

Nevét 1344-ben Batiz néven említette először oklevél. Ekkor I. Lajos király akkori birtokosainak: Jakab mesternek, Miklós fiának, Batiz unokájának és rokonságának bányaművelési jogot adott. Valószínű, hogy e Batiztól kapta nevét a falu.

További névváltozatai: Neve 1760–1762 között B(atiz) Poján néven, mint puszta fordult elő, 1808-ban Pojána (Batiz-), Polendorf, Botizá-Pojáná, Batiz-Poján, 1913-ban Rákosfalva néven volt említve.

A község a hagyományok szerint egykor a mostani helyétől délebbre feküdt és csak az újabb betelepülés után költözött jelenlegi helyére.

A falu kezdetektől az egykor a láposi aranybányákat is birtokló Bánffy család birtokában volt.

1611-ben Füzi Ferenc birtoka volt. Az 1750-ben végzett összeíráskor Oláhlápossal együtt írták össze, akkor ennek határában feküdt s ennek sorsában osztozott s csak 1760 után vált külön településsé.

1766-ban mint Oláh-Láposhoz tartozó puszta, ahol 20 zsellér élt itt 17 telken.

1777-ben Mária Terézia királynő az akkor Oláhláposhoz tartozó pusztát a nagybányai bányaigazgatóságnak adta zálogba.

1786-ban* birtokosa királyi birtok, 1820-ban pedig a nagybányai pénzverőhivatalé. 1898-ban kincstári birtok volt, a nagybányai magyar királyi főerdőhivatal kezelése alatt. Román lakossága az 1800-as évek végén szén- és mészégetéssel valamint földműveléssel foglalkozott. A mai lakosság is főleg mezőgazdasággal és fakitermeléssel foglalkozik.

Nevezetességek[szerkesztés]

Rákosfalva ortodox fatemploma
  • Ortodox fatemplom - a régi helyén fából épült, védő szentjei Péter és Pál apostolok, 1836-ban szentelték föl. Anyakönyveit 1830 óta vezetik. Harangjai: 1866. és 1891. évekből valók.
  • Természetvédelmi terület - "Bones barlang" Az ide vezető völgy bal oldalán a mészkőhegységben egy 20 méter mélységű cseppkő barlang („Kéldáré”) van. 1885-ben az itt talált őskori állatcsontokat a kolozsvári múzeumba szállították. A barlangot a nép a haramia Pintye egyik rejtekhelyének tartotta, azért sokan Pintye házának is nevezték.

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)