Ugrás a tartalomhoz

Rákosfalva (Románia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rákosfalva (Poiana Botizii, Polendorf)
Rákposfalva (Poiana Botizii)
Rákposfalva (Poiana Botizii)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
MegyeMáramaros
KözségErzsébetbánya
Rangfalu
KözségközpontErzsébetbánya (Băiuț)
Irányítószám437026
SIRUTA-kód107172
Népesség
Népesség181 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 35′ 36″, k. h. 24° 01′ 31″47.593337°N 24.025314°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 36″, k. h. 24° 01′ 31″47.593337°N 24.025314°E
SablonWikidataSegítség

Rákosfalva (Poiana Botizii) falu Romániában, Erdélyben, Máramaros megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Déstől 65 km-re, Magyarlápostól északkeletre, a Horgospatakától keleti irányban a 962 m. magas Persa és nyugatról a 827 m. magas Szeketura hegyek közt hosszan elnyúlva fekvő település. A községen keresztül folyik a rákokban gazdag Batizpataka, amely Oláhlápos és Horgospataka közt balról a Lápos vizébe siet.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Egykori Batiz neve személynév, Poján elnevezése erdők közt fekvő tisztást jelent, míg mai magyar Rákos nevét patakjában bőven előforduló rákjairól kapta.

Története

[szerkesztés]

Nevét 1344-ben Batiz néven említette először oklevél. Ekkor I. Lajos király akkori birtokosainak: Jakab mesternek, Miklós fiának, Batiz unokájának és rokonságának bányaművelési jogot adott. Valószínű, hogy e Batiztól kapta nevét a falu.

További névváltozatai: Neve 1760–1762 között B(atiz) Poján néven, mint puszta fordult elő, 1808-ban Pojána (Batiz-), Polendorf, Botizá-Pojáná, Batiz-Poján, 1913-ban Rákosfalva néven volt említve.

A község a hagyományok szerint egykor a mostani helyétől délebbre feküdt és csak az újabb betelepülés után költözött jelenlegi helyére.

A falu kezdetektől az egykor a láposi aranybányákat is birtokló Bánffy család birtokában volt.

1611-ben Füzi Ferenc birtoka volt. Az 1750-ben végzett összeíráskor Oláhlápossal együtt írták össze, akkor ennek határában feküdt s ennek sorsában osztozott s csak 1760 után vált külön településsé.

1766-ban mint Oláh-Láposhoz tartozó puszta, ahol 20 zsellér élt itt 17 telken.

1777-ben Mária Terézia királynő az akkor Oláhláposhoz tartozó pusztát a nagybányai bányaigazgatóságnak adta zálogba.

1786-ban* birtokosa királyi birtok, 1820-ban pedig a nagybányai pénzverőhivatalé. 1898-ban kincstári birtok volt, a nagybányai magyar királyi főerdőhivatal kezelése alatt. Román lakossága az 1800-as évek végén szén- és mészégetéssel valamint földműveléssel foglalkozott. A mai lakosság is főleg mezőgazdasággal és fakitermeléssel foglalkozik.

Nevezetességek

[szerkesztés]
Rákosfalva ortodox fatemploma
  • Ortodox fatemplom - a régi helyén fából épült, védő szentjei Péter és Pál apostolok, 1836-ban szentelték föl. Anyakönyveit 1830 óta vezetik. Harangjai: 1866. és 1891. évekből valók.
  • Természetvédelmi terület - "Bones barlang" Az ide vezető völgy bal oldalán a mészkőhegységben egy 20 méter mélységű cseppkő barlang („Kéldáré”) van. 1885-ben az itt talált őskori állatcsontokat a kolozsvári múzeumba szállították. A barlangot a nép a haramia Pintye egyik rejtekhelyének tartotta, azért sokan Pintye házának is nevezték.

Források

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]