Szilágynyíres
| Szilágynyíres (Ciuta) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Bikácfalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Bikácfalva (Bicaz) |
| Irányítószám | 437041 |
| SIRUTA-kód | 107252 |
| Népesség | |
| Népesség | 186 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Szilágynyíres (Ciuta), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágycsehtől északnyugatra fekvő település.
Története
[szerkesztés]Szilágynyíres nevét 1424-ben említette először oklevél mint a Kusalyi Jakcsok birtokát és Kővár tartozékát.
1461-ben és 1475-ben Nyres, 1543-ban Kysnyres, 1733-ban Csuta, 1760–1762 között Szilágy Kis Nyires, 1808-ban Nyires (Kis-), Csute, 1888-ban Kis-Nyires (Csiuta), 1913-ban Szilágynyíres néven írták.
1461-ben Kusalyi Jakcs György Nyres román (Valachalis) birtokbeli részének elidegenítését tiltják a Kusalyi Jakcsok.
1555–1557-es években Nyires is a kincstár, azután Báthori György s neje Báthori Anna meg ezek fia kezére került.
Nyires Várad török kézre jutása után elpusztult.
1720-ban még csak puszta volt, de Hont vármegye küldöttei mégis a községek sorába vették, minthogy egy jobbágycsalád élt benne.
1797-ben a középszolnoki főbb és kisebb birtokosok és más személyek jegyzékében itt kisebb birtokosok: Nemes Erdődi Ferencz, Nemes Erdődi István maradékai, Nemes Erdődi Anna és Nemes Erdődi Mária; molnár: Papp Petre voltak.
1910-ben 410 lakosából 3 magyar, 406 román volt. Ebből 405 görögkatolikus volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi Járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Hivatkozások
[szerkesztés]

