Vistai András János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vistai András János
Élete
Születési név András János
Született 1926. április 5.
Magyarvista
Elhunyt 2006. február 25. (79 évesen)
Bukarest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Írói álneve Vistai András János
Alkotói évei 1946–2006
Fontosabb művei Tekintő – erdélyi helynévkönyv
Kiadói Kriterion Könyvkiadó

Vistai András János (eredeti nevén András János, gyakran V. András János; Magyarvista, 1926. április 5.Bukarest, 2006. február 25.) romániai magyar szerkesztő, szakíró, műfordító, néprajzkutató, helytörténész; a Kalotaszeg történetének egyik legjelentősebb kutatója. A 20. század második felében számos román nyelvű munkát fordított magyar nyelvre. 1969 és 1974 között a Művelődés című bukaresti folyóirat főszerkesztője volt, ezzel jelentős részt vállalt az újság fejlődésében.

Elmondhatom, hogy a Kriterionnak méltán hírnevet szerzett történelmi és néprajzi kiadványok sokat nyertek az ő szerkesztői közreműködésével. Gondolom, sok szerzőnket megbánthatta nem ritkán nyersen, szókimondóan közölt észrevételeivel, de talán még többen voltak, akik megértették, hogy számára csakis a kézirat érdeke létezett, kényesen vigyázott az adatok hitelességére, a gondolatmenet épségére, kevésbé a szerzők hiúságára. Azt mondhatnám, hogy született szerkesztő volt, csakhogy a szerkesztő nem születik, hosszú évek tapasztalatával lesz azzá, hogy aztán életműve a mások életművébe rejtve épüljön, alakuljon erős függésben a körülményektől, a lehetőségektől. Írni ugyanis lehet az íróasztalfióknak, szerkeszteni nem.
H. Szabó Gyula Vistai András János szerkesztői munkásságáról

Élete és munkássága[szerkesztés]

1926. április 5-én született a Kolozs megyében található Magyarvista településen András János néven. 1939-ben a kolozsvári református kollégiumhoz került, itt tette le az érettségit is. Ezt követően egyetemi tanulmányokat folytatott előbb Kolozsváron, majd Bukarestben. Tagja volt a Móricz Zsigmond Kollégiumnak. Első újságcikke a Világosság címet viselő kolozsvári napilapban jelent meg 1946-ban. 1948-tól – mint a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) aktivistája – figyelmét leginkább a művelődés kérdései felé fordította. 1952-ben a bukaresti és kolozsvári szerkesztőségekkel rendelkező Irodalmi Könyvkiadó lektora lett, ebben a minőségében nagy gondot fordított a történelmi, művelődési és néprajzi kötetek szerkesztésére. A tisztséget 16 éven át, 1968-ig töltötte be.

Szerkesztőként az 1950-es évek során először a Művelődési Útmutató, később a Tanügyi Újság, valamint a román nyelven megjelenő Îndrumătorul Cultural című folyóiratoknál munkálkodott. A Művelődés szerkesztője, majd 1969 és 1974 között főszerkesztője volt, ezt a folyóiratot a romániai magyarság tömegei cselekvő művelődésének egyik jelentékeny központi szervévé fejlesztette. Szabó Zsolt szerint „[a Művelődés] legjobb korszaka az 1969-es kinevezése és 1974-es leváltása közötti szűk fél évtized”. Önművelődés címen folytatta tevékenységét az újságnál, ezzel a Művelődés a romániai magyar kisebbség egyik jelentős helytörténeti, néprajzi, történelmi és művelődéstörténeti műhelyévé vált.

1991-ben vonult nyugdíjba. Az 1990-es évek folyamán Miskolczy Ambrussal, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Román Filológiai Tanszékének vezetőjével közreműködésben dolgozott, ennek eredményeképpen részt vett az Encyclopedia Transylvanica és az Europa Annales című könyvsorozatok szerkesztésében. Eközben műfordítást és szerkesztést oktatott. Továbbá ő adta a nevét, illetve az ő ötlete alapján születtek meg a Kincses Könyvtár, a Téka, a Népismereti Dolgozatok, valamint a Fehér Könyvek című könyvsorozatok. 1990-ben válogatott jegyzetei jelentek meg Jókai Mór Kelet királynéja című kötetéről, majd 1991–92-ben Mikszáth Kálmán Vidéki alakok című művéről. Nyugdíjazását követően több éven keresztül Györffy György akadémikus mellett dolgozott Budapesten Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza soron levő kötetein.

Műfordítói pályafutása is jelentős. Számos román alkotó – köztük Nicolae Cocea, Mihail Sadoveanu, Marin Preda, Liviu Rebreanu és Zaharia Stancu – több elbeszélését és regényét fordította magyar nyelvre, továbbá Nicolae Bălcescu A románok Vitéz Mihály vajda idejében című írása is az ő fordításában jelent meg magyarul először 1963-ban, majd második kiadásban 1974-ben. Mihai Gafiţa román íróval közös szerkesztésében jelent meg A román irodalom kis tükre című antológia II-IV. kötete, amely szemelvényanyagával és életrajzaival a legteljesebb ilyen jellegű magyar kiadványnak is tekinthető. 1984-ben műfordítói munkásságának elismeréseképpen kitüntették a Romániai Írószövetség fordítói díjával. H. Szabó Gyula méltatása szerint „aki ma kezébe veszi [Vistai András János] Voiculescu- vagy Sadoveanu-tolmácsolásait, az fordításirodalmunk legjobb lapjait forgatja”.

A felsoroltakon kívül több irodalmi antológia és román műfordítás-gyűjtemény összeállításában működött közre, melyek a magyarországi Európa Könyvkiadónál jelentek meg. Ezek közül a legfontosabbak: Jékely Zoltánnal közösen A pásztorleány cím alatt George Coșbuc válogatott versei (Budapest, 1958); Nicolae Cocea írásainak A hosszú élet bora címet viselő gyűjteménye (Budapest, 1962); Domokos Jánossal közösen román népdalok és népballadák Kihajtott a bükk levele[m 1] címmel (Budapest, 1962); valamint a Romániai elbeszélők című kötet Belia Györggyel közösen (Budapest, 1965). Az ő fordításában az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg Zaharia Stancu Bolond erdő című regénye (Budapest, 1968). Műfordításait közli a Körutazás címmel megjelent 1977-es antológia. Az 1990-es évek végén, fordítói pályájának alkonyán jelent meg tolmácsolásában Lucian Boia román történész Istorie și mit în conștiința românească[m 2] című 1997-ben megjelent munkája. A magyarra fordított kötet 1999-ben jelent meg Történelem és mítosz a román köztudatban címmel.

„Több mint ötven évig volt bukaresti lakos, s mégis lélekben mindig Vistán volt, az otthoni dolgok foglalkoztatták.” – H. Szabó Gyula

Helytörténeti és néprajztudományi munkásságának részeként a kezdetektől egészen élete végéig kiemelkedő helytörténeti adatgyűjtői tevékenységet végzett a Kalotaszeggel és szűkebb szülőhelyével kapcsolatosan, ennek a kutatómunkának a felhasználásával született meg a Tekintő – erdélyi helynévkönyv címet viselő átfogó munkája, mely az erdélyi települések helynév- és tájnyelvtörténeti adattára. A kötet az interneten érhető el. 1993-ban nevét a Vistai előnévvel egészítette ki, ezzel is utalva szülőfalujára. 2006. február 25-én érte a halál egy bukaresti tömbház harmadik emeleti lakásában. Végakaratának eleget téve szülőfalujában, Magyarvistán helyezték örök nyugalomra.

Fontosabb munkái[szerkesztés]

  • Mikszáth Kálmán: Vidéki alakok, 1–2. kötet, válogatott jegyzetek. Kolozsvár, 1991, 1992
  • Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, 4. kötet (szerkesztő, Györffy Györggyel). Budapest, 1998.
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv, 1–3. kötet (adattári tallózásból összehozva). [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] Online hozzáférés
  • Nem lehet elmenni a szován, magyarvistai szójegyzék (összeállítva). Sepsiszentgyörgy: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2007. AESZ-füzetek: 11. 117 o. ISBN 9789738514287

Műfordításai[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ^ a b Az Új magyar irodalmi lexikon, a Romániai magyar irodalmi lexikon, illetve a Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? című lexikonok tévesen Kizöldült a bükk levele címmel jelölik a művet.
  2. Bukarest: Humanitas; 1997, 2000, 2002

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]