Borsa (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borsa (Borșa, Borscha)
Borsa1.jpg
Borsa címere
Borsa címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang város
Községközpont Borșa
Beosztott falvak Borsabánya
Polgármester Ion-Sorin Timiș (Szociáldemokrata Párt), 2016
Irányítószám 435200
SIRUTA-kód 106746
Népesség
Népesség 21 967 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 73
Község népessége 27 611 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 660–950 m
Terület 424,12 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Borsa (Románia)
Borsa
Borsa
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 39′ 19″, k. h. 24° 39′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 19″, k. h. 24° 39′ 47″
Borsa weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsa témájú médiaállományokat.
A borsai alsó fatemplom (1700)
A borsafüredi síugrósánc átadása 1944. február 20

Borsa (románul Borșa, németül Borscha, ukránul Бoршa, jiddisül בורשא) város Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése[szerkesztés]

A városközpont 665 méteres tengerszint feletti magasságban, a Visó partján, Máramarosszigettől 83 km-re délkeletre, a Radnai-havasok lábánál, a Nagy-Pietrosz csúcs északi oldalán fekszik. Tőle 11 km-re kelet–délkeletre, a folyó forrásvidékén, 860–900 m magasan található Borsafüred. A kettőt összekötő műút két oldalán is épületek sorakoznak és a városhoz tartozik még néhány további külterületi lakott hely (Poienile-Borșei, Repedea, Pietroasa, Șesul Poienii).[2]

Története[szerkesztés]

Vidékét II. Endre a Német Lovagrendnek adományozta. A települést 1365-ben említették először. Előbb a Drágffyak konyhai uradalmához tartozott, 1450-ben az alsóvisói nemesek birtokolták, később román kisnemesi falu volt.

1717. szeptember 14-én a máramarosi nemesek és a román, valamint magyar parasztok Sándor Lupu pópa (egykori kuruc) vezérletével a Sztrimtura nevű helyen csapdába csalták és megsemmisítették a közeli Tatár-hágón betörő tatár sereget. 15 ezer tatár esett el és kiszabadult a több ezer, Erdélyből elhurcolt rabuk.

1720-ban 31 nemes és két jobbágy telket írtak össze. 1750 körül költöztek be zsidó kereskedők Galíciából. 1800-ban már 250 zsidó élt Borsán, akik a haszid vallási irányzathoz tartoztak. Egy helyi haszid legenda szerint egykor Baál Sém Tóv is járt a településen.[3]

Román lakói 1786-ban erdei haszonvételekből, fakitermelésből, szarvasmarha-tenyésztésből és szőttesek készítéséből tettek szert jövedelemre. Közelében korábban aranyat is fejtettek, de a lelőhelyek ekkorra már kimerültek. A 19. század első felében fejlődött azonban ki később önállósuló rézbányász telepe, Borsabánya.

1848-ban a kiváltságaik elvesztése miatt elégedetlenkedő korábbi nemesek nemcsak „pazsurát” (címeres levelet) fogadtak el Urbantól, de marháik nagy részét is Naszódra menekítették és határőröket hívtak be a falu védelmére. November 8-án az idelátogató Szaplonczay József főszolgabíró és országgyűlési képviselő hasztalanul próbálta őket kibékíteni. A máramarosszigeti és a szabolcsi nemzetőrök kiűzték a határőröket. Néhány falu széli házat fölégettek ugyan, de Szaplonczay fellépése megmentette a falut a pusztulástól. A statáriális bíróság öt embert ítélt halálra, a rabságra ítéltek közül később többen beléptek a honvédseregbe. Görög katolikus papját, Szálka Mihályt később a császári szervek vonták felelősségre, amiért „Erdélybe járt izgatni” a császár ellen.

Az 1890-es években Pollák Jehuda Meir kezdte meg Borsafüred üdülőhely kiépítését, az ott található ásványvízforráshoz kapcsolódóan. 1894-ben megalapították a Borsai Takarékpénztárat és első gyógyszertárát,[4] 1913-ban pedig kiépült a vasúti összeköttetés Máramarosszigettel.

Az 1920-as években az 550 borsai zsidó családfő közül 150 volt munkás, 100 földműves és 80 kiskereskedő. 1930 nyarán, valószínűleg egy Dănilă nevű legionárius felbujtására elkövetett gyújtogatás miatt keletkezett tűzben 128, többségében zsidó ház égett le.[5] 1934-ben kb. harminc borsai zsidó család költözött Palesztinába. 1941 nyarán a magyar hatóságok negyven zsidó családot toloncoltak ki Galíciába, ahol a kamenyec-podolszkiji vérengzés áldozataivá váltak. 1944 áprilisában zsidó lakosságát a felsővisói gettóba hurcolták. A deportálásból 395 borsai és környékbeli zsidó tért vissza. Hitközségük az 1950-es évek elejéig működött, amikor kivándoroltak Izraelbe.[6]

1942-ben építették ki Borsafüreden az első sípályát. 1968-ban nyilvánították várossá.

Lakossága[szerkesztés]

  • 1838-ban 3098 görög katolikus, 306 zsidó és 24 római katolikus vallású lakosa volt.[7]
  • 1910-ben 9343 lakosából 6493 román (69,49%), 2321 német és jiddis (24,82%), 378 magyar (4,04%) és 133 ruszin (1,42%) anyanyelvű; 6516 görög katolikus, 2260 zsidó, 412 római katolikus és 140 ortodox vallású volt.
  • 2002-ben 21 232 lakosából 20 997 volt román, 103 cigány és 73 magyar nemzetiségű; 20 549 ortodox, 184 adventista, 172 római katolikus, 156 görög katolikus és 136 pünkösdista vallású lakosa volt.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Borsafüred Máramaros megye legnagyobb üdülőhelye és síparadicsoma.
  • Az 1717-es győzelem emlékműve (Preluca Tătarilor), Borsafüredtől keletre.
  • Ortodox fatemplom

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1909-ben Israel Polack chilei–izraeli textilgyáros.

Borsa az irodalomban[szerkesztés]

  • Bodor Ádám több művébe, a Sinistra körzetbe is beépítette a város környékén szerzett élményeit.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Tache Papahagi: Graiul și folklorul Maramureșului. București, 1925, VIII–IX.
  3. Encyclopaedia Judaica, Borsa szócikk
  4. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
  5. Irina Livezeanu: Cultural Politics in Greater Romania. Ithaca – London, 1995.
  6. Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007.
  7. Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838

További információk[szerkesztés]