Taracköz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Taracköz (Тересва)
Teresva (01).JPG
Taracköz címere
Taracköz címere
Taracköz zászlaja
Taracköz zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás
Község Taracköz község
Rang
Irányítószám 90564
Népesség
Teljes népesség7589 fő (2019. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség615,99 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság235 m
Terület12,32 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Taracköz (Ukrajna)
Taracköz
Taracköz
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 23° 41′ 57″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 23° 41′ 57″
Taracköz (Kárpátalja)
Taracköz
Taracköz
Pozíció Kárpátalja térképén
Taracköz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Taracköz témájú médiaállományokat.

Taracköz (ukránul: Тересва) település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Técsőtől keletre, a Tisza és a Tarac összefolyásánál, Nagykirva és Szentmihálykörtvélyes közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Taracköz nevét 1336-ban említette először oklevél. 1378-ban Tarazkus, 1389-ben Taraz, 1495-ben Taraczkewz, 1610-ben Taraczköz néven írták.

A Tisza és a Tarac (Taracz) összefolyásánál fekvő falu a 14. század közepén keletkezett és a Balk nemzetség birtokai közé tartozott, később pedig a szentmihálykörtvélyesi kolostor tulajdona lett, majd egy ideig királyi birtok volt, ezután pedig a Drágffyak kapták meg. 1373-ban Szász vajda fiainak birtoka volt, majd 1419-ben Irholci Tatul kapta meg. A Tatulok kihaltával a Dolhaiaké, majd leányágon a Kornisoké lett.

A 17. században a Budai, Kölcsei, Szécsényi, Sztojka családok osztoztak meg a birtokon. A Rákóczi-szabadságharc alatt elnéptelenedett faluba német telepesek érkeztek.

1910-ben 1614 lakosából 210 magyar, 339 német, 1053 ruszin volt. Ebből 105 római katolikus, 1103 görögkatolikus, 358 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Taracvizi járásához tartozott, járási székhelyként.

A település közelében folyt el a Tisza, ami a közeli máramarosi sóbányáknak köszönhetően fontos sószállító út volt. Az itteni lakosok közül is sokan éltek sószállításból, amelyet vagy szekéren szállítottak, vagy tutajokon úsztattak le a Tiszán, de vízi úton szállították a környék ártéri gyümölcsöseiben megtermett szilvát, almát, vagy aszalt gyümölcsöt is a távolabbi vidékek piacaira.

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal, melyből itt ágazik ki a romániai Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)