Ugrás a tartalomhoz

Taracköz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taracköz (Тересва)
Taracköz címere
Taracköz címere
Taracköz zászlaja
Taracköz zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségTaracköz község
Rang
Irányítószám90564
Népesség
Teljes népesség7589 fő (2019. jan. 1.)[1]
Népsűrűség615,99 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság235 m
Terület12,32 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 23° 41′ 57″48.000000°N 23.699167°EKoordináták: é. sz. 48° 00′ 00″, k. h. 23° 41′ 57″48.000000°N 23.699167°E
Taracköz (Kárpátalja)
Taracköz
Taracköz
Pozíció Kárpátalja térképén
Taracköz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Taracköz témájú médiaállományokat.

Taracköz (ukránul: Тересва) település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Técsőtől keletre, a Tisza és a Tarac összefolyásánál, Nagykirva és Szentmihálykörtvélyes közt fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Taracköz nevét 1336-ban említette először oklevél. 1378-ban Tarazkus, 1389-ben Taraz, 1495-ben Taraczkewz, 1610-ben Taraczköz néven írták.

A Tisza és a Tarac (Taracz) összefolyásánál fekvő falu a 14. század közepén keletkezett és a Balk nemzetség birtokai közé tartozott, később pedig a szentmihálykörtvélyesi kolostor tulajdona lett, majd egy ideig királyi birtok volt, ezután pedig a Drágffyak kapták meg. 1373-ban Szász vajda fiainak birtoka volt, majd 1419-ben Irholci Tatul kapta meg. A Tatulok kihaltával a Dolhaiaké, majd leányágon a Kornisoké lett.

A 17. században a Budai, Kölcsei, Szécsényi, Sztojka családok osztoztak meg a birtokon. A Rákóczi-szabadságharc alatt elnéptelenedett faluba német telepesek érkeztek.

1910-ben 1614 lakosából 210 magyar, 339 német, 1053 ruszin volt. Ebből 105 római katolikus, 1103 görögkatolikus, 358 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Taracvizi járásához tartozott, járási székhelyként.

A település közelében folyt el a Tisza, ami a közeli máramarosi sóbányáknak köszönhetően fontos sószállító út volt. Az itteni lakosok közül is sokan éltek sószállításból, amelyet vagy szekéren szállítottak, vagy tutajokon úsztattak le a Tiszán, de vízi úton szállították a környék ártéri gyümölcsöseiben megtermett szilvát, almát, vagy aszalt gyümölcsöt is a távolabbi vidékek piacaira.

Közlekedés

[szerkesztés]

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal, melyből itt ágazik ki a romániai Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)