Bréb
| Bréb (Breb) | |
| Bréb | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Aknasugatag |
| Rang | falu |
| Községközpont | Aknasugatag |
| Irányítószám | 437206 |
| SIRUTA-kód | 108428 |
| Népesség | |
| Népesség | 931 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 501 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bréb témájú médiaállományokat. | |

Bréb (románul: Breb, jiddisül שוגאטאג) falu Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Gutin-hegység lábánál, Máramarosszigettől 22 km-re délre fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Neve a román breb ('hód') szóból való. Először 1360-ban, magyaros formában említették: Hatpatokfalua ('Hód-patak falva'). Mai nevére az első adat 1705-ből való (Brébb).
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1360-ban Gyula fia Drágus kenéz kapta a falut Nagy Lajos királytól. Részben román kisnemesek, részben távol élő magyar nemesek román jobbágyai lakták. A 18. század végén lakóinak fő kereseti forrása a szénégetés volt. Az Olga-forrás kénes-szulfátos vizét a falusiak már évszázadok óta mozgásszervi betegségek gyógyítására használták. 1846-ban Gheorghe Alexi falusugatagi kovács épített rá fürdőházat, amelyet Szőllősy Balázs vármegyei alispán 1861 és 1866 között 30 szobás gyógyszállóvá bővített. Ezt a 20. század első feléig a nyári hónapokban évente 3–400 fürdővendég vette igénybe.
1973-tól Claude Karnoouh, neves francia antropológus végzett terepmunkát a faluban.[1] 2004-ben Károly walesi herceg látogatta meg és vásárolt itt három fa parasztházat.[2]
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ortodox fatemplomát 1531 előtt építették egy közeli faluban. Miután a falu elpusztult, 1600 körül ide hozták át. Először 1626-ban festették ki, ennek a festésnek még látszanak részletei. 1868-ban újrafestették.
- Népi építészet. Parókiaépület (18. század). Faházak, faragott fakapuk, temető, két ványoló, malom, pálinkafőző, kovácsműhely.
- Népművészet. Petru Pop fafaragó műhelye. Parasztingek.
- 1984-ben kéttornyú, meglepő külsejű ortodox kőtemplomot építettek.
- Zsidó temető.[4]
- A 825 m tszf-i magasságban, a Gutin alatt található, védett Brébi-tó (Tăul Morărenilor) egy földcsuszamlásnak köszönhetően jött létre. Környékének növényritkaságai a kereklevelű harmatfű, a fekete varjúbogyó és a vidrafű.[5]
Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Fakeresztek
- Az oltárasztal lábazata 1622-ből
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ www.humanitas.ro
- ↑ Maramures, the lost world
- ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838. Agriae: Typis Lycei Archi-Episcopalis. 1838.
- ↑ "International Jewish Cemetery Project". 2013. augusztus 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. augusztus 22.
- ↑ "Greenway". 2008. február 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. február 19.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- P. Szathmáry Károly: A Tisza bölcsője. II. Vasárnapi Ujság, 1864. III. 20.
- Szilágyi István (szerk.): Máramaros vármegye egyetemes leírása. Budapesten, 1876
- Rudolf Bergner: In der Marmaros. Ungarische Culturbilder. München und Leipzig, 1885

