Bükkörményes
| Bükkörményes (Urmeniș) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Mosóbánya |
| Rang | falu |
| Községközpont | Mosóbánya |
| Irányítószám | 437021 |
| Körzethívószám | 0x62 |
| SIRUTA-kód | 107145 |
| Népesség | |
| Népesség | 300 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 31′ 25″, k. h. 23° 11′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 25″, k. h. 23° 11′ 47″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bükkörményes (románul: Urmeniș) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Máramaros megyében, a Bükk-hegység keleti oldalán, Mosóbánya és Alsószivágy között fekvő település.
Története[szerkesztés]
Bükkörményes (Örményes) nevét az oklevelek 1391-ben említették először Eurmynys néven. 1464-ben Erwenes, 1475-ben Hermenyes, 1570-ben Ewrmenyes, 1595-ben Eörményes, 1604-ben Ormenyes formában írták nevét.
1451-ben Örményes birtokot Báthory Szaniszló fiának Istvánnak ítélték Kusalyi Jakcs László fiai András és László ellenében.
1453-ban Dengelegi Bernátot iktatták be birtokba.
1462-től 1595-ig Örményes a vidék többi helységéhez hasonlóan a Jakcsi család, a Drágfiak, majd Báthory György hűtlensége után a Gyulafiak birtoka volt.
1676-ban Örményes az elpusztult települések közt volt megnevezve, valószínűleg Váradnak török uralomra jutása után vált puszta hellyé, de még 1770-ben is annak írták. Ekkor a Szilágycsehi várhoz tartozott.
1797-es összeíráskor a faluban birtokos volt gróf Bethlen Sámuel, báró Bornemissza József, gróf Gyulai József, gróf Toroczkay Zsigmond, báró Wesselényi Anna.
A településnek 1847-ben 524 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.
1890-ben 578 lakosából 2 magyar, 576 oláh, melyből 562 görögkatolikus, 2 református, 14 izraelita. A település házainak száma ekkor 135 volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus fatemploma. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
- Rákóczi-kastély, amelyet 1643 és 1645 között I. Rákóczi György fejedelem építtetett.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 170–173. o. Online elérés
.svg){kind=small}