Borsabánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borsabánya (Băile Borșa)
A Torojága-völgy
A Torojága-völgy
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Borsa város
Irányítószám 435250
SIRUTA-kód 106764
Népesség
Népesség 5644 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 449
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 850 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Borsabánya (Románia)
Borsabánya
Borsabánya
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 40′ 50″, k. h. 24° 42′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 50″, k. h. 24° 42′ 10″

Borsabánya (románul: Băile Borșa, korábban Baia Borșa, németül: Pfefferfeld) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése[szerkesztés]

Borsától hét kilométerrel északra, a Máramarosi-havasok déli peremén fekszik. Környékén húsz gyógyhatású, szénsavas-vasas forrás található.

Lakossága[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

Rézbányatelep volt. A bányászatára vonatkozó legkorábbi forrás egy 1551-es oklevél 1782-ből származó másolata, amely ezüst- és aranybányákat említ. 1778-ban cipszerekkel és szlovákokkal települt. Később a kitermelés ingadozásának megfelelően lakói többször elszéledtek, majd újratelepült. A lakosság hullámzását jelzi, hogy római katolikus gyülekezete 1806 és 1817, 1835 és 1872 között és 1922 után alkotott önálló plébániát, a közbeeső időközökben pedig Felsővisó filiája volt. 1807-ben két érckohót helyeztek üzembe, amelyek 1818-ig működtek. A Borloaia/Borló réztartalmű piritbányáit (Brenner- és Johann-tárnák) a 19. század közepén nyitották. 1855-ben az öt kincstári bánya termelése 465 mázsa ólom és 224 mázsa ezüst, a tizenkét magánbányáé 183 mázsa ezüst és 87 mázsa ólom volt. Rézbányái 1867-ben 99 főt foglalkoztattak, és volt itt egy csőd alatt álló kohó is.[2] 1881-ben egyedül a Borloaia/Borló piritbányát művelték, amely Müller Frigyes nagybocskói szódagyáros tulajdonában állt.[3] Az évtized folyamán, br. Mantz befektetéseinek köszönhetően, az ércbányászat ismét fellendült. A bányateleptől északra fekvő Torojága bányáit, valamint a Csiszla (Tâșla)-patak és mellékpatakjai mentén, a bányateleptől északkeletre fekvő Makerlótelep, Rudolfbánya és Feketepatak bányáit művelték. A bányászok hétközben a bányák mellett lévő viskókban laktak, és csak a hétvégére tértek haza.[4] A bányák nagy része 1893-ban a nagybocskói Első Magyar Vegyészeti Ipar Rt. tulajdonába került. 1900-ban keskeny vágányú vasútja épült. A kitermelés 1916 és 1923 között öltött ismét nagyobb mértéket, miután a 'Felsőmagyarországi Bánya és Kohómű Rt. koncessziókat vásárolt a Borló és a Gura Băii területén. A vasútállomás mellett ércelőkészítőt építettek és a Gura Băii-i piritbányához kötélvasutat is vezettek. 1930-ban és 1931-ben a resicai UDR tulajdonában álló Minopirit és a kolozsvári Pirit Rt. bányászott itt piritet.

A második világháború idején a kitermelés ismét fellendült, 1944-ben azonban a bányák felszerelései jórészt elpusztultak. A szocializmus idején, 1955-től polimetalikus ércet (réz-ón-cink-aranyércet), a Torojágán pedig aranytartalmú piritet bányásztak. Új felszereléseket utoljára az 1960-as években szereztek be, ekkor indult a tömbházak építése is a növekvő munkaerő számára. 1983-ban bányászsztrájk helyszíne volt. A legtöbben, kb. nyolcezren 1984 és 86 között dolgoztak a bányákban. A munkaerőt 1997-től több lépcsőben leépítették, 2006 óta nem folyik bányászat Borsabányán. A bányászat következményei azonban továbbra is állandó környezeti kockázatot jelentenek. 2000. március 10-én nagyobb mennyiségű cián jutott a Borsa-patakba aranybányájának derítőjéből, 2008-ban pedig a kolbu-völgyi zagytározónál történt gátszakadás. Az egykor jelentős turizmus leépült, a 2000-ben még működő két szálloda bezárt. A helyiek ezt több tényezővel magyarázzák: az utak rossz minőségével (bár a település főútját európai támogatások felhasználásával 2011–13-ban felújították), az elharapózó lopásokkal, illetve azzal, hogy a környék sípályáin nem használnak hóágyút, illetve műhavat. A betöréses és benzinlopások mellett Borsabányán jelen van a csempészet, és borsabányaiakból alakult több, Nyugat- és Dél-Európában elkövetett biztosítási csalásokra alapozott bűnszervezet is.

Ismert emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 67 és 90–91. o.
  3. Gesell Sándor: Máramaros-megye geologia viszonyai különös tekintettel értékesíthető ásványok fekvő helyeire, 1881, 323. o. PDF
  4. Karl Siegmeth: Reiseskizzen aus der Máramaros. Igló, 1885

Források[szerkesztés]