Lápospataka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lápospataka (Fântânele)
A falu a fatemplom felől
A falu a fatemplom felől
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Magyarlápos város
Irányítószám 435607
SIRUTA-kód 106899
Népesség
Népesség 247 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 400 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Lápospataka (Románia)
Lápospataka
Lápospataka
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 24′, k. h. 23° 49′Koordináták: é. sz. 47° 24′, k. h. 23° 49′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lápospataka témájú médiaállományokat.

Lápospataka, 1910-ig Disznópataka (románul: Fântânele, korábban Poiana Porcului vagy Valea Porcului) falu Romániában, Erdélyben, Máramaros megyében, a Lápos-vidéken.

Fekvése[szerkesztés]

Magyarlápostól tíz kilométerre délnyugatra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Román telepítésű falu, de mivel nevét patakjáról vette, nem egyértelmű, hogy a magyar név a román fordítása. 1553-ban Dÿznopathaka, 1597-ben Vyfalu, 1612-ben Poanaporcul, 1793-ban Disznopolyán néven említették. Mint más román falvak (a máramarosi Disznópataka vagy az erdélyi Porcsesd) és a magyarországi Izsófalva esetében, e falu disznókra utaló nevét is névszépítési céllal változtatták meg. A helységnévrendezéskor a fölajánlott Láposdisznód helyett saját kérésére kapta a Lápospataka magyar nevet, később pedig román nevét is megváltoztatták a 'források' jelentésű maira.

Története[szerkesztés]

1553 előtt települt román lakossággal. Első említésekor a csicsói, később az abból létrehozott szamosújvári váruradalomhoz tartozott. Báthory Zsigmond 1584-ben, szűk és terméketlen határa miatt lakóit felmentette a harmincad megfizetése alól. 1630-ban száz jobbágy családfő lakta. Nagy részük részt vett az erdélyi fejedelmek hadjárataiban: II. Rákóczi György és I. Apafi Mihály több helyi puskást nemesített meg. 1838-ban 80 adózó és egy nem adózó nemes családfője közül 77 volt román és négy magyar ajkú, olvasni heten tudtak közülük. Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott.

1910-ben 676 lakosából 663 volt román anyanyelvű; 497 ortodox, 170 görög katolikus és 9 zsidó vallású.

2002-ben 313 lakosa közül 311 volt román anyanyelvű; 241 ortodox és 61 pünkösdista vallású.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • 1835-ból való, 1900-ban átépített ortodox fatemplom.

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Képek[szerkesztés]