Nyárfás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Nyárfás (Plopiș)
A fatemplom
A fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Lacfalu
Irányítószám 437331
SIRUTA-kód 109158
Népesség
Népesség 522 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nyárfás (Románia)
Nyárfás
Nyárfás
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 35′ 22″, k. h. 23° 46′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 22″, k. h. 23° 46′ 21″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyárfás témájú médiaállományokat.
PlopisMM (82).JPG

Nyárfás, 1890-ig Plopis (románul: Plopiș) falu Romániában, Erdélyben, Máramaros megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

A Plopis név román eredetű, jelentése 'nyárfás'. Először 1583-ban említették. Ezt 1890-ben, Szolnok-Doboka vármegye rendeletére magyarosították.

Fekvése[szerkesztés]

Nagybányától 20 km-re délkeletre, a Gutin-hegység déli lábánál, a Kapnik patak bal partján fekszik. Dióshalomtól a patak választja el.

Népessége[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

Lakossága az elmúlt másfél évszázadban lassan, de szinte folyamatosan emelkedett, leszámítva az 1890-es éveket, amikor sok lakója romániai és erdélyi városokba vándorolt.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

1566 és 1583 között keletkezett a kővári váruradalomban, a helyi hagyomány szerint a Rus család elődei voltak első telepesei. 1876-ig, rövid megszakításokkal, Kővárvidékhez tartozott. 1602-ben a hadak járásában elpusztult, 1603-ban néptelenül állt. 1700-ban nyolc jobbágyot, hat zsellért és négy szegényt, 1720-ban 27 jobbágyot és nyolc zsellért írtak össze benne. 1702-ben Pap Illés birtoka volt, a következő évtizedekben a Pap család és rokonaik birtokolták. 1787-ben legtöbb birtokosa Kápolnokmonostoron lakott, de az éhínség miatt birtokrészeiket eladták az államkincstárnak. 1809–20-ban legnagyobb birtokosa a nagybányai bányaigazgatóság volt. Szűk és terméketlen határa nem tartotta el lakóit, akik többek között kőkeresztek, fa bútorok, szénvonók készítésével foglalkoztak és tüzifával kereskedtek. A legfőbb jövedelemkiegészítő idénymunkának azonban a fenőkövek előállítása bizonyult. Az első világháborút megelőző években a férfiak majdnem fele foglalkozott ezzel nyaranta. A megfelelő homokkődarabokat gyűjtötték, majd a patakban állva csiszolták. Egy ember naponta negyven-ötven fenőkövet készített el, amelyeket vásározva árusítottak. A plopisi fenőkövet jobb minőségűnek tartották, mint a környék másik fenőkőkészítő falva, Rogoz termékét. A falut 1876-ban Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták, majd 1940 és 1944 között Szatmár vármegyéhez tartozott.

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyárfás témájú médiaállományokat.