Izakonyha
| Izakonyha (Bogdan Vodă) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Izakonyha |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437055 |
| SIRUTA-kód | 107412 |
| Népesség | |
| Népesség | 2108 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 400 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 41′ 30″, k. h. 24° 16′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 30″, k. h. 24° 16′ 01″ | |
| Izakonyha weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Izakonyha témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Izakonyha, 1901-ig Konyha (románul: Bogdan Vodă, korábban Cuhea, jiddisül קעכניא) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése[szerkesztés]
Máramarosszigettől 44 kilométerre délkeletre, az Iza partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Korábbi román neve egy szláv kuhnja vagy kuhina ('konyha') alak átvétele. Kialakulásának magyarázatához Kiss Lajos megemlíti, hogy az ómagyarban konyhaerdő-nek nevezték azt az erdőt, amely konyhát látott el fával. Első írásos említései: Kohnya (1353), Kuhnya (1363), Kohnia (1373), Kohunya (1495). Mai, hivatalos úton keletkezett román neve Bogdán vajdára utal.
Története[szerkesztés]
A 14. század közepén Bogdán és testvére, Juga kenéz birtokolták az Iza és a Visó völgyét a Radnai-havasoktól Rozávlyáig. Bogdán birtokközpontja Konyhán volt. Itt az Iza bal partján emelkedő dombon, a La Mănăstire határrészben a régészek korabeli kőtemplomot, udvarházat és temetőt tártak fel. Miután Bogdán 1359-ben átkelt a Kárpátokon és megalapította a független Moldvai Fejedelemséget, 1365-ben az általa Moldvából elűzött Szász vajda fiai, Balk, Drág, Dragomér és István kapták meg korábbi birtokait, Konyhát, a két Szelistyét, Jódot, a két Visót, Mojszént és Borsát.
A 15. század folyamán tulajdona viták tárgyát képezte. A Dolhai család kiterjesztette rá földesúri jogait, de kenézsége is megmaradt. 1447-ben a török elleni harcban elesett Maris György helyett Hunyadi János annak testvérére, Konyhai Simonra és unokafivérére, Ivánka fia Jánosra testálta a kenézséget. Simon ugyanakkor ígéretet kapott rá, hogy ha lemond tisztéről, megkapja a falu felét. Az egyezséget a Dolhaiak valószínűleg megszegték, mert két évre rá már perben álltak a falu kenézeivel. 1458-ban a király megerősítette Simon és rokona kenézségét azzal a feltétellel, hogy évente 25 kost adnak a huszti vár élelmezésére. 1471-ben már nemesi címet viseltek. 1500-ban a csebi Pogány család is feltűnt birtokosai között. 1514-ben Konyhai Bogdán elveszítette birtokát, mert részt vett a Dózsa György-féle parasztfelkelésben. A későbbiekben mégis családjáé, majd annak szétaprózódásával a belőle kiváló kisnemesi családoké (Deac, Mariș, Bizău, Buftea, Stanca) maradt a falu. Miután 1717-ben a tatárok felégették, 1720-ban nyolc nemesi és két jobbágyi portát számoltak össze benne.
1838-ban 851 görögkatolikus, 88 zsidó és 20 római katolikus vallású lakosa volt.[1]
1880-ban 1315 lakosából 1264 vallotta magát román anyanyelvűnek; 1083 volt görögkatolikus és 222 zsidó vallású.
2002-ben 2560 lakosából 2552 volt román nemzetiségű; 2341 ortodox, 104 görögkatolikus és 49 adventista vallású.
Nevezetességei[szerkesztés]
_Izakonyha_Bogd%C3%A1n_vajda_v%C3%A1ra.jpg)
- Fatemploma a hagyomány szerint a tatár támadást követő évben, 1718-ban épült. Belső festése 1754-ben készült el, Szaplonczai László költségén. Gazdag fa- és üvegikongyűjteményt őriz.
- Az Iza bal parti teraszán valószínűleg az 1330-as években épült templom alapfalai. A templomot feltehetőleg Bogdán vajda építette saját céljaira, lakott településen kívül. A templom 23 × 11,5 méteres, falvastagsága 110–120 cm. Keleti oldalához téglalap alapú harangtorony csatlakozott. Sokszög záródású apszisát két támpillér erősítette.[2]
- Vasile Deac „Moșu” egykori tanácselnök 1780-ban épült faháza (Str. Bocicoiel 413).
- Bogdán vajdának és kísérőinek szoborcsoportját, Ioan Marchiș művét 2008-ban állították fel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)
- ↑ Carol Kacsó: Repertoriul arheologic al județului Maramureș. 1. köt. Baia Mare, 2011 [1] Archiválva 2013. április 25-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- A Buftea család 1799-ben épült faháza a Máramarosi Néprajzi Múzeumban (románul)
- A fa- és a kőtemplom, faragott kőkereszt és cséplés – fényképek a Karpatenwillin
- Izakonyhai învârtită (forgatós tánc)
Képek[szerkesztés]
-
Bogdán vajda és kísérőinek szoborcsoportja a település központjában -
A fatemplom -
Az egykori kenézi templom romjai és alaprajza -
-
Bogdán moldvai vajda egykori birtokközpontja -
-
-
Táj Konyha és Kisbocskó között
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}