Kővárberence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kővárberence (Berința)
Régi görögkeleti templom
Régi görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Kápolnokmonostor
Irányítószám 437101
SIRUTA-kód 107751
Népesség
Népesség 733 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 242 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kővárberence (Románia)
Kővárberence
Kővárberence
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 32′ 26″, k. h. 23° 40′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 26″, k. h. 23° 40′ 37″

Kővárberence település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagybányától délkeletre, Kővárfüred és Kápolnokmonostor közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a szláv bernica, bernye szóból eredőnek tartják, mely magyar nyelven az iszap, sár szónak felel meg.

Története[szerkesztés]

Kővárberence nevét 1405-ben említették először az oklevelek Berencha néven.

1424-ben Berenche, 1470-ben Berencze, 1475-ben Berencher néven írták.

Berene Kővárhoz tartozó "oláh" falu volt, 1405-ben Zsigmond király Kővárt tartozékaival együtt Balk fiainak; Demeternek, Sandrinnak és Drág fiainak Györgynek és Sandrinnak adományozta tartozékaival és ottani vámjával együtt.

1424-ben a birtokon való osztozáskor Berence Balk fiainak Jánosnak és Lászlónak jutott.

1470-ben Mátyás király a birtokot elvette Bélteky Sandrin fiától Mihálytól, mivel az feleségét megölte, e vétségéért összes birtokait elkobozta és Drágffy Miklós fiának bertalannak adta.

1556-ban a Drágffyak kihalta után Izabella királyné Berencét Báthory György nek és nejének Annának, s fiuknak Istvánnak adományozta, majd Lónyay Menyhért, Bethlen Gábor, majd Sándor Mátyás, később a Teleki család birtoka volt.

1809-ben a gróf Mikes és a Teleki család volt a főbb birtokosa.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott.

1910-ben végzett népszámláláskor 987 lakosa volt, ebből 18 magyar, 25 német, 934 román volt, melyből 221 görög katolikus, 734 görögkeleti, 32 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)