Borkút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borkút (Borcut)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióMáramaros
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rang falu
Községközpont Magyarlápos
Irányítószám 435602
SIRUTA-kód 106844
Népesség
Népesség418 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság343 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 28′ 55″, k. h. 23° 50′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 55″, k. h. 23° 50′ 27″
SablonWikidataSegítség

Borkút település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Máramaros megyében, Magyarlápostól északnyugatra, a kápolnokmonostori úttól jobbra, nyugatról keleti irányba nyíló völgyben fekvő település, melyen a Bor patak folyik keresztül.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét savanyú ásványvizéről vette, melyet a nép borvíz-nek nevezett.

Története[szerkesztés]

A település nevét az oklevelek 1331-ben említették először Burliget néven, s egy ez évben kelt oklevél tanúsága szerint a losonczi Bánffy család tagjai közül Dénes fia amás 1325 és 1331 között alapította.

Nevét a későbbiekben többféleképpen írták: 1381-ben Burkuth, 1500-ban Borkwth, 1598-ban pedig Borkuth-nak nevezték.

1381-ben a család osztozkodásakor régeni Bánffy István fiai közül a birtok Györgynek jutott.

1500-ban is a Bánffyak birtoka volt, de a család tagjai a birtok felét Csicsó urának István moldvai vajdának és annak fiának Bogdánnak adták el.

1553-ban Lápos-vidék és Csicsóvár tartozéka volt.

1596-ban Almádi Gáspár adományos birtoka, aki Gombási Lajos Bálintnak adta cserébe.

1598ban Báthory Zsigmond, miután Borkút Lajos Bálint halálával annak nővérére Katalinra, Nemes János nejére szállt, azt birtokában megerősítette.

1602-ben Kamuth Farkas volt birtokosa, de 1608-ban már a kincstáré volt.

1642 és 1717 között a Keresztessy család volt ura.

1729-ben a Keresztessy család magvaszakadtával a család leányága örökölte, akik később a birtokon megosztoztak.

1750-ben Vizi Dávidot nevezték meg egyik birtokosának.

1786-ban gróf Toldalagi Farkas, gróf Gyulai József, báró Inczédi Mihály, Székely Dávid, a Horváth, Sebess, Gyulai, Rácz, Nagy Szabó családok voltak birtokosai.

1792-ben Gyalai Finta volt egyik birtokosa.

1820-ban több családé: így a Brecsán, Gyalai, Székely, Szelecskei, Vay, Incze, Orosz, gróf Béldy, Rácz, Szelecskei, Ikafalvi, Dési családoknak is volt itt birtoka.

1866-ban Lőrincz József és Gyárfás Ferenc volt a település ura.

Az 1800-as évek végén gróf Eszterházi Istvánné birtokaként volt írva.

A falu határában kő és márványbányászat folyt.

Nevezetességek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  

Jegyzetek[szerkesztés]