Fejérfalva
| Fejérfalva (Ferești) | |
.JPG) | |
| A fejérfalvi fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | falu |
| Községközpont | Máragyulafalva |
| Irányítószám | 437162 |
| SIRUTA-kód | 108188 |
| Népesség | |
| Népesség | 453 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Fejérfalva
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 50′, k. h. 23° 57′Koordináták: é. sz. 47° 50′, k. h. 23° 57′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fejérfalva témájú médiaállományokat. | |
Fejérfalva (románul: Ferești, jiddisül פערעשט) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Máramarosszigettől 13 kilométerre délkeletre, a Kaszó patak bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Sztán kaszói kenéz apja után nevezték el, aki a 14. században élt, és magyarul Fejér-nek, szlávul Bélá-nak, románul pedig Alb-nak hívták. Először 1402-ben, Feyrfalva néven említették. A középkorban Bélafalva néven is előfordult (Belafalwa, 1423). Román neve szintén a Fejér névből való, -ești helységnévképzővel, amelyben a /j/ kiesése után a két /e/ összevonódott (de 1808-ban még Fejéresti).
Története[szerkesztés]
A 14. században települt előbb kenézi jogú, később kisnemesi falu. 1514-ben Ficza András nevű fejérfalvi nemes vagyonát veszítette a Dózsa György-féle parasztfelkelésben való részvétele miatt.[2] 1600-ban kizárólag nemesi családok lakták. 1720-ban tizenöt nemesi telket számoltak benne össze. 1838-ban 311 görögkatolikus vallású lakosa volt.[3] 1924-ben alakult újra ortodox egyháza.[4]
1910-ben 441 lakosából 387 volt román és 49 német (jiddis) anyanyelvű; 386 görögkatolikus és 49 zsidó vallású.
2002-ben 493 román nemzetiségű lakosából 448 volt ortodox és 23 pünkösdista vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Ortodox fatemploma 1798-ban épült és nagyon jó állapotban maradt meg, csupán a legalsó gerendasort és a kőpadlót cserélték ki az idők során. A máramarosi fatemplomok kései, érett fázisából való, ezt jelzi például a kétszintes tornác. A pillérek ívhajlatai és az ajtó rombuszos díszítése barokk hatást sejtetnek. Belső festése több periódusban készült.
- Monumentális, faragott máramarosi kapuk.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Márki Sándor: Dósa György, 1470–1514
- ↑ 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)
- ↑ Tache Papahagi: Graiul și folklorul Maramureșului. București, 1925, XVII. o.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943 [1] és [2] PDF
- A fatemplom részletes ismertetése (angolul)
- A Țiplea (magyarosan Cziple) család 18. században épült faháza a máramarosszigeti skanzenban (románul)
Képek[szerkesztés]
Az ortodox templom verandája
Fejérfalva fatemploma
Templombelső - falfestmény
Templombelső - boltozat
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
