Fejérfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fejérfalva (Ferești)
A fejérfalvi fatemplom
A fejérfalvi fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Máragyulafalva
Irányítószám 437162
SIRUTA-kód 108188
Népesség
Népesség 453 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Fejérfalva (Románia)
Fejérfalva
Fejérfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 50′, k. h. 23° 57′Koordináták: é. sz. 47° 50′, k. h. 23° 57′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fejérfalva témájú médiaállományokat.

Fejérfalva (románul: Ferești, jiddisül פערעשט) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése[szerkesztés]

Máramarosszigettől 13 kilométerre délkeletre, a Kaszó patak bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Sztán kaszói kenéz apja után nevezték el, aki a 14. században élt, és magyarul Fejér-nek, szlávul Bélá-nak, románul pedig Alb-nak hívták. Először 1402-ben, Feyrfalva néven említették. A középkorban Bélafalva néven is előfordult (Belafalwa, 1423). Román neve szintén a Fejér névből való, -ești helységnévképzővel, amelyben a /j/ kiesése után a két /e/ összevonódott (de 1808-ban még Fejéresti).

Története[szerkesztés]

A 14. században települt előbb kenézi jogú, később kisnemesi falu. 1514-ben Ficza András nevű fejérfalvi nemes vagyonát veszítette a Dózsa György-féle parasztfelkelésben való részvétele miatt.[2] 1600-ban kizárólag nemesi családok lakták. 1720-ban tizenöt nemesi telket számoltak benne össze. 1838-ban 311 görög katolikus vallású lakosa volt.[3] 1924-ben alakult újra ortodox egyháza.[4]

1910-ben 441 lakosából 387 volt román és 49 német (jiddis) anyanyelvű; 386 görög katolikus és 49 zsidó vallású.

2002-ben 493 román nemzetiségű lakosából 448 volt ortodox és 23 pünkösdista vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Ortodox fatemploma 1798-ban épült és nagyon jó állapotban maradt meg, csupán a legalsó gerendasort és a kőpadlót cserélték ki az idők során. A máramarosi fatemplomok kései, érett fázisából való, ezt jelzi például a kétszintes tornác. A pillérek ívhajlatai és az ajtó rombuszos díszítése barokk hatást sejtetnek. Belső festése több periódusban készült.
  • Monumentális, faragott máramarosi kapuk.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Márki Sándor: Dósa György, 1470–1514
  3. Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838
  4. Tache Papahagi: Graiul și folklorul Maramureșului. București, 1925, XVII. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]