Szarvaszó
| Szarvaszó (Sarasău) | |
 | |
| Ortodox (volt görögkatolikus) templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Szarvaszó |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437265 |
| SIRUTA-kód | 106639 |
| Népesség | |
| Népesség | 2433 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 7 (2011) |
| Népsűrűség | 115 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 19,52 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 57′ 30″, k. h. 23° 49′ 22″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 30″, k. h. 23° 49′ 22″ | |
| Szarvaszó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvaszó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szarvaszó (románul: Sarasău, jiddisül סאראסאו) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése[szerkesztés]
Máramarosszigettől hét kilométerre nyugatra, a Románia és Ukrajna között határfolyót képező Tisza bal partján fekszik. A község 8523 hektáros területéből 3051 hektár rét, 2168 hektár erdő, 1186 hektár legelő és 1054 hektár szántó.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét patakjáról kapta, az pedig az 'elágazó vízmeder' jelentésű szarv és az 'időszakos vízfolyás' jelentésű aszó szó összetételéből való. 1345-ben Zorwazou, 1360-ban Zarvassov, 1398-ban Zaruaszou alakban írták.
Története[szerkesztés]
Lajos király 1345-ben megerősítette kenézségében Erdő vajda fiait, Aprusát és Marust, nagybátyjukat, Sztánt és ennek fiát, Myket. Ők 1360-ra nemességet kaptak és a falut birtokukként kapták. Közülük származott a Máramaros vármegyében gyakran fontos tisztségeket betöltő Gerhes (Görhes), Bank és Birtok család. Máramarosi román kisnemesi falu volt. A Bánk és Girhes családok tagjai részt vettek a Dózsa György-féle parasztfelkelésben.[1] 1720-ban tizenöt nemesi és két jobbágytelket írtak össze benne. Görögkatolikus iskoláját először 1845-ben említették.[2]
1880-ban 692 lakosából 553 volt román, 75 német (jiddis), 28 magyar és 22 ruszin anyanyelvű; 594 görögkatolikus, 75 zsidó és 21 római katolikus vallású.
2002-ben 2416 lakosából 2400 volt román anyanyelvű; 1232 ortodox, 1031 görögkatolikus és 76 baptista vallású.
Közlekedés[szerkesztés]
A települést érinti a Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.
Látnivalók[szerkesztés]
- Ortodox (volt görögkatolikus) temploma talán a 16. században épült. Narthexét 1699-ben festették ki. 1770-ben újították.
- A Mihályi-ház (2. sz.) a 18. században, a Iurca- (202. sz.) és a Man-ház (204. sz.) a 19. században épült.
- A Ciuroi-patak vízesése egy 35–40 méteres, függőleges andezitsziklán zúdul le.[3]
- A falu patakja mentén forrásirányban, délnyugat felé egy hegyen valószínűleg a 13. században épült, ovális alaprajzú vár szerény nyomai fedezhetők fel.[4]
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1816-ban Iosif Man (Mán József) 1848-ban máramarosi kormánybiztos, később főispán.
- Itt halt meg 1875-ben Mihályi Gábor 1848/49-es máramarosi kormánybiztos és főispán.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Márki Sándor: Dósa György, 1470–1514'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 1.)
- ↑ Bökényi Dániel: Máramaros vármegye tanügyének multja és jelene. M.-Sziget, 1894, 184. o.
- ↑ www.traseemaramures.ro Archiválva 2011. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- ↑ jupiter.elte.hu Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul)
Források[szerkesztés]
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- Alexandru Baboș tanulmánya a templomról (ro)[halott link]
További információk[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
