Ugrás a tartalomhoz

Szarvaszó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szarvaszó község szócikkből átirányítva)
Szarvaszó (Sarasău)
Ortodox (volt görögkatolikus) templom
Ortodox (volt görögkatolikus) templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióMáramaros
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségSzarvaszó
Rangközségközpont
Irányítószám437265
SIRUTA-kód106639
Népesség
Népesség2433 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság7 (2011)
Népsűrűség115 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület19,52 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 57′ 30″, k. h. 23° 49′ 22″47.958333°N 23.822778°EKoordináták: é. sz. 47° 57′ 30″, k. h. 23° 49′ 22″47.958333°N 23.822778°E
Szarvaszó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvaszó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szarvaszó (románul: Sarasău, jiddisül סאראסאו) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése

[szerkesztés]

Máramarosszigettől hét kilométerre nyugatra, a Románia és Ukrajna között határfolyót képező Tisza bal partján fekszik. A község 8523 hektáros területéből 3051 hektár rét, 2168 hektár erdő, 1186 hektár legelő és 1054 hektár szántó.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét patakjáról kapta, az pedig az 'elágazó vízmeder' jelentésű szarv és az 'időszakos vízfolyás' jelentésű aszó szó összetételéből való. 1345-ben Zorwazou, 1360-ban Zarvassov, 1398-ban Zaruaszou alakban írták.

Története

[szerkesztés]

Lajos király 1345-ben megerősítette kenézségében Erdő vajda fiait, Aprusát és Marust, nagybátyjukat, Sztánt és ennek fiát, Myket. Ők 1360-ra nemességet kaptak és a falut birtokukként kapták. Közülük származott a Máramaros vármegyében gyakran fontos tisztségeket betöltő Gerhes (Görhes), Bank és Birtok család. Máramarosi román kisnemesi falu volt. A Bánk és Girhes családok tagjai részt vettek a Dózsa György-féle parasztfelkelésben.[1] 1720-ban tizenöt nemesi és két jobbágytelket írtak össze benne. Görögkatolikus iskoláját először 1845-ben említették.[2]

1880-ban 692 lakosából 553 volt román, 75 német (jiddis), 28 magyar és 22 ruszin anyanyelvű; 594 görögkatolikus, 75 zsidó és 21 római katolikus vallású.

2002-ben 2416 lakosából 2400 volt román anyanyelvű; 1232 ortodox, 1031 görögkatolikus és 76 baptista vallású.

Közlekedés

[szerkesztés]

A települést érinti a Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Ortodox (volt görögkatolikus) temploma talán a 16. században épült. Narthexét 1699-ben festették ki. 1770-ben újították.
  • A Mihályi-ház (2. sz.) a 18. században, a Iurca- (202. sz.) és a Man-ház (204. sz.) a 19. században épült.
  • A Ciuroi-patak vízesése egy 35–40 méteres, függőleges andezitsziklán zúdul le.[3]
  • A falu patakja mentén forrásirányban, délnyugat felé egy hegyen valószínűleg a 13. században épült, ovális alaprajzú vár szerény nyomai fedezhetők fel.[4]
Iosif Man/Mán József

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1816-ban Iosif Man (Mán József) 1848-ban máramarosi kormánybiztos, később főispán.
  • Itt halt meg 1875-ben Mihályi Gábor 1848/49-es máramarosi kormánybiztos és főispán.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Márki Sándor: Dósa György, 1470–1514'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 1.)
  2. Bökényi Dániel: Máramaros vármegye tanügyének multja és jelene. M.-Sziget, 1894, 184. o.
  3. www.traseemaramures.ro Archiválva 2011. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
  4. jupiter.elte.hu Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Modern görögkatolikus templom