Kelence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelence (Chelința)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang falu
Községközpont Sülelmed (Ulmeni)
Irányítószám 437357
SIRUTA-kód 109292
Népesség
Népesség 1614 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kelence (Románia)
Kelence
Kelence
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 27′ 11″, k. h. 23° 19′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 11″, k. h. 23° 19′ 05″

Kelence (Chelința), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szilágycsehtől északkeletre, a Szamos jobb partján fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Kelence, magyar jelentése méhkas.

Története[szerkesztés]

Kelence nevét 1423-ban említette először oklevél v. olachalis Gelenczemezeo néven.

1462-ben Kelencze, Kelenchew, 1505-ben Kelenche, 1733-ban Telincze, Chelintia, 1808-ban Kelencze, Tyelinczá, 1913-ban Kelence néven írták.

Kelence a Kusalyi Jakcs család tagjainak birtokai közé tartozó román lakosságú falu volt.

1423-ban Zsigmond király beiktató parancsára a váradi káptalan Kusalyi Jakcsi György fiának, Dénesnek Gelenczemezeo nevű faluja birtokába beiktatta György másik fiát Jánost, ennek nejét Annát meg fiait: Lászlót és Györgyöt is.

Középszolnok vármegyei helység volt, mely 1553-ban Kővárhoz, 1564-ben Hadad várához tartozott.

1553-ban (a Kővárhoz tartozó középszolnoki Kelenchee) Jakcsi Mihály és Valkai Miklós között oszlott meg, kiknek jobbágyai 1–1 kapu után adóztak.

1641-ben Szaniszlófi Báthory Kata rendelkezése szerint Kelencén Lónyay Zsigmond, Badoginé Lónyay Kata, Becski Lászlóné Lónyay Zsuzsánna fia Szántói Becsky György és leánya Bribéri Melith Györgyné Zsuzsánna osztoztak meg.

1910-ben 790 lakosából 23 magyar, 648 román, 119 cigány volt. Ebből 467 görög katolikus, 20 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.

Kelencének egykor kitűnő bortermő hegyei voltak; az 1880-as években azonban a filoxéra fellépése következtében e szőlők teljesen kipusztultak.

Váljá Morij (Malmos-patak) nevű vizének a regényes hegyoldalon nagyobb esése van. A vízesés környékét Mária-völgynek is nevezik.

Kelenczéhez tartozott Kis-Bécs nevű hely is a Szamos balpartján, mely a tutajdeszka-kereskedők kikötője volt az 1870-es években.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

Kelence egy régi térképen