Pellengér

A pellengér (szégyenfa, szégyenoszlop, szégyenkő, bitófa, cégér, pelengér, pilinger, pillinger, perrengér, pölöngér) a középkorban (Magyarországon a 13. századtól) elterjedt megszégyenítő büntetési eszköz, amelynek nevelő-elrettentő-visszatartó ereje a nyilvánosságban rejlett. Általában kőből készült dobogóból és a rajta elhelyezett oszlopból áll, amelyhez hozzákötözték az elítéltet.
Magyarországon II. József tiltotta be a pellengér alkalmazását.[1]
Neve[szerkesztés]
Neve a középkori latin pilloria szóból származhat, ami valószínűleg az „oszlop, kőakadály” jelentésű pila szó diminutív (kicsinyített) alakja.
Fennmaradt pellengérek[szerkesztés]
A mai napig fennmaradt néhány pellengér, így Fertőrákoson, Szencen, Monyorókeréken, Nyékvárkonyban, Poznańban és Bonnban.
Kifejezésekben[szerkesztés]
Több kifejezésünk őrzi a pellengér emlékét, így
- kipellengérez,
- pellengérre állít.
Használata a 20. századi Kínában[szerkesztés]
A pellengérre állítás híres, a világsajtót bejárt esetei történtek Kínában a kulturális forradalom (1966–1976) első éveiben. Ekkor a Mao Ce-tung által elindított terror részeként a vörösgárdista fiatalok számos értelmiségit, köztük egyetemi tanárokat tettek közszemlére köztereken, nyilvános helyeken, nyakukban szégyentáblával.[2][3]
Jegyzetek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Pellengér, szégyenfa (Magyar néprajzi lexikon)
- Fertőrákosi pellengér (Geocaching.hu)
- Fertőrákosi pellengér (Fertőrákosi Kirándulás)
|