Gémeskút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sterio Károly: Pihenő a gémeskútnál a pusztán (1855)

A gémeskút a földbe ásott kútgödörből a kétkarú emelő elvén működő vízkiemelő szerkezet.

Elnevezései[szerkesztés]

  • gémeskút – általános és leggyakoribb
  • csigáskút – a Dunántúl nyugati és déli részén
  • nyilas kútSzlavóniában
  • komponás kútErdélyben
  • puca kútEger környékén

Története[szerkesztés]

Eredete Arábiába vezet. A sadúf nevű vízemelő szerkezetet már az ókorban ismerték. A sadúf (arabul شادوف, šādūf) vízemelő eszköz, a gémeskútnak szerkezetében megfelelő egyszerű gép. Ezeket nem csak kutak, hanem folyóvíz mellé is telepítették. Mezopotámiában jelent meg, egy i. e. 2000-re datált, Sarrukín korabeli pecséten is megjelenik.[1] Az ókori Egyiptomban is elterjedt volt. Magyarországra feltehetően török hódoltság idején került.[2] Ez a kútszerkezet azután egész Közép- és Kelet-Európában mindennapossá vált, pár évtizede az Alföldön még a legelterjedtebb víznyerőeszköznek számított.

Részei[szerkesztés]

Mérete az emelési magasságtól függ. A gyakran élő fából kialakított, földbe mélyített ágasnak a villásra vagy csapoltra kiképzett végébe vastengelyt erősítettek, e tengelyen forog az emelő szerepét betöltő gém (Csallóközben sujtó, a Kisalföld északi részén hankalék az elnevezése). A kútgödör fölé nyúló végére erősítik a vödörtartó rudat (más nevei ostor, kútostor, a Dunántúl nagy részén sudár), amelyen az abronccsal erősített favödör függ. Hangarék a neve annak a gémeskút ostorára szerelt kovácsolt vas kulcsnak vagy kupaknak, amelyhez a vödör fülét rögzítik. A vízzel telt vödör súlyának egyensúlyozására a gém másik végére kő vagy fatuskó nehezéket, koloncot erősítenek.

Használata[szerkesztés]

Gémeskút a Hortobágyon

A legtöbb vidéken a gémeskutat az udvarban készítették, de több faluban vagy annak határában voltak közös használatú gémeskutak is. Nagyobb vízfogyasztású helyeken (például legelőkön) iker gémeskutat is készítettek, ahol a szokásosnál nagyobb kútgödörből két gémeskút segítségével merték a vizet. A gémeskút az egész Kárpát-medencében elterjedt, sok helyütt a legutóbbi évtizedekig az egyetlen vízhúzó szerkezet volt.

A legérdekesebb története Eger környékén van, ahol voltak külön „puca” kútfelelősök, ahonnan a szegény embereknek hordták a felelősök a vizet minden nap a falu összes házába.[forrás?]

Jeladás kútgémmel[szerkesztés]

A gémeskút régen hírközlő szerepet is betöltött. A gém és a kútostor helyzetének állításával látótávolságra jelezték a legeltető pásztoroknak a delelés, itatás, az étkezés idejét. Az alföldi tanyavilágban hasonló módon tudatták a napszámosokkal, mezei munkásokkal, hogy elérkezett a déli étkezés ideje, menjenek a tanyára. Szintén így üzentek a betyároknak pártolóik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Joseph Needham. Science and Civilisation in China. Cambridge University Press (1965). ISBN 9780521327282 
  2. Krizsanyik László kútfúró mester: Kútfúrás

Források[szerkesztés]