Pálosremete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pálosremete (Remeți)
Az egykori kolostortemplom 1867-ben
Az egykori kolostortemplom 1867-ben
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióMáramaros
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rang községközpont
Irányítószám 437235
Körzethívószám 0262
SIRUTA-kód 108561
Népesség
Népesség2478 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság15[2]
Földrajzi adatok
Terület31,86 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Pálosremete (Románia)
Pálosremete
Pálosremete
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 59′, k. h. 23° 38′Koordináták: é. sz. 47° 59′, k. h. 23° 38′
Pálosremete weboldala

Pálosremete, 1901-ig Remete (románul: Remeți, ukránul: Ремети, jiddisül רעמיט) falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Máramarosszigettől 21 km-re északnyugatra, az Ukrajnával határfolyót képező Tisza bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a pálos szerzetesekre utal. Először 1363-ban, Remete alakban említik. Megkülönböztető előtagját a helységnévrendezéskor szintén a pálosokról kapta.

Története[szerkesztés]

Pálos kolostorát 1363-ban Nagy Lajos király alapította. A pálosok telepítették a kolostor melletti falut, magyar lakossággal. 1465-ben a szaploncai nemesekkel pereskedtek, elfoglalták a szaploncai határ egy részét és lerombolták a határjeleket. 1516-ban II. Lajos kivonta településüket a vármegye fennhatósága alól és városi jogokkal ruházta fel. 1548-ban négy jobbágyot, öt bérest, két szegényt és egy új házat írtak össze benne.[3] 1554-ben vagy 55-ben a szerzetesek elhagyták, népe protestánssá lett. Petrovics Péter 1556-ban Szigeti Pál deáknak adományozta. 1660-ban már Kornis György birtokolta. Mivel a Kornis családnak kiterjedt, ruszinok lakta birtokaik voltak, valószínűleg ők telepítették be ruszin lakóinak őseit. 1774-ben tíz földbirtokosának 36 jobbágycsaládja élt a faluban. 1867-ben a Kormos, a Reviczky, a Rednyik és más családoknak volt itt udvarháza. A falu görögkatolikus lakói 1922-ben áttértek az ortodox vallásra.[4] A 2000-es évek elején a fiatalok 90%-a külföldön dolgozott. Ukrán tannyelvű iskola nincs, csak ukrán nyelvoktatás van a településen.

1838-ban 285 görögkatolikus, 83 zsidó és 12 római katolikus vallású lakosa volt.[5]

1910-ben 1283 lakosából 808 volt ruszin, 348 német (jiddis), 105 román és 19 magyar anyanyelvű; 934 görögkatolikus és 340 zsidó vallású.

2002-ben 2448 lakosából 2174 volt ukrán, 242 román és 15 magyar nemzetiségű; 2081 ortodox, 137 adventista és 51 evangéliumi keresztény vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Egykori pálos kolostortemplomának maradványai. A kis méretű templom a 15. század elején épült, gótikus stílusban. A 16. század közepén a protestánsoké, később az ortodoxoké, majd a görögkatolikusoké lett. Többször bővítették, átalakították, majd az 1990-es években nagyrészt lebontották, csak szentélye maradt meg.

Gazdaság[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Magyar katolikus lexikon
  4. Teodor Hermann: Monografia istorică a protopopiatului ortodox român Dej. Cluj, 1925, 193–194. o.
  5. Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838[halott link]
  6. www.cmc.ro (angolul)

Források[szerkesztés]