Bárdfalva
| Bárdfalva (Berbești) | |
 | |
| A faragott fakereszt 1997-ben | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Máragyulafalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Máragyulafalva |
| Irányítószám | 437161 |
| SIRUTA-kód | 108179 |
| Népesség | |
| Népesség | 1310 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 301 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 50′ 50″, k. h. 23° 55′ 40″47.847222°N 23.927778°EKoordináták: é. sz. 47° 50′ 50″, k. h. 23° 55′ 40″47.847222°N 23.927778°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bárdfalva témájú médiaállományokat. | |
Bárdfalva (Bárdfalu, románul: Berbești, jiddisül ברבשט) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Máramarosszigettől 12 kilométerre délkeletre, a Mára és a Kaszó találkozásánál fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mind román, mind magyar neve egy 14. században élt, Barb nevű férfi emlékét őrzi, aki talán a falut alapító kenéz lehetett. Magyar neve talán népetimológia hatására változott meg (1387-ben Barbfalwa, 1398-ban Barthfalua, 1405-ben Bardfalwa). A román név szabályosan alakult a Barb férfinévből (Bărbești > Berbești).
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kezdetben kenézi jogú, később kisnemesi román falu volt Máramaros vármegyében. 1424-ben hozzátartozott Bélafalva (Fejérfalva). Nemesi családjai közül a 15. században gyakrabban szerepelt a Fekete, Kis, Kodra, Monejla és Szteczk család. 1720-ban 23 nemesi és négy jobbágytelekből állt. A 18. században bazilita kolostor állt benne. Lakói egy része a 18. század végén még az ortodox vallást követte.
1840-ben 141 zsidó lakta. Hitközséget 1850-ben hoztak létre. A Teitelbaum és a Grosz haszid rabbicsalád befolyása alatt álltak.[1] 1859-ben alapították jesiváját, 1920-ban a Talmud-iskolát. Az előbbinek az 1920-as években nyolcvan, az utóbbinak 45 növendéke volt. 1944. április 17-én központjában állították fel a gettót, ahová a környékről háromezer zsidót hurcoltak. 1947-ben kilencven, a deportálásból visszatért lakóját számolták össze.
1838-ban 1014 görögkatolikus és 146 zsidó lakosa volt.[2]
1910-ben 2264 lakójából 1696 volt román és 561 német (jiddis) anyanyelvű; 1692 görögkatolikus és 568 zsidó vallású.
2002-ben 1535 lakosából 1534 volt román nemzetiségű; 1404 ortodox és 37 pünkösdista hitű.
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A 6. számú ház mellett áll a Rednic család 18. században állított, faragott fakeresztje, amelyet az ezredforduló körül renováltak.
- Határában kénhidrogénes ásványvízforrás.
Híres emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Itt született 1883. január 11-én Ion Bârlea népzenekutató.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Mislovics Erzsébet: Rabbik, irányzatok, közösségek. In Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk.: Zsidók Kárpátalján. Bp., 2013, 55. o.
- ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838. Agriae: Typis Lycei Archi-Episcopalis. 1838.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1775-ben épült bárdfalvi ház a bukaresti szabadtéri néprajzi múzeumban
A ház melléképületei
Kukoricakas
Szénatároló
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||