Rókamező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Rókamező (Лисичово)
Лисичево карта 1782 рік.jpg
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás Ilosvai járás
Rang falu
Irányítószám 90150
Népesség
Teljes népesség 3187 fő (2001)
Népsűrűség356,93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság309 m
Terület8,929 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Rókamező (Ukrajna)
Rókamező
Rókamező
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 29′ 27″, k. h. 23° 16′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 29′ 27″, k. h. 23° 16′ 27″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rókamező témájú médiaállományokat.

Rókamező (ukránul Лиси́чово vagy Лисичеве (Liszicsovo, Liszicsevo)) település Ukrajnában, Kárpátalján, az Ilosvai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Szolyvai-havasokban, Ilosvától 40 km-re, Kovácsréttől 7 km-rel északra, Borzsa mellékfolyója, a Kovácsréti-patak partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

Rókamező a 15. században tűnt fel először az oklevelekben. Nevét 1465-ben Liszicza néven említették először. 1466-ban Lissica, 1517-ben Rawasmezew, 1662-ben Ravaszmező néven írták.

A Kusnica (Кушниця) patak melletti falut valószínűleg még a Dolhai család tagjai telepítették a 15. század elején, de a későbbiekben is az ő birtokuk maradt.

A ruszin lakosságú falucska birtokosai 1550-ben Dolhai György és Dolhai Imre, 1600-ban Dolhai János voltak.

Az 1715 évi összeíráskor a falu elhagyatott állapotú volt és még 1720-ban is csak 6 jobbágy lakta.

1760-tól a Telekiek működtettek papírgyárat a településen.

A 1819. századtól vasércet találtak a környéken. Ekkor kezdett működni a faluban a kovácsműhely. A településen nyaranta megrendezik a Hamora Folklórünnepet a Hamora kovácsmúzeumban, amelyet a mesterség különleges emlékhelyeként tartanak számon. Ennek érdekessége, hogy a vas megmunkálásához máig egy nehéz fém kalapácsot használnak, melyet a Liszicsanka patak zuhogói működtetnek.

Az 1930-31-es években a rossz termés következményeként sokan vándoroltak el a környékről.

A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Dolhai járásához tartozott.

1910-ben 1733 lakosából 28 magyar, 80 német, 1563 ruszin volt. Ebből 98 római katolikus, 1562 görögkatolikus, 69 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Hámor Kovácsmúzeum működik a településen, mely Európában is egyedülálló, ma is működő üzem, ahol mindennapi életben használt eszközöket gyártanak.

Hivatkozások[szerkesztés]