Szuhabaranka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szuhabaranka (Бронька)
Бронецький замок (реконструкція).jpg
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás
Község Dolha község
Rang falu
Irányítószám 90152
Körzethívószám +380 3144
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság197 m
Terület9,57 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szuhabaranka (Ukrajna)
Szuhabaranka
Szuhabaranka
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 24′ 32″, k. h. 23° 16′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 32″, k. h. 23° 16′ 09″
Szuhabaranka (Kárpátalja)
Szuhabaranka
Szuhabaranka
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Szuhabaranka témájú médiaállományokat.

Szuhabaranka (1899-ig Szuha-Bronyka, ukránul: Бронька [Bronyka], szlovákul: Suchá Broňka) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyszőlőstől 50 km-re északkeletre, Dolhától 7 km-re északra, a Bronyka patak és a Borzsa folyó összefolyásánál fekszik.

Története[szerkesztés]

A falut Bronica néven 1454-ben említette először oklevél. 1463-ban Bronyka, 1555-ben Boronka néven írták.

Szuhabaranka a Bronyka pataknak a Borzsába való beömlésénél keletkezett, a Dolhaiak által telepített ruszin jobbágyok által lakott település, a Dolhai uradalom tartozéka. A falu a Dolhai család birtoka volt és a 15. század közepéig Bereg vármegyéhez tartozott. V. László király a Dolhaiak kérésére csatolta Máramaros vármegyéhez.

1910-ben 1575, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Dolhai járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

A falunak ma 1700 ukrán-ruszin lakosa van.


Baranka vára[szerkesztés]

Szuhabaranka határában, a Borzsa völgyét lezáró hegyen állt egykor Baranka vára, amely 1265 előtt épült. Nevét az oklevelek 1237-ben említették először Borynka néven.

Szerepet játszott a IV. Béla és fia István közti harcokban.

1237-1273 körül a várat a király ellenségei és kémlelők csellel foglalták el, de Csák nemzetségbeli Péter seregével visszaszerezte.

III. András Balog-Semjén nemzetséghez tartozó Ubul fia Mihályt bízta meg a vár őrzésével odaérkezéséig, és a vár sorsáról való döntéséig. Azonban úgy látszik, hogy a rablóvárak lerombolásáról hozott (1291 évi 24. §.) törvénycikk értelmében ezt is lerombolták, mert 1321-ben már csak mint birtokot említették.

1336-ban a Nagyszőllőshöz tartozó Daróc és Halászföld határjárásakor a vár már romokban állt, valószínűleg a 13. század végén rombolták le. Mára már csak csekély romjai láthatók.

Források[szerkesztés]