Bustyaháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bustyaháza (Буштинo)
Bushtino centre.JPG
Bustyaháza címere
Bustyaháza címere
Bustyaháza zászlaja
Bustyaháza zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátontúli terület
Járás Técsői járás
Rang városi jellegű település
Alapítás éve 1405
Polgármester Ivan Pash
Irányítószám 90556
Körzethívószám +380 3134
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 200 m
Terület 12 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bustyaháza (Ukrajna)
Bustyaháza
Bustyaháza
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 03′ 13″, k. h. 23° 28′ 36″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 13″, k. h. 23° 28′ 36″
Bustyaháza weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bustyaháza témájú médiaállományokat.

Bustyaháza (1899-ig Falu-Bustyaháza, ukránul Буштинo [Bustino], oroszul Буштинa [Bustyina], szlovákul Buštín, románul Bustea) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.

Földrajz[szerkesztés]

A Técsői járás nyugati szélén, a járásközpont Técsőtől 8 km-re északnyugatra,[1] Ungvártól 130 km-re délkeletre található. A Tisza jobb partján fekszik, a Talabor tiszai torkolatánál. Handelbustyaháza tartozik hozzá.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a román Bustea személynévből ered.[1]

Történelem[szerkesztés]

Első írásos említése 1373-ból származik, ekkor a Balk nemzetség birtoka volt.[1] 1389-ben Bustohaza néven említik, már a Drágh grófok tulajdonában.[1]

Lakosainak jelentős része évszázadokon át a máramarosi bányákban kitermelt szállításával foglalkozott; a 18. század elejétől sóhivatal is működött a településen. A Rákóczi-szabadságharc leverése után több hullámban német betelepülők érkeztek. A 19. század elején indult meg az intenzív erdőgazdálkodás, több fűrésztelep és fafeldolgozó létesült. Magyarok a 18. századtól települtek be, nagyobb számban pedig az 1900-as évek elején, mint a fafeldolgozó iparban dolgozó mérnökök és szakmunkások.[1]

Görög katolikus és római katolikus temploma a 18. és 19. században épült. 1910-ben 2056, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Técsői járásához tartozott.

1957-től városi jellegű település. 1958-ban a katolikus templomot államosították, s csak 1989-ben szolgáltatták vissza. A plébániaépület 1995-re épült fel. 1989-ben megalakult a KMKSZ helyi szervezete. Az 1990-es években magyar énekkar is működött, utánpótlás hiányában azonban 2002-ben feloszlott. Érdeklődés hiányában szűnt meg a 2005-ben indult fakultatív magyarnyelv-oktatás is.[1]

Határában a Tisza partján 1300 férőhelyes, parkerdővel övezett gyermekváros működik.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés]

A KMKSZ helyi szervezete 2011-ben 250 tagot számlált. A 2010-es helyhatósági választásokon négy KMKSZ–UMP-s képviselő szerzett mandátumot a nagyközségi tanácsban.[1]

Népesség[szerkesztés]

Ma 8500 lakosából 400 fő magyar. A németség az évtizedek folyamán beolvadt.[1]

A Bustyaházai Római Katolikus Egyházközség 350 tagot számlál.[1]

Gazdaság[szerkesztés]

A fő foglalkoztatók korábban a műszergyár és a fafeldolgozó kombinát voltak, azonban előbbi ma lényegesen alacsonyabb létszámmal működik, utóbbi pedig 2000-ben bezárt. Sokan azóta magánvállalkozóként, ácsként, vagy moszkvai, szentpétervári építkezéseken dolgoznak.[1]

Bustyaháza vasútállomása

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Az Ungvár–Rahó főúton sűrű autóbusz-forgalom bonyolódik.[1]

Kultúra[szerkesztés]

2001 óta működik a Munkácsi római katolikus egyházmegye által megvásárolt épületben működő, Técsői Szent István Karitász által fenntartott Bustyaházai Szent Erzsébet Katolikus Óvoda. 2011-ben 42 gyermek járt az óvodába, közülük 6 magyar, 25 vegyes házasságból származó és 11 ruszin.[1]

Turizmus[szerkesztés]

A Talabor alsó szakaszán szabadstrand működik, mely a nyári időszakban a szomszédos településekről is vonz fürdőzőket.[1]

  • Néprajzi múzeum

Személyek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m Lajos Mihály: Magyarok Bustyaházán (magyar nyelven). Kárpátalja, 2011. május 6. (Hozzáférés: 2017. február 12.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]