Szerednye
| Szerednye (Середнє) | |||
| Szerednye központjának látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Szerednye község | ||
| Rang |
| ||
| Irányítószám | 89452 | ||
| Körzethívószám | + 380 312 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 4258 fő (2019. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 1 789,08 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 119 m | ||
| Terület | 2,38 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Szerednye weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerednye témájú médiaállományokat. | |||
Szerednye (1899-ig Szvedernik, ukránul: Середнє [Szerednye], oroszul: Среднее [Szrednyeje], szlovákul: Seredné) szeliscse Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Ungvártól 20 km-re délkeletre fekszik. Keresztülfolyik rajta a Villye.
Története
[szerkesztés]Határában egy völgy bejáratánál fekszenek egykori várának romjai. A szerednyei várat a 12. században építették a templomosok, később a pálosoké, majd a Drugetheké lett. A település híres bortermelő központ, melyet először 1417-ben „Zerednye” néven említ oklevél. 1514-ben a Dózsa-parasztfelkelés akasztotta meg fejlődését.
1526-ban a Dobó család szerezte meg, birtokosa volt a törökverő egri hős, Dobó István is, aki itt hunyt el 1572-ben. Dobó után a Rákócziaké lett, majd a Forgách család szerezte meg. A vár a kuruc harcok során pusztult el.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZEREDNYE. Mezőváros Ungvár Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Őrnek szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű, borai kedves ízűek, ’s méltán híresek, és külföldekre is elhordattatnak.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Szerednye, orosz-magyar-tót m. v. Ungh vmegyében, Unghvárhoz délkeletre 3 mfdnyire: 534 r., 750 g. kath., 4 n. e. óhitü, 10 evang., 24 ref., 256 zsidó lak. Romai és görög kath. paroch. templom. Synagóga. Postahivatal. Kastély. Hajdankori várának csak omladékait mutatja. Az e megyében található számtalan kallók egyike itt áll közel a városhoz. Szőlőhegye nagy s mind izére, mind különös zamatjára nézve országszerte hires fejér bort terem. Földes ura gróf Majláth, gr. Klobusiczky, gr. Barkóczy, b. Perényi, Péchy, Szikszay, Kardos, Szirmay stb.”[3]
Határában gyilkolták meg 1901-ben Egán Ede neves kultúrpolitikust. A trianoni béke előtt Ung vármegye (1909-ben alakult) Szerednyei járásának székhelye volt.
A Tanácsköztársaság idején a tervezett autonóm Kárpátalja (Önálló Országrészi Tanács, Szamosztojnij Krajinszkij Szojuz) részeként – a már cseh megszállás alá került Ungvár pótlására – a három ruszin körzeti tanács egyikeként létrehozott ungi körzeti tanács székhelye. A körzeti tanács a gyakorlatban pár napig létezett, ezután cseh megszállás alá került. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1939 márciusától ismét Magyarországhoz tartozott az Ungi közigazgatási kirendeltség részeként 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
Ennek következtében 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része. 2020-ig Ungordas tartozott hozzá.
Népessége
[szerkesztés]- 1910-ben 1867 lakosából 881 magyar, 642 ruszin, 193 német és 134 szlovák volt.
- 2005-ben 4200 lakosának mintegy egyharmada magyar.
- 2019-ben 4258-an lakták.
Látnivalók
[szerkesztés]- Szerednyei vár.
- Temploma a 15. század elején a Mindenszentek tiszteletére volt szentelve. Az eredetileg gótikus templom a 18–19. századi felújítások során teljesen elvesztette középkori jellegét.
- 1805. december 10–11-én a Buttler-házban őrizték egy éjszakán át a Szent Koronát, miközben Napóleon elől Munkácsra menekítették.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Number of Present Population of Ukraine, as of January 1, 2019. Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. június 1. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. augusztus 14.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. augusztus 14.)
Források
[szerkesztés]- Móricz Kálmán: Kárpátalja sorsfordulói Hatodik Síp Alapítvány, Budapest 2001, ISBN 963 829 471 X
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
