Szerednye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szerednye (Середнє)
Szerdnye központjának látképe
Szerdnye központjának látképe
Szerednye címere
Szerednye címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás Ungvári járás
Rang
Irányítószám 89452
Körzethívószám + 380 312
Népesség
Teljes népesség 4200 fő +/-
Népsűrűség1 764,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság119 m
Terület2,38 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szerednye (Ukrajna)
Szerednye
Szerednye
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 32′ 21″, k. h. 22° 30′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 32′ 21″, k. h. 22° 30′ 44″
Szerednye weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerednye témájú médiaállományokat.

Szerednye (1899-ig Szvedernik, ukránul Середнє [Szerednye]), oroszul Среднее [Szrednyeje]), szlovákul Seredné) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Ungvártól 20 km-re délkeletre a Viela partján fekszik, Ungordas tartozik hozzá.

Története[szerkesztés]

1417-ben Zerednye néven említik először. Határában egy völgy bejáratánál fekszenek egykori várának romjai. A szerednyei várat a 12. században építették a templomosok, később a pálosoké, majd a Drugetheké lett. 1526-ban a Dobó család szerezte meg, birtokosa volt a törökverő egri hős Dobó István is aki itt hunyt el 1572-ben. Dobó után a Rákócziaké lett, majd a Forgách család szerezte meg. A vár kuruc harcok során pusztult el.

A település híres bortermelő központ, melyet már 1417-ben említ oklevél.

1514-ben a Dózsa-parasztfelkelés akasztotta meg fejlődését. Határában gyilkolták meg 1901-ben Egán Ede neves kultúrpolitikust.

A község határától 10 km-re Börvingesen áll a ruszin nép atyjának, Egán Edének az emlékkeresztje.

1910-ben 1867 lakosából 881 magyar, 642 ruszin, 193 német és 134 szlovák volt. A trianoni békeszerződés előtt 1909-től Ung vármegye akkor alakult Szerednyei járásának székhelye volt. A Tanácsköztársaság idején a tervezett autonóm Kárpátalja (Önálló Országrészi Tanács, Szamosztojnij Krajinszkij Szojuz) részeként, a már cseh megszállás alá került Ungvár pótlására a három ruszin körzeti tanács egyikeként létrehozott ungi körzeti tanács székhelye. A körzeti tanács a gyakorlatban pár napig létezett, ezután cseh megszállás alá került. A települést az Első bécsi döntés nem érintette, 1939 márciustól ismét magyar fennhatóság alatt az Ungi közigazgatási kirendeltség része 1944-ig. Ma 4200 lakosának mintegy egyharmada magyar.

Látnivalók[szerkesztés]

Források[szerkesztés]