Palló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palló (Палло)
Palló határa
Palló határa
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Ungvári járás
Rang falu
Alapítás éve 1311
Irányítószám 89430
Népesség
Teljes népesség 422 fő +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 106 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Palló (Ukrajna)
Palló
Palló
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 34′ 06″, k. h. 22° 10′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 06″, k. h. 22° 10′ 09″

Palló (ukránul Палло (Pallo), korábban Павлове (Pavlove), oroszul Павловце (Pavlovce), szlovákul Pallov) falu Ukrajnában, Kárpátalján az Ungvári járásban található. Nevét az Ung mára már feltöltődött pallójáról kapta, amely egykor a falun folyt keresztül.[1] A falu a trianoni békeszerződésig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott.

Fekvése[szerkesztés]

Palló a járási székhelytől, Ungvártól 12 kilométerre délnyugatra fekszik, közigazgatásilag Gálocshoz tartozik, amelytől 3 km-re északnyugatra található. Palló közvetlenül a szlovák-ukrán határ mellett fekszik, a falu határában halad el az Ungvár–Enyicke-vasútvonal, amely a kassai acélműveket látja el orosz vasérccel.

Története[szerkesztés]

Árpád-kori település, nevét a krónikák először 1311-ben említik. A település első ismert birtokosai az Aba nemzetséghez tartozó Amadék voltak. A 14. század elejétől a Drugeth család birtoka volt, így a középkorban a nevickei és az ungvári várhoz tartozik, ám urai mindvégig nevickeiek. A 18. században birtokosai közé tartozott a Pálóczy Horváth család is. A község sorsa azonos a többi Drugeth, illetve Homonnay birtokéval. A falut 1427-ben oklevél említi Pallo néven, ekkortájt huszonhét jobbágyporta alkotja. A falu a 16. században csere útján először a Mezessyek, majd házasság révén a Báthoryak birtokába kerül. A falut pestis, majd az átvonuló hadseregek tizedelték és sarcolták. A tatárok 1567-ben több házat felégetnek. 1646-ban Thököly hadai, majd 1685-ben Shultz császári tábornok serege fosztogatja a vidéket. A falut 1720-ban négy nemes-, nyolc jobbágy- és egy zsellérháztartás alkotja. 1828-ban azonban a település már 61 házból áll, népessége pedig 514 fő.

1910-ben 483, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Ez a szám az második világháború 1939-es kitöréséig 569-re nőtt. A háború végeztével, 1944 őszén a szovjetek 22 férfit elhurcolnak a faluból, ebből 16-an odavesznek. A második világháború és a sztálinizmus áldozatainak emlékét a temetőkertben állított emlékmű őrzi. A legutolsó 2001-es népszámláláskor a falut 677 fő lakja, ebből 590 magyar nemzetiségű. 2012-ben a 300 lakosú falu 80%-a magyar.[1]

Gazdaság[szerkesztés]

A falu lakói elsősorban földművesek, akik a szovjet érában a környékbeli falvak (Gálocs, Palágykomoróc, Bátfa) lakóival együtt a közös gazdaságban tevékenykedtek. A lakók másik része kihasználva a megyeközpont közelségét, Ungvár ipari vállalatainál helyezkedett el. A közös gazdaság felbomlása után a földeket felosztották (átlag 2,85 hektáronként),[1] ez képezi a családi gazdaságok alapját. Az utóbbi időben jellemző a virágtermesztés.

Nevezetességek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c „Zsákutca” – elöregedő lakossággal. Kárpátaljalap.net, 2012. február 10. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
  2. Pallói görögkatolikus templom. Karpatinfo.net. (Hozzáférés: 2016. március 16.)