Pálóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pálóc (Pavlovce nad Uhom)
Pálóc katolikus temploma
Pálóc katolikus temploma
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1327
Polgármester Anton Kocela
Irányítószám 072 14
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám MI
Népesség
Teljes népesség 4403 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség132 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság106 m
Terület33,42 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pálóc (Szlovákia)
Pálóc
Pálóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 36′ 45″, k. h. 22° 04′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 45″, k. h. 22° 04′ 00″
Pálóc weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálóc témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pálóc (szlovákul: Pavlovce nad Uhom) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Nagykapostól 7 km-re északra, az Ung bal partján fekszik. Ortó és Tegenye tartozik hozzá.

Története[szerkesztés]

A település a 11-12. században keletkezett, első lakói az itteni gyepüt őrző határőrnépek voltak. A 13. században már temploma is volt, az 1332-es pápai tizedjegyzék Vid nevű plébánosát is megemlíti. Pálócot 1334-ben az egri káptalan összeírása említi először „Palouch” néven. A Pálóci család birtoka volt. A család ősei – Túz Pető és fiai – a 14. században várat építettek ide, melynek mára csak falmaradványa maradt. A család tagjai később magas tisztségeket töltöttek be, ispánok, udvarbírók, nádorok és esztergomi érsekek kerültek ki közülük. 1427-ben 37 portát számláltak.

A Pálóciak kihalása után, a 16. század közepétől a ruszkai Dobó család tulajdona. Lakói ekkor nagyrészt földjüket veszített elszegényedett földművesek. Plébániája a reformáció idejéig működött, 1564 körül megszűnt. 1567-ben 17 adózó háztartása volt, közülük 7 egész és 10 fél jobbágytelek. 1588-ban 13 adózó háztartása létezett, 5 egész és 8 fél jobbágytelekkel. 1599-ben 40 lakóház állt a faluban, valamint rajtuk kívül kastély gazdasági épületekkel, templom, plébánia és iskola is található még itt. 1675-ben említik itt Forgách Ferenc udvarházát. A 17. század végén és a 18. század elején a hadi események és járványok miatt a lakosság száma jelentősen csökkent, 1715-ben 21, 1720-ban 17 jobbágy és 2 zsellér háztartás volt a faluban. Ebben az időszakban lakói magyar kálvinisták voltak. Plébániáját csak ez idő tájt, 1721-ben alapították újra. Később a Stanesicz-Horváth családé a település.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PÁLÓCZ. Magyar falu Ungvár Vármegyében, földes Ura Gróf Barkóczy, és több Uraságok, lakosai többen reformatusok, fekszik Ungvize mellett, Ungvárhoz 3 mértföldnyire, határja ollyan, mint Palyóé, első osztálybéli.”[2]

A 1920. században a Hadik-Barkóczy családé. 1828-ban 155 házában 1304 lakos élt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Palócz, magyar-orosz-tót m. v. Ungh vmegyében, Nagy-Kaposhoz északra 1 mfdnyire: 1079 romai, 251 g. kath., 4 evang., 43 ref., 50 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Kastély szép kerttel, sörház; számos gazdasági épületek. Tágas és gazdag határa mindent jól megterem; tava, erdeje van. F. u. nagyobb részt gr. Barkóczy János, aztán Horváth. Ut. p. Ungvár.”[3]

1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1869-ben 2083, 1880-ban 2106 lakosa volt.

1910-ben 2222-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 4382 lakosából 3017 szlovák és 1029 cigány volt.

2011-ben 4403 lakosából 4197 szlovák és 108 cigány.

Nevezetességei[szerkesztés]

Neves személyek[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]