Botfalva
| Botfalva (Ботфалва) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Kincseshomok község | ||
| Rang | falu | ||
| Alapítás éve | 1427 | ||
| Irányítószám | 89420 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 579 fő (2001)[1] | ||
| Népsűrűség | 376 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 106 m | ||
| Terület | 1,54 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 34′ 53″, k. h. 22° 12′ 29″48.581389°N 22.208056°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 53″, k. h. 22° 12′ 29″48.581389°N 22.208056°E | |||
 Botfalva
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
Botfalva (ukránul: Ботфалва [Botfalva]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Botfalva Ungvártól 8 km-re délnyugatra, az ukrán-szlovák határ mellett fekszik. Többségében ma is magyarok lakják. Szomszédos települések: Palló (2 km), Gálocs (1,5 km).
Története
[szerkesztés]A településről egy 1427-ben kelt adójegyzékben tesznek először említést: ekkor a Daczó és a Drágffy családok birtoka. Később birtokokat kapnak a Possayak, Odvaryak, és Kincsyek. A Daczó família leszármazottai a 16. századtól kezdődően következetesen Bótfalvinak nevezik magukat. 1555-ben 7 portán mintegy 35 jobbágy él. 1567-ben az összeírást végzők csak 6 jobbágyportát találtak, ami arra utal, hogy az itt élőket a pestis tizedelte meg. 1599-ben 19 házból áll a helység.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BOTFA. Ó Botfa. Magyar falu Ungvár Vármegyében, földes Urai külömbféle Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Őrnek szomszédságában, mellynek filiája, Kapostól egy jó mértföldnyire, jó termékenységeihez képest, első Osztálybéli.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bótfalva, magyar falu, Ungh vgyében, Unghvárhoz délnyugotra 1 1/2 mfdnyire: 73 r., 60 g. kath., 204 ref., 55 zsidó lak. F. u. Rhédey, Horváth, Kossúth, Bernáth, s m.”[3]
A trianoni béke előtt Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz. A második világháború során az itteni férfiak közül tizennégyen haltak meg a frontokon. 1944 őszén a sztálinisták 3 személyt vittek el, mindannyian odavesztek.
1945-ben Szovjetunióhoz csatolták a települést. 1991 óta Ukrajna része. 2020-ig közigazgatásilag Ungtarnóchoz tartozott.
Népesség
[szerkesztés]- 1910 – 460 lakosából 440 magyar, 16 szlovák volt; ebből 101 római katolikus, 159 görögkatolikus, 130 református volt
- 1940 – 512 fő
- 1944 – 495 fő
- 1989 – 630 fő, magyar 440 fő
- 1991 – 680 fő, magyar 436 fő
| 2001 | 579
|
A népesség anyanyelv szerinti megoszlása a teljes népesség %-ában (2001)[4]
Gazdasága
[szerkesztés]Az itteniek régóta fejlett háztáji gazdasággal rendelkeznek: a megtermelt zöldség, gyümölcs egy részét Ungvár piacain értékesítik.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1807-ben Déván Károly orvos, királyi egészségügyi tanácsos.
- Itt született 1881-ben Korláth Endre ügyvéd, főispán.
- Itt született 1899-ben Gencsy Béla református püspök.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2001-es ukrajnai népszámlálás
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. március 14.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. március 14.)
- ↑ Table: 19A050501_02_021. Distribution of the population by native language, Zakarpatska oblast (1,2,3,4) (angol nyelven). All-Ukrainian Population Census. State Statistics Service of Ukraine, 2001. [2022. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
