Szobránc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szobránc (Sobrance)
Sobrance-grkat-chram-sv-sedmopocetnikov 20080517-012.jpg
Szobránc címere
Szobránc címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Szobránci
Rang város
Első írásos említés 1334
Polgármester Pavol Džurina
Irányítószám 073 01
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám SO
Népesség
Teljes népesség 6170 fő (2016. dec. 31.)
Népsűrűség 560 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 123 m
Terület 10,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szobránc (Szlovákia)
Szobránc
Szobránc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 44′ 45″, k. h. 22° 10′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 44′ 45″, k. h. 22° 10′ 45″
Szobránc weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szobránc témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szobránc (szlovákul: Sobrance, ukránul Собранці) város Szlovákiában a Kassai kerület Szobránci járásának székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

Az E50-es út mentén, Nagymihálytól 18 km-re keletre a Szobránci patak partján 122 m magasságban fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is laktak emberek. A mai település 1200 előtt keletkezett a tibai váruradalom területén. Szent György tiszteletére szentelt templomát és plébániáját már 1312-ben említik. 1344-ben Wasarostyba néven említik először. 1409-ben Zobranch néven említik. Neve a szláv Sebranc személynévből származik. Fürdőjének gyógyvizét már 1336-ban ismerték, számos betegséget gyógyítottak vele. 1351-ben már vásártartási joga volt. A nagymihály-tibai váruradalomhoz tartozott. 1427-ben 43 háztartást számláltak a településen. 1476-ban már oppidium, azaz mezőváros. 1560-ban a Sztáray család Szent György tiszteletére prépostságot alapított a településen. Még a 16. század folyamán lakói áttértek a protestáns hitre, így a templom is a protestánsoké lett. Ez a templom később elpusztult, a 19. század elején már csak a tornya állt. 1588-ban a település 12 fél és 8 negyed porta után adózott, ez 20 háztartást jelent. 1599-ben 45 ház, templom, plébánia és iskola állt a városban. A 17. században az ellenreformáció hatására protestáns lakói ismét katolikusok lettek, a tibai plébánia fennhatósága alá tartoztak. 1700 körül a lakosság száma a kuruc háborúk és járványok hatására jelentősen csökkent. 1715-ben csak 2 lakott háza volt, 5 évvel később pedig már ennyi sem. Később újratelepült és a lakosság száma is gyorsan nőtt. 1878-ban 49 házában 527 lakos élt, akik nagyrészt földműveléssel és kézművességgel foglalkoztak. 1864 és 1870 között Szent Lőrinc tiszteletére új templomot építettek, ez azonban 1944-ben a háborúban elpusztult.

Vályi András szerint " SZOBRANCZ. Tót Mezőváros Ungvár Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Ungvárhoz 2 mértföldnyire; postája, és büdös köves fördője is van; földgye középszerű, némelly része jól termő." [1]

Fényes Elek szerint " Szobráncz, orosz-tót m. v. Ungh vmegyében, Unghvárhoz északra 2 mfdnyire: 241 g., 172 r. kath., 119 zsidó lak. Több derék nemes udvar. Postaállás és váltás Unghvár és Nagy-Mihály közt. F. u. gr. Buttler, Szemere, Viczmándy, Fekete, s m. A városhoz csak fél órányira van a hires kénköves és sós fördője. Felszik ez kellemes vidéken szép nyirfás erdők szomszédságában a hegyek lábánál elterülő, s a Horneja vizétől nedvesitett síkságon. A viz több forrásokban buzog fel, de van egy főforrás, melly italra s fördésre leginkább használtatik. Vize ennek a kutban zavaros, ize csipős és kellemetlen sós, s kénköves. Alkotó része (egy fontot vévén fel) 20 gr. konyhasó, 6 gr. selenit, 4 gr. szénsavany-mész, 2 gr. szénsavany-magnezia, 3 gr. keserüsó, 1 gr. csudasó, 12 gr. mészföld és 100 köb hüvelykben mintegy 40 köb hüvelyk kénkőmáj-lég. (Schwefelleber-Luft). A víz hideg, s azért kádakban melegittetik. Használ a görcsben, szélütésben, köszvényben, máj és lépdugulásban, sülyben, makacs kelésekben, komorkórságban, nehéz nyavalyában, s több ideg- és bőrbetegségekben. A vendégek befogadására ujabban díszes épületek emeltettek." [2]

A trianoni békeszerződésig Ung vármegye Szobránci járásának székhelye volt, 1939-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott, az Ungi közigazgatási kirendeltség része volt. 1923 és 1960 között járási székhely, később a Nagymihályi járáshoz csatolták. 1996-tól az újjászervezett Szobránci járás székhelye.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1216 lakosából 577 szlovák és 538 magyar volt.

2004-ben 6296 lakosa volt.

2011-ben 5981 lakosából 5105 szlovák és 489 roma volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]