Nagygereblyés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagygereblyés (Ruský Hrabovec)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásSzobránci
Rangközség
Első írásos említés1567
PolgármesterJuraj Cinkanič
Irányítószám072 64
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámSO
Népesség
Teljes népesség292 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség19 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság274 m
Terület16,82 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 51′ 18″, k. h. 22° 21′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 18″, k. h. 22° 21′ 08″
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagygereblyés (1899-ig Orosz-Hrabócz, szlovákul: Ruský Hrabovec) község Szlovákiában, a Kassai kerület Szobránci járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Szobránctól 18 km-re északkeletre, az ukrán határ mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

1567-ben említik először, amikor a vlach jog alapján ruszinokkal telepítették be. A közepes nagyságú települések közé tartozott.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Orosz Hrabócz. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura B. Vécsey Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik nap kel. Orosz Bisztrához 1, nap ny. Dubrova Sumgoczeczel öszve kaptsoltt helységekhez 1/2 órányira, határja két nyomásbéli, hegyes, követses, sovány, a’ földgye többnyire zabot terem; középszerűen árpát, kölest, tatárkát, és krompélyt, erdője elég van, piatzok Ungváron, és Homonnán.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Orosz-Hrabocz, orosz falu, Zemplén vmegyében, Szinna fil. 503 g. kath., 17 zsidó lak., g. kath. paroch. templommal, 515 hold szántófölddel, hegyes határral. F. u. b. Vécsey. Ut. p. Homonna (fiók).[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagygereblyés, azelőtt Oroszhrabócz. Ung vármegye határán fekvő ruthén kisközség, 84 házzal s 736, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája Ublya, távírója és vasúti állomása Kisberezna. Hagyomány szerint hajdan a község a Szteski nevű dűlő helyén állott s a neve Stezsna volt. Állítólag a tatárjáráskor pusztult el. Újabb nyomait csak 1588-ban találjuk, a mikor a Malikóczy Gábor és Miklós birtoka. 1714-ben Klobusitzky István volt a földesura, később azután a Tomsics család, majd az Isépyek bírták s most özv. Isépy Tamásnénak van itt nagyobb birtoka. Itt is pusztított 1663-ban a pestis. Az itteni gőzfűrész egy bécsi czég tulajdona. Gör. kath. temploma 1836-ban épült.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 715-en, többségében ruszin lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 385 lakosa volt.

2011-ben 327 lakosából 196 szlovák és 110 ruszin.

Nevezetességei[szerkesztés]

Görögkatolikus temploma 1838-ban épült.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség