Oroszsebes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Oroszsebes (Ruská Bystrá)
A görögkatolikus fatemplom
A görögkatolikus fatemplom
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásSzobránci
Turisztikai régióAlsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1405
Polgármester Ján Sakulič
Irányítószám 072 64
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám SO
Népesség
Teljes népesség 112 fő (2017. dec. 31.)[1]
Népsűrűség10 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság418 m
Terület11,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Oroszsebes (Szlovákia)
Oroszsebes
Oroszsebes
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 51′ 20″, k. h. 22° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 20″, k. h. 22° 18′ 00″
Oroszsebes weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszsebes témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Oroszsebes (1899-ig Orosz-Bisztra, szlovákul: Ruská Bystrá) község Szlovákiában, a Kassai kerület Szobránci járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Szobránctól 22 km-re északkeletre, a Vihorlát lábánál, a néhai Zemplén és Ung vármegyék határán található.

Története[szerkesztés]

1405-ben említik először.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Orosz Bisztra. Tót falu Zemplén Vármegyében, birtokosai Gróf Keglevits, és Hevesy Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Gálszétsi járásban. Határja három nyomásbéli, ’s ha trágyaztatik meglehetősen terem, legelője elég, fája is tűzre, malma helyben, itatója alkalmatos, vagyonnyait eladhattya Eperjesen, Sóváron, de mivel határja szorgalmatos mivelést kíván, második Osztálybéli.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Orosz-Bisztra, orosz falu, Zemplén vgyében, 118 g. kath., lak., 244 h. szántófölddel. Fekszik Hrabóczhoz közel, hegyek közt. Ut. p. Nagymihály.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Oroszsebes, azelőtt Oroszbisztra, Ung vármegye határán fekszik. Ruthén kisközség, 46 házzal és 338 gör. kath. vallású lakossal. Postája Ublya, távírója és vasúti állomása Kisberezna. A homonnai uradalomhoz tartozott s annak sorsában osztozott. Újabbkori birtokosai a gróf Dessewffyek voltak, azután a tanulmányi alapé lett, a mult század első felében Tomsics Józsefé, 1824-től kezdve Ipsépy Tamásé és most özv. Isépy Tamásnénak van itt nagyobb birtoka. 1663-ban a pestisjárvány, 1831-ben pedig a kolera pusztította. Van egy ősrégi gör. kath. fatemploma, mely hozzávetőleg a XVI. században épült.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 312, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

1996-ban 158 lakosa volt.

2001-ben 151 lakosából 144 szlovák volt.[5]

2011-ben 118 lakosából 112 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]