Bező
| Bező (Bežovce) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Kassai | ||
| Járás | Szobránci | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Luděk Hamšík | ||
| Irányítószám | 072 53 | ||
| Körzethívószám | 056 | ||
| Forgalmi rendszám | SO | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1017 fő (2024. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 35 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 105 m | ||
| Terület | 29,51 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 37′ 54″, k. h. 22° 09′ 08″48.631667°N 22.152222°EKoordináták: é. sz. 48° 37′ 54″, k. h. 22° 09′ 08″48.631667°N 22.152222°E | |||
| Bező weboldala | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bező témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Bező (szlovákul: Bežovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Szobránci járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Nagykapostól 18 km-re északkeletre, az Ung jobb oldalán fekszik.
Története
[szerkesztés]1214-ben „Blezanalaza” néven említik először. 1286-ban IV. László király Pánki György fiának, Jakabnak adja, ekkor „Bezeu” néven említi az oklevél. A 14. századtól a Dobó család birtoka. Később a Sztáray, Berényi, Barkóczy és Apponyi családoké. 1427-ben mindössze két portája volt. 1720-ban pusztaként említik, de később újratelepítették.
A 18. század végén, 1796-ban Vályi András így ír róla: „BEZŐ. Tót falu Ungvár Vármegyében, földes Ura Gróf Berényi Uraság, lakosai katolikusok, többen reformátusok, határbéli földgye termékeny, vagyonnyai külömbfélék, első Osztálybéli.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bezeő, magyar-orosz falu, Ungh vmegyében, ut. p. Unghvárhoz észak-nyugotra 1 1/2 mfdnyire: 332 r., 441 g. kath., 8 evang., 645 ref., 26 zsidó lak. Gör. kath. és ref. anyatemplom. Tágas és termékeny róna határ. Erdő. Kastély. F. u. gr. Sztáray Albert.”[3]
A trianoni diktátumig Ung vármegye Ungvári járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938-1945 között ismét Magyarország része.
Népessége
[szerkesztés]| Év: | 1994. | 2004. | 2014. | 2024. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 1130 | 1007 | 971 | 1017 |
| Különbség | -10,88 % | -3,57 % | +4,73 % |
| Év | 2023. | 2024. |
|---|---|---|
| Lakosság | 970 | 1017 |
| Eltérés | +4,84 % |
1910-ben 1699, többségben szlovák anyanyelvű lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.
2005-ben 1015 lakosa volt.
2011-ben 1023 lakosából 849 szlovák és 77 cigány volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Négy templomából a görögkatolikus és a református 19. századi, a római katolikus 1922-ben, az ortodox 1998-ban épült.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2025. március 31., 2025. április 24.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ a b Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2025. március 31. (Hozzáférés: 2025. március 31.)
A Szobránci járás települései | ||
|---|---|---|
Szobránc (Sobrance) | ||
|  | |
