Jeszenőremete
| Jeszenőremete (Vyšné Remety) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Szobránci |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1412 |
| Polgármester | Martin Dolinič |
| Irányítószám | 072 41 |
| Körzethívószám | 056 |
| Forgalmi rendszám | SO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 403 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 76 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 208 m |
| Terület | 5,36 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Jeszenőremete
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 49′ 34″, k. h. 22° 10′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 49′ 34″, k. h. 22° 10′ 00″ | |
| [ Jeszenőremete weboldala] | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jeszenőremete témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Jeszenőremete (1899-ig Felső-Remete, szlovákul: Vyšné Remety) község Szlovákiában, a Kassai kerület Szobránci járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Szobránctól 10 km-re északra, a Vihorlát hegység lábánál fekszik.
Története[szerkesztés]
A 14. században „Remethe al. nom. Jezenew” alakban említi először oklevél. Német jogon épült fel a század második felében. A falut magát 1412-ben említik először, de 1437-ben a 65 portából már 28 üresen állt. A lakosok között még voltak németek, de a nevek a ruszin elem erős jelenlétére utalnak, akik valószínűleg a szomszédos, pásztori jogon alapított Felsőhalasból hatoltak be. 1449-ben „Olahremethe” néven tűnik fel, jelezve az oláh pásztorok betelepülését. Később a lakosság elszlovákosodott.
A 18. század végén, 1799-ben Vályi András így ír róla: „REMETE. Sáros Remete, és Felső Remete. Két falu Ungvár Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Tibéhez nem meszsze, mellynek filiáji, határbéli földgyeik közép termékenységűek, vagyonnyaik külömbfélék.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Remete (Felső), orosz f., Ungh vgyében, ut. p. Szobránczhoz északra 2 1/2 órányira: 52 romai, 207 gör. kath., 50 zsidó lak.. – Hegyes határ. Rengeteg erdőség. A faluhoz északra 2 kis órányira a Szninszki-Kamen hegynek legfelső tetején van egy tengerszem, vagy egy hegyi tó. Az ebből kiszakadó patak jó izű rákjairól és pisztrangjairól nevezetes, valamint arról is, hogy folyásában egy papiros-, 4 fürész-, számos liszt-malomra és vashámorra szolgáltat vizet. A vashámor a falun felül északra fekszik, s 257 r., 85 g. kath., 42 ev., 10 ref., 12 zsidó lakja. F. u. Sztáray, s m.”[3]
A trianoni diktátumig Ung vármegye Szobránci járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 442-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2003-ban 411 lakosa volt.
2011-ben 414 lakosából 390 szlovák.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 15.)
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. december 15.)
