Sislóc
| Sislóc (Шишлівці) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Kincseshomok község | ||
| Rang | falu | ||
| Alapítás éve | 1323 | ||
| Irányítószám | 89420 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 338 fő (2001)[1] | ||
| Népsűrűség | 429 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 0,79 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 34′ 25″, k. h. 22° 12′ 16″48.573611°N 22.204444°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 25″, k. h. 22° 12′ 16″48.573611°N 22.204444°E | |||
 Sislóc
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
Sislóc (ukránul: Шишлівці [Sislivci]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Sislóc Ungvártól 9 kilométerre, délnyugati irányban, az Ungvár-Palló országút mentén terül el. Szomszédos települések: Gálocs 1 km-re délkeletre, Palló innét délnyugatra mintegy másfél kilométerre található.
Története
[szerkesztés]A települést első ízben az okmányok 1323-ban említik. Már ekkor a leleszi prépostság egyik birtokaként tartják számon. A 14. századból több irat is ránk maradt a helységgel kapcsolatban: a csicseri nemesek ugyanis jogtalanul foglaltak az egyház itteni birtokaiból, e perek anyaga részben fennmaradt. Egy időben bírtak itt földekkel a Kálmásyak is. 1696-ban 9 jobbágy élt a településen. Görögkatolikus vallású lakosai a 18. század elején telepedtek le mint jobbágyok.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SISLÓCZ. Sislovecz. Magy. falu Ungvár Várm. földes Ura a’ Leleszi Prépost, lakosai külömbfélék, fekszik Őrnek szomszédságában, és annak filiája; határja jól termő, vagyonnyai külömbfélék.”[2]
1820-ban 28 ház állt itt, melyben 220-an laktak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Sislócz, orosz falu, Ungh vgyében, Botfalvához közel, Unghvárhoz 1 mfdnyire, 27 r., 139 g. kath., 18 ref., 10 zsidó lakossal. F. u. a premonstratensisek.”[3]
A trianoni békéig Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz. A második világháború frontjain a falu férfijai közül 3-an haltak hősi halált. 1944 novemberében a málenkij robot során 3 férfit hurcoltak el, egyikük sohasem tért haza.
1945-ben Szovjetunióhoz csatolták a települést. 1991 óta Ukrajna része. 2020-ig közigazgatásilag Ungtarnóchoz tartozott.
Népesség
[szerkesztés]| 2001 | 338
|
A népesség anyanyelv szerinti megoszlása a teljes népesség %-ában (2001)[4]
Nevezetességek
[szerkesztés]- Dobó István emléktábláját 2009 decemberében avatták fel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2001-es ukrajnai népszámlálás
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. március 14.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. március 14.)
- ↑ Table: 19A050501_02_021. Distribution of the population by native language, Zakarpatska oblast (1,2,3,4) (angol nyelven). All-Ukrainian Population Census. State Statistics Service of Ukraine, 2001. [2022. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 18.)
