Sislóc
| Sislóc (Шишлівці) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Kincseshomok község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1323 |
| Irányítószám | 89420 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 399 fő (2001) +/- |
| Népsűrűség | 429 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 0,79 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 34′ 25″, k. h. 22° 12′ 16″48.573611°N 22.204444°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 25″, k. h. 22° 12′ 16″48.573611°N 22.204444°E | |
 Sislóc
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
Sislóc (ukránul: Шишлівці [Sislivci]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Sislóc Ungvártól 9 kilométerre, délnyugati irányban, az Ungvár - Palló országút mentén terül el. Sislóc Botfalvával együtt közigazgatásilag Ungtarnóchoz tartozik. További szomszédos települések: Gálocs 1 km-re délkeletre, Palló, innét délnyugatra mintegy másfél kilométerre található.
Története
[szerkesztés]A települést első ízben az okmányok 1323-ban említik. Már ekkor a leleszi prépostság egyik birtokaként tartják számon. A 14. századból több irat is ránk maradt a helységgel kapcsolatban: a csicseri nemesek ugyanis jogtalanul foglaltak az egyház itteni birtokaiból, e perek anyaga részben fennmaradt. Egy időben bírtak itt földekkel a Kálmásyak is. 1696-ban 9 jobbágy élt a településen. 1820-ban 28 ház állt itt, melyben 220-an laktak. Görögkatolikus vallású lakosai a 18. század elején telepedtek le mint jobbágyok.
A második világháború frontjain a falu férfijai közül 3-an haltak hősi halált. 1944 novemberében a málenkij robot során 3 férfit hurcoltak el, egyikük sohasem tért haza.
2020-ig közigazgatásilag Ungtarnóchoz tartozott.
Népesség
[szerkesztés]- 1869 – 299 fő
- 1910 – 318 fő
- 1940 – 332 fő
- 1989 – 310 fő, magyar 240 fő
- 1991 – 282 fő, magyar 182 fő
- 2001 – 339 fő, magyar 203 fő – 59,9%, ukrán 38%
Nevezetességek
[szerkesztés]- Dobó István emléktábláját 2009 decemberében avatták fel.
